még1könyv

Charles Alexander Eastman (Ohiyesa): Indián farkaskölyök (részlet) LEGENDÁK 1. Varázslatos Víz Füstös Nap halála után, Weyuhát tekintettük a wahpeton sziúk legnagyobb tudású mesélőjének.   – Jó Weyuha! Kérlek, mesélj el egy történetet, amely a régi wahpeton vadászterületen játszódik! – unszoltam az öreget, miután Uncheedah vendégül látta a sátrunkban. – Sok-sok téllel ezelőtt – kezdett bele, miután a pipát továbbadta a nagybátyámnak – magunk mögött hagytuk a Vidrafarok-tavat és a Minnewakanhoz, vagyis a Varázslatos Vízhez indultunk. Akkoriban még szembetűnő volt Chotanka sírja, amelyet a törzse körültekintően gondozott. A híres medicinás ember holtteste fölé emelt szív alakú földhalom egy hegycsúcson található. Most elmesélem, hogyan kapta ez a hely a Minnewakan Chantay, vagyis a Varázslatos Vidék Szíve nevet. Ez a történet szájhagyomány útján terjedt apáról fiúra, üknagyapáink ideje óta. Eredetileg Chotanka vérvonala volt az őrzője ezeknek a legendáknak. Amiko

Steiger Kornél: Tanulmányok a sztoikus etika köréből (részlet) Az antik filozófus belső szabadsága – (részlet) Honnan eredezteti a filozófus a maga szabadságát? A belső szabadság eredete analóg a politikai szabadságéval. Politikai szabadsággal három okból rendelkezhet a polgár, illetve a polisz. Az első az, ha az ember őshonos (autokhthón) a hazájában, és azért szabad, mert természettől fogva már az ősei sem voltak soha senkinek a szolgái vagy alattvalói. Az athéniak eredetmondájának ez nagyon fontos eleme (Thuküdidész II. 36; Platón: Menex enosz 237b). Szabaddá válhat továbbá az ember úgy, hogy az uralkodó megajándékozza a szabadsággal. A platóni Törvények tájékoztatása szerint (III. 694b) a perzsa előkelők így lettek szabadok. Végül szabaddá válhat a polisz úgy, hogy egy hadvezér felszabadítja az eddigi külső vagy belső politikai-katonai elnyomás alól, ahogy Themisztoklész Szalamisznál felszabadította Athént a perzsa nyomás alól (Kr. e. 480), vagy ahogy Thraszübulosz megsz

Marina Abramović : Aki átment a falon (részlet) Állandóan lázadtam minden ellen, főképpen az anyám ellen. Egy nap, hogy megvédjem magam tőle, háromszáz barna cipőkrémes doboz tartalmát kentem a stúdióm falára, ablakaira és ajtajaira. Mintha összeszarták volna a szobát, a szag pedig elviselhetetlen volt. Tervem tökéletesen bevált. Anyám kinyitotta az ajtót, felsikoltott, és soha többé nem tette be a lábát. Minél több lomot szedett össze a gyűjteményébe, annál több holmit tartottam a saját szobáimban. Egyetlen kivétellel járultam hozzá a lakás általános káoszához: a postaládámmal. Összeraktam egy hatalmas, fa postaládát, feketére festettem, és egy barátom, Zoran által tervezett cégér tettem rá. Felerősített Művészeti Központ – ez állt a táblán. Zoran még fejlécet és a levélpapírhoz Felerősített Művészeti Központ feliratú logót is tervezett nekem. Nem tudom, honnan vettem ezt a nevet, de számomra mélyreható jelentése volt. Anyám belgrádi lakásában, a kommunista Jugoszláviában nagyon font

