Denisa Fulmeková: Ágota
Ágota. Varázsló asszonyt ne hagyj életben (részlet)
Zsuzsi óvatosan szétterítette a vászonkendőt, amelyben Zsófia az újabb gyógyfűkeveréket hozta el az apósának.
– Most gyorsan ki kell őt kúrálnod. Még a gyanú árnyéka sem vetülhet rád – győzködte Zsófia. Zsuzsi, amint visszatértek Püspökire, már szaladt is a nővéréhez elújságolni, hogy Ágotát a pozsonyi poroszlók magukkal vitték, hogy börtönbe vessék.
Zsófia csak ijedten bólogatott. Ágotát biztosan kihallgatják majd, és mi van, ha már régen rájött, mi áll az öreg köhögése mögött? A két testvért most leginkább az aggasztotta, hogy Ágotát túlságosan is beavatták a család dolgaiba.
– Láttad is, amikor elvitték? – kérdezte Zsófia.
– Azt nem, mert rögtön elindultunk, amint Józsi elintézte az ügyeit a bíróval.
– Akkor meg honnan tudod, hogy tényleg elvitték? – hitetlenkedett Zsófia. Egész nap, míg a testvére a férjével Pozsonyban volt, majd szétvetette az ideg, miként alakulnak majd a dolgok.
A plébános egyfolytában arról papolt, hogy a boszorkányoknak és a kuruzslóknak pokoli lángok között kell kiszenvedniük, s ezzel kegyet gyakorolnak velük, mert a megtisztulást hozza el a számukra, mivel csak ilyképpen üdvözülhet a lelkük egy napon. Mire Zsuzsi és Zsófia buzgón bólogattak, és nem hagytak volna ki egyetlen misét sem. A templomban az első padban ültek, s elsőként vetették térdre magukat. Akkor már tudták, hogy Ágota sorsa megpecsételődött. Most csak azzal törődtek, hogy mindketten gyanún felül álljanak, ha Ágota esetleg rájuk akarná lőcsölni a bűnét. Egyre-másra hordták a virágokat a templomba, Palencsár tiszteletest pedig elhalmozták mindenféle finomsággal. Többé már nem voltak a számára ismeretlenek, sőt, rá egyáltalán nem jellemző mosollyal üdvözölte őket: „Ó, drága gyülekezeti tagjaim, dicsértessék a Jézus Krisztus”.
– Mindörökké, ámen – hajtotta meg fejét Zsuzsi és Zsófia.
– Lehet, hogy ezzel az Ágotával várhattunk volna még egy kicsit – vetette fel Zsuzsi, de Zsófia nem hagyta, hogy elbizonytalanodjon.
– Ne aggodalmaskodj itt nekem! Hisz te magad mondtad, hogy Ágota túl sokat tud rólunk. És mivel már eltávolodott tőlünk, és nem hallgat ránk, soha nem tudhatod, mik a szándékai. Nem is gondolnád, és felad téged. És akkor mi lesz? Verheted a fejed a falba, hogy megelőzött?
Zsuzsinak be kellett látnia, hogy a nővérének igaza van. Ráadásul már a saját férje is figyelmeztette, hogy hagyjon fel az elvakult bálványimádással, mert ráfizet. Állítólag már ő is hallotta azokat a szörnyűséges pletykákat, amiket neki címeztek. Akkor gyorsan kimentette magát, hogy neki azokhoz semmi köze, de Borlobás Tóth Ágota, annak a szabónak a lánya, aki nemrég halt meg, szintén ismeri a kuruzslás különböző fajtáit, s már a nagyanyja is füvesasszony volt. Szabó József meg csak hallgatta, mi minden tör elő a feleségéből, és megjegyezte:
– Ezek nagyon súlyos dolgok, Zsuzsi. Hogy lehet, hogy még mindig jóban vagy egy ilyen alakkal? Bajt akarsz hozni a családunkra?
Zsuzsi szájából csak úgy dőltek a kemény szavak Ágotát illetően, mintha a barátnője ócsárlásával meg tudna szabadulni mindentől, ami a lelkét nyomja.
– Azt mondod, hogy a kosarában egy halott csecsemőt vitt? – szörnyülködött Szabó József. Sőt, gyorsan papírra is vetett valamit, mert az ispán tanult ember volt. Zsuzsi nem ismerte az ábécét, de a fiuk már az új püspöki iskolába járt, a templom mellé, melynek már messziről világított zsindelyes teteje.
Néhány nap múlva Szabó József bevallotta Zsuzsinak, hogy arról a boszorkányról, Ágotáról, már beszélt Palencsár tiszteletes úrral is. És szólnak róla a feljebbvalóknak, mert az ilyen dolgokkal valóban nem szabad tréfálni.
– És ha adok neki belőle, meggyógyul? – kérdezte Zsuzsi a testvérétől, és ujjai hegyével beletúrt a kendőben lévő növényekbe.
– Tegyél meleg borogatást a mellére is – tanácsolta Zsófia. – Ha mindent betartasz, amit mondtam, meggyógyul.
– És mi legyen Guszti mészárszékével? – furdalta a lelkiismeret Zsuzsit.
– Ezt, kérlek szépen, senki sem kapcsolhatja össze velünk. Guszti egyszerűen egy kontár semmirekellő, aki csődbe vitte a hentesboltot, ez az igazság – hunyorított Zsófia.
– A teljes igazság – ismételte meg halkan Zsuzsi, s valahol a mellkasában szorítást érzett.
– Ugyan, Zsuzsi, megint be vagy szarva?! – szúrt oda neki Zsófia. – Hiszen éppenhogy most vagyunk biztonságban. Hagyjuk, hogy ennek vége legyen, aztán majd messzi földről is ide fognak járni az én csodaszereimért! És fizetni fognak, nem igaz? – dörzsölte össze Zsófia a hüvelyk- és a mutatóujját.
– Én felhagyok az egésszel, Zsófika.
– Teljesen megbolondultál? Most, hogy sikerült előállítanunk a tökéletes keveréket? Nézd csak meg az apósodat, milyen remek hatással volt rá! Ha nem szántuk volna meg, már csak néhány napja maradt volna hátra – esett neki Zsuzsinak Zsófia.
– Hát ez az! Félek.
– Te könnyen félsz, hisz gazdag férjed van – sziszegte Zsófia. – De rábeszélni nem foglak.
Zsuzsi hallotta, ahogy Zsófia bevágta a kaput, s azt is, hogy egész Püspökin végig visszhangzott utána a kutyák ugatása. Soha nem tudatosult benne a félelme annyira, mint éppen azon a napon, amikor Pozsonyban börtönbe vetették Borlobás Tóth Ágotát.
Fordította: Tóth Ozsvald Zsuzsanna
Felső-Magyarország egyik első boszorkányégetésére 1602. május 24-én került sor: Pozsonyban máglyára küldték Borlobás, született Tóth Ágotát. A vádpontok: közösülés az Ördöggel, rontás hozása a helyi mészáros üzletére, vakság okozása… A Pozsonypüspökire való asszonyt a Mihály-kapu előtt végezték ki. A per fennmaradt iratai megőrizték nevét, ma pedig emléktábla is felidézi az „első pozsonyi boszorkány” sorsát. A szerző, Denisa Fulmeková a korabeli forrásokból kiindulva az ő lehetséges történetét írta meg magával ragadó kisregényében.
Denisa Fulmeková: Ágota. Varázsló asszonyt ne hagyj életben. Fordította Tóth Ozsvald Zsuzsanna. Gondolat, Budapest, 2026
.jpg)
