még1könyv

Jessamine Chan: Jó anyák iskolája   Négy hónap börtönbüntetésre ítéltek egy anyát, mert felpofozta a fiát. Ez nem Jessamine Chan disztópiája, hanem a valóságban történt Belgiumban, pár napja olvashattuk a hírekben. Mert sokszor a fikciót maga az élet inspirálja. Így volt ez Chan esetében is: egy megtörtént eset adta regényéhez az alapötletet. A New Yorkerben olvashatta a cikket, mely egy Niveen Ismail nevű anya esetét taglalta, aki fiát 2005-ben egy időre magára hagyta. Hiába az éveken tartó küzdelem, a bűnbánás, a hatóságokkal való teljes együttműködés, Niveentől 2008-ban az Orange megyei bíróság végleg megvonta a szülői jogait, fiát pedig örökbe adták. A szerző valós környezetbe, Amerikába helyezi regénye történetét, létező intézményeket mozgatva, mint amilyen a Child Protective Services (CPS), vagyis az USA gyermekvédelmi szervezete. De az, hogy ez a szervezet először bekamerázza a „rossz anyának” titulált Frida Liu lakását, majd egy évre egy anyákat jobbá nevelő táborba küldi, mely

R ick Rubin: A kreatív folyamat – Az alkotás, mint életmód „Ebben a könyvben semmi sem bizonyított. Azt tükrözi, amit megfigyeltem: nem annyira tényeket, inkább gondolatokat. Egyes ötletek talán visszhangra találnak benned, mások meg nem. Pár talán felébreszt olyan belső tudást, amiről elfeledkeztél. Használd, ami segít. A többit engedd el. Minden egyes ilyen pillanat további kutatásra ösztönöz: nézz mélyebbre, közelíts rá vagy távolodj el tőle. Nyiss utat a lehetőségeknek egy új létezési módhoz.” Így kezdődik a világhírű kultproducer kreativitásról szóló könyve, annak az embernek a könyve, aki oly sok zenésznek segített rátalálni önmagára, saját hangjára, egyéni kreatív útjára. Rick most ezt az utat másoknak is megmutatja. A Hagrid-kinézetű producer már fizimiskájával is azt sugallja: lépj vissza egy természetesebb, befogadóbb, az univerzum titkaira és az ártatlanságra nyitottabb létezései formába. Úgy találj, hogy nem keresel. Legyen mindenre antennád, anélkül, hogy szándékosan be

Anthony Doerr: Felhőkakukkvár (részlet)   Mrs. Flowers szemét hályog borítja, lehelete sűrített répapasztától bűzlik, és minden egyes nappal apróbbnak tűnik. Apa segít neki a vele hozott Perambulatort anya varróasztala mellé tenni. Mrs. Flowers munkaruhája zsebéből aranyfénnyel villogó Vizert húz elő. – Természetesen használt, Mrs. Alegawáé volt, Isten nyugosztalja. Nem néz ki talán túl jó állapotban lévőnek, de az összes teszten átment. Konstance a Perambulatorra áll, ami duruzsolni kezd a lába alatt. Egyszerre boldognak és szomorúnak tűnő apja megszorítja a kezét, Mrs. Flowers annyit mond, hogy ott találkozunk, majd kivánszorog az ajtón a folyosón hattal lejjebb lévő fülkéjébe. Konstance érzi, ahogy anya a fejére helyezi a Vizert, érzi, ahogy a nyakszirti csontjait nyomja, kinyúlik a fülein túl, és eltakarja a szemét. Attól tartott, hogy fájni fog, de pusztán annyi volt, mintha valaki mögé lopakodott volna, és hideg kezeivel eltakarta volna a szemét. – Itt leszünk végig – biztos

Michal Hvorecký: Tahiti ​utópia: Trianon után – a szlovákok (és persze a magyarok) alternatív történelme(részlet)   A nyugati orientációnak befellegzett, jelentette ki Horthy. A magyarok harci sikerének elsődleges feltétele a teljes nemzetegységben rejlik. A monarchia hadiflottájának utolsó parancsnoka élt a hatalmi lehetőséggel. Szívesen nyergelt fel fehér lovakat, kitüntetésekkel teleaggatott nehéz egyenruhákat hordott, válltöméses hajtókája bojtokkal volt díszítve. Szilárd eltökéltségről tett tanúbizonyságot, amellyel a legádázabb ellenfelei tiszteletét is kivívta. A hazaárulók és a betolakodók ellen Magyarország élet­halál harcot fog vívni, mondta Horthy. A kisebbség lett a legnagyobb fenyegetés számára, a nyugtalanság és az instabilitás forrása. Nem képviselik a hagyományos értékrendet, képtelenek az integrációra és nem ismerik el a kormányt. A magyarokat nemzetalkotó néppé léptettük elő. A Tátrától Erdélyig elmagyarosítjuk az egész területet. Horthy szerint már nem elegendő Ap