Bejegyzések

Charles Frazier: Éjjeli ​erdő (részlet)

-
Kép
Valami trópusi légáramlat párás levegőt terelt fel az öböl felől; egy szezonvégi hurrikán maradványa lehetett. A front a hegység falának ütközve megrekedt. Az utak csúszóssá váltak az alacsony, szürke felhőkből hulló esőtől. Korán sötétedett, utolsó jeléül annak, hogy a nyár régen leköszönt. Hidegre lehetett számítani. A nedves aszfalton gyülekező lehullott leveleken megcsillanó reflektorfény pászmája a magányos jövő irányába mutatott. – Lassú, tenor szaxofonos este van – mondta Stubblefield. – Chet trombitaszólóját tudnám elképzelni hozzá. Zene és csend egyenlő arányban. Komor és érzékeny dallamok. – Meg egy film – toldotta hozzá Luce. A szélvédőn összefüggő vízlappá olvadtak össze az esőcseppek az ablaktörlő legyezései között. Az utolsó csokor lila kasvirág és aranyvessző hullatta szirmait Stubblefield és Luce között az ülésen. Rossz estét választottak az első randira. Az sem segített a helyzeten, hogy Luce háromórás határidőt adott, amíg hajlandó Maddie-re bízni a gyerekeket, an...
Read more »

Mark Ronson: Az éjszaka népe (részlet)

-
Kép
Hajnali 2 óra. Egy házibuliban vagy, olyan emberekkel, akik a klubból estek be, és még néhány órát ki akarnak hozni a szombat éjszakából. Még nem fajult el a helyzet, de megvan az esélye a dolognak. A konyhában emberek tolonganak a pult mellett, és a legolcsóbb vodkát keverik azzal, ami csak a kezük ügyébe kerül – gyümölcslével, kombuchával, esetleg mindkettővel. A kemény mag úgy cigizik a teraszon, mintha még mindig 1999 lenne, és az áldozatul kiszemelt müzlistálba hamuznak. A nappaliban a hangszórókból csajozós popdalok és egyslágeres fiúbandák nótái szólnak. Valaki berakta a kedvenc playlistjét. A lista ironikus, vállalható – de összességében egy kicsit élettelen. Mégis érezni lehet, hogy a buli a fordulópontjára ért. Már csak egy bátor emberre lenne szükség, aki átbillenti. Előveszed a telefonodat, és előhívod rajta a legtutibb számodat. Beslisszolsz a hangszóró mellé, lenyúlod az aux-kábelt, mintha mi sem lenne természetesebb, és… – zzzzzzrrt! Krrrkkkkü! Fülsértő elektronikus...
Read more »

Mihail Siskin: Vénuszhaj (részlet)

-
Kép
Kérdés: Írja le az utat, amelyen ide jött. Válasz: Kiléptem a házból, és elindultam, nem tudtam, merre, és mentem negyven napig. Kérdés: Milyen országokon kelt át? Válasz: Ellátogattam egy földre, ahol kutyafejű emberek éltek. És ők – a kutyafejűek – csak bámultak rám, de nem bántottak. Mindenfelé megbújnak gyermekeikkel, sziklák között építenek fészket maguknak. Száz napig tartott, amíg átkeltem a földjükön, és eljutottam a pigmeusokhoz. Sok férfi, asszony, gyermek került utamba. Mikor megláttam őket, megrémültem, arra gondoltam, hogy felfalnak. Elszántam magamat: felborzolom a hajamat, és nekik rontok. Mert ha menekülni kezdek, megesznek. Így is tettem, gyermekeiket felkapva és fogukat csikorgatva ők futottak el. Aztán felkapaszkodtam egy magas hegyre, ahol a nap nem sütött, nem voltak fák, fű nem nőtt, csak csúszómászók és kígyók csikorgatták a fogukat és sziszegtek. És sziszegtek a fekete- és áspiskígyók, a sisakos baziliszkuszok és a többi szörny. Láttam más kígyókat is,...
Read more »

Zdeněk Jirotka: Saturnin (részlet)

-
Kép
Bár nem kedvelem túlságosan Vlach doktor hasonlatait és példáit, amelyekkel heves szónoklatát teletűzdeli, azt azért el kell ismernem, hogy a kávéházról és egy tál fánkról szóló szemléletes példázatában mégiscsak van valami. Legalább megközelítőleg be lehet rajta mutatni, milyen ember is Saturnin. Vlach doktor az embereket ugyanis aszerint csoportosítja, hogyan viselkednek egy kongó kávéházban, ha egy tál fánk tornyosul az orruk előtt. Képzeljenek el egy luxuskávéházat vasárnap délelőtt. Kint gyönyörűen süt a nap, bent alig akad vendég. Már megreggeliztek, elolvastak minden újságot, kényelmesen hátradőlnek a kipárnázott boxban, és elmélázva szemlélnek egy tál fánkot. Az unalom lassan betölti a kávéház minden zugát. Nos, éppen ilyenkor kell megmutatkoznia Vlach doktor elmélet szerint, hogy az embereknek ki melyik kategóriájába tartozik. Szerinte, akinek nincs fantáziája, lomha és nélkülözi a humorérzéket, az bambán, üres tekintettel bámulja a fánkot akár délig is, azután felemelkedik, é...
Read more »