Mark Ronson: Az éjszaka népe (részlet)
Hajnali 2 óra. Egy házibuliban vagy, olyan emberekkel, akik a klubból estek be, és még néhány órát ki akarnak hozni a szombat éjszakából. Még nem fajult el a helyzet, de megvan az esélye a dolognak. A konyhában emberek tolonganak a pult mellett, és a legolcsóbb vodkát keverik azzal, ami csak a kezük ügyébe kerül – gyümölcslével, kombuchával, esetleg mindkettővel. A kemény mag úgy cigizik a teraszon, mintha még mindig 1999 lenne, és az áldozatul kiszemelt müzlistálba hamuznak. A nappaliban a hangszórókból csajozós popdalok és egyslágeres fiúbandák nótái szólnak. Valaki berakta a kedvenc playlistjét. A lista ironikus, vállalható – de összességében egy kicsit élettelen. Mégis érezni lehet, hogy a buli a fordulópontjára ért. Már csak egy bátor emberre lenne szükség, aki átbillenti. Előveszed a telefonodat, és előhívod rajta a legtutibb számodat. Beslisszolsz a hangszóró mellé, lenyúlod az aux-kábelt, mintha mi sem lenne természetesebb, és… – zzzzzzrrt! Krrrkkkkü! Fülsértő elektronikus...