Michael Chabon: Fenegyerekek Olyan, akár egy hallucinogén utazás, gyorsan pergő, színes jelenetek kavalkádja, amelyek közt éppúgy akad komikus, mint drámai. A legendás regény, melyből Pokoli hétvége címmel film is készült megkerülhetetlen Chabon életművében. A kötet eredeti címe Wonder Boys (1995), mely azokat a csodafiúkat, vagyis fenegyerekeket mutatja be, akik igazi írói reménységnek vagy éppen reménytelenségnek számítanak. Ők az irodalmi szakma éjfélkórtól, egyéb gondoktól, mániáktól kergetett, netán túláradó tehetségtől gyötört felkentjei. Grady Tripp professzor is egy olyan regényíró, aki igazi csodagyereknek számított annak idején, így kaphatott remek katedrát a Pittsburghi egyetemen, nagy előlegeket a kiadójától, és újra és újra bizalmat Terry Crabtree-től, a szerkesztőjétől. Crabtree-vel való barátsága olyan szoros, mintha házasságban élne vele, bár nem tudni, hogy a viszony valódi érzelmekre épül, vagy éppen a szürreális csínytevések és kommunális tudatmodósítások adjá

Helena Henschen: Egy bűntény árnyékában (részlet) 1991. október. Édesanyám velem szemben ül a kék kockás karosszékben, a nyírfa kanapé mellett. Az asztalkán egy teástálca. Természetesen Earl Grey, a kis fekete Wedgwood-kannában tej, angol keksz, a szürkésfehér agyagcsuporban keserű narancslekvár. Édesanyám most jött ki a kórházból. A műtét nem sikerült, rosszak az esélyei, mindketten tudjuk, hogy nem sok van már neki hátra. Azt is tudjuk, hogy amit még el kell mondani, annak most, ez alatt a rövid koppenhágai látogatás alatt kell elhangzania. Mégsem szólunk egy szót sem, némán ülünk, és kortyolgatjuk a teánkat. A résnyire nyitott ablakon át behallatszik az utca zaja. A szobában kimondottan élesek a fények, holott borult az ég. Anyám lakásában nincsenek függönyök, mert szereti a nappali világosságot. A beáramló fehér fény még sápadtabbá varázsolja az arcát. „Olyan, mint egy angyal” – jut eszembe. Frissen mosott haja ezüstösen csillog. Ruhája is világos. Rózsaszín pamutruha van rajta, n

Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak. Gének, baktériumok és más titokzatos erők, melyektől te te leszel (részlet)  Az emberek történelmi korokon keresztül figyelték a filozófusokat, teológusokat és önsegítő gurukat, amint az emberi viselkedés rejtélyeit próbálták megfejteni – jobbára kevés sikerrel. De az arra a kérdésre adott gyakorlati válasz, hogy miért vagyunk azok, akik, és tesszük azt, amit teszünk, váratlan helyről érkezik: a kutatólaboratóriumokból. A tudósok a közelmúltban sok titkunkat megfejtették: mély és sötét titkokat, melyekről mindenkinek fontos tudnia. Minél jobban ismered a valódi önmagad, annál könnyebben navigálsz életed utazásában. És ha megérted, hogyan működnek az emberek, azokat is jobban megértheted, akik különböznek tőled. […] Ennek illusztrálására nézzük az én egyik személyes furcsaságomat: nevezetesen, hogy ki nem állhatom az olyan zöldségeket, mint a brokkoli. Mindig is utáltam a brokkolit, mert szörnyen keserűnek találom; ha megérzem az illatát föv

James Ellroy: Ez a vihar (részlet) Visszaemlékezés. Máig a hatása alatt állok. Az akkortól mostig tartó láz nem ereszt. Vén vagyok, az egyetlen élő tanú. A maestro rám hagyta a zongoráját és a kottát, amit Oroszországból csempésztünk. Mindent pontosan látok, jól emlékszem. A sok gyakorlásnak hála, erős maradt a kezem. A zongoránál ülve komponálok. Az improvizáció beindítja az emlékeket. A szavak meg a zene életben tart és megerősít: megtagadom a halált. A háború. Az eső. Az arany. Los Angeles és Mexikó. Az ötödik hadoszlop. Nem halok meg, míg élem ezt a történetet. Mennyei dörgedelmek/Charles Coughlin atya/XERB rádió, Los Angeles. Illegális rádió: Tijuana, Mexikó. 1941. december 30., kedd Jó estét és bienvenidos, megkésve bár, de Feliz Navidad, és ne felejtsük el azt se, hogy próspero año y felicidad, ami azt jelenti, hogy boldog új évet, és rögtön be is vezeti a mai adás témáját: Mexikó és a háború. Mert mi háborúba indulunk, hallgatóim, amerikai polgártárs