még1könyv

A szubjektum hermeneutikája. Előadások a Collège de France-ban (1981–1982) (részlet)   Az 1982. január 13-i előadás • Első óra […] Összegzés gyanánt három rövid gondolatot említek még a szöveg végkifejletében, melyek a kifejtés takarékossága miatt mellékesnek vagy viszonylag jelentéktelennek tűnhetnek, szerintem viszont történetileg nagyon is jelentősek. Onnantól fogva, hogy az öngondozásnak a lélekre mint szubjektumra kell irányulnia, az önmagunkra viselt gond világosan elkülöníthető három másfajta cselekvéstől, amelyet (legalábbis első pillantásra) az öngondozás körébe sorolnánk: elválik attól, amit az orvos, a gazda és végül a szerelmes csinál. [ 1 ] Először az orvos. Amikor az orvos, aki ismeri a gyógyítás művészetét, tud diagnózist felállítani, orvosságot felírni, betegségeket gyógyítani, megbetegszik és mindezt magára alkalmazza, mondhatjuk- e, hogy akkor ő törődik önmagával? A válasz természetesen nem. Mert mivel is törődik, amikor megvizsgálja magát, megállapítja, mil...

A szingularitások társadalma. A modernitás szerkezetváltozása (részlet) A magasan képzett munkával járó feszültségmezők: a művészdilemma és a szupersztár-gazdaság között     […] Az ipari teljesítményre épülő társadalom igazságosság-normái szempontjából a teljesítés- és szupersztár-gazdaság a szinguláris teljesítések túlzottnak látszó jutalmazásával zavarónak vagy akár botrányosnak is tűnhet, mégpedig három (részben már említett) okból: először, különböző egyének azonos formális képzettségük ellenére is (például egyazon szakma képviselőiként, mint informatikusok, ügyvédek, újságírók, építészek, művészek) most durván eltérő piaci sikert könyvelhetnek el. Ebből státuszinkonzisztencia adódhat, egyeseknek például kisebb a jövedelmük, mint amekkora a státuszukból következne. Másodszor megbomlik az összhang a munka sikeressége és az objektív munkabefektetés (munkaórák, erőkifejtés) között. Kissé eltúlozva: akinek tehetsége (kiemelkedő potenciálja és kompetenciái) és szerencséje...

Ágota. Varázsló asszonyt ne hagyj életben (részlet)    Zsuzsi óvatosan szétterítette a vászonkendőt, amelyben Zsófia az újabb gyógyfűkeveréket hozta el az apósának. – Most gyorsan ki kell őt kúrálnod. Még a gyanú árnyéka sem vetülhet rád – győzködte Zsófia. Zsuzsi, amint visszatértek Püspökire, már szaladt is a nővéréhez elújságolni, hogy Ágotát a pozsonyi poroszlók magukkal vitték, hogy börtönbe vessék. Zsófia csak ijedten bólogatott. Ágotát biztosan kihallgatják majd, és mi van, ha már régen rájött, mi áll az öreg köhögése mögött? A két testvért most leginkább az aggasztotta, hogy Ágotát túlságosan is beavatták a család dolgaiba. – Láttad is, amikor elvitték? – kérdezte Zsófia. – Azt nem, mert rögtön elindultunk, amint Józsi elintézte az ügyeit a bíróval. – Akkor meg honnan tudod, hogy tényleg elvitték? – hitetlenkedett Zsófia. Egész nap, míg a testvére a férjével Pozsonyban volt, majd szétvetette az ideg, miként alakulnak majd a dolgok. A plébános egyfolytában arról p...