Woody Allen: Mi van, Baum? (részlet)
– Megmondanád, mi az istent műveltél vacsora közben? – kérdezte magától dühösen. – Mit? Hogyhogy mit műveltem? Semmit. Ettem. – Túl sokat foglalkoztál Thane barátnőjével. – Tylerre emlékeztet. – Azt észrevettem. – Mondhatok valamit? – Igen. – De szigorúan bizalmasan! – Kinek adnám tovább? – Úgy érzem, hogy egy kicsit tetszem neki. – Honnan veszed? – Nahát, ezt nézzék… az örök kételkedő. – Gondolom, szeretnéd ezt hinni, de azok az idők már elmúltak, kedves barátom. Meglepne, ha szerelmet vallana neked. – Nem vagy olyan érzékeny, mint én, aki egészen apró jeleket is észrevesz. Nem tűnt fel, hogy folyton hozzám beszélt? Tetszett neki a regényem, és még az egyik off-Broadway előadásomat is látta, sőt élvezte. Pedig nem volt könnyen érthető darab. – Abban biztos vagyok. Nekem semmi türelmem ahhoz az avantgárd süketeléshez, ami szerinted annyira emelkedett. Beckettért se rajongok. – Lehetne, hogy nem most kezdjük összehasonlítgatni az ízlésünket? Csak annyit akartam mondani, ...
