még1könyv

Prológus Egy ősi rom közepén állunk, valahol a panamai tengerparton. Én, két srác, akikkel együtt dolgozom, meg egy csomó, gyakorlatilag meztelen ember és Mark Zuckerberg. Mark nem boldog. A 2015-ös Amerika-csúcson vagyunk, a nemzetközi vezetők nagygyűlésén. Ez a konkrét esemény egy állami vacsora, amelyen – Markon kívül – elvileg kizárólag különböző országok, például Brazília, Kolumbia, Kuba, Kanada, az Egyesült Államok és több mint harminc másik nemzet államfői vesznek részt. Kiharcoltam Marknak egy meghívót, mert már egy ideje próbáltam meggyőzni róla, hogy kapcsolatokat kell ápolnia ezekkel az emberekkel. De valahogy senki nincs itt rajtunk kívül. A sötét égbolt és az alacsonyan szálló felhők alatt vörös szőnyeg fut a távolba az égő tábortüzektől halványan megvilágított romok között. Régimódi jelmezbe öltözött őrök állnak sorfalat: fodros gallért és színes selyemnadrágot viselnek, és kardot meg baltaszerű dolgokat tartanak a kezükben. Plusz ott vannak a – közelebbről megvizsgálv...

Valami trópusi légáramlat párás levegőt terelt fel az öböl felől; egy szezonvégi hurrikán maradványa lehetett. A front a hegység falának ütközve megrekedt. Az utak csúszóssá váltak az alacsony, szürke felhőkből hulló esőtől. Korán sötétedett, utolsó jeléül annak, hogy a nyár régen leköszönt. Hidegre lehetett számítani. A nedves aszfalton gyülekező lehullott leveleken megcsillanó reflektorfény pászmája a magányos jövő irányába mutatott. – Lassú, tenor szaxofonos este van – mondta Stubblefield. – Chet trombitaszólóját tudnám elképzelni hozzá. Zene és csend egyenlő arányban. Komor és érzékeny dallamok. – Meg egy film – toldotta hozzá Luce. A szélvédőn összefüggő vízlappá olvadtak össze az esőcseppek az ablaktörlő legyezései között. Az utolsó csokor lila kasvirág és aranyvessző hullatta szirmait Stubblefield és Luce között az ülésen. Rossz estét választottak az első randira. Az sem segített a helyzeten, hogy Luce háromórás határidőt adott, amíg hajlandó Maddie-re bízni a gyerekeket, an...

Hajnali 2 óra. Egy házibuliban vagy, olyan emberekkel, akik a klubból estek be, és még néhány órát ki akarnak hozni a szombat éjszakából. Még nem fajult el a helyzet, de megvan az esélye a dolognak. A konyhában emberek tolonganak a pult mellett, és a legolcsóbb vodkát keverik azzal, ami csak a kezük ügyébe kerül – gyümölcslével, kombuchával, esetleg mindkettővel. A kemény mag úgy cigizik a teraszon, mintha még mindig 1999 lenne, és az áldozatul kiszemelt müzlistálba hamuznak. A nappaliban a hangszórókból csajozós popdalok és egyslágeres fiúbandák nótái szólnak. Valaki berakta a kedvenc playlistjét. A lista ironikus, vállalható – de összességében egy kicsit élettelen. Mégis érezni lehet, hogy a buli a fordulópontjára ért. Már csak egy bátor emberre lenne szükség, aki átbillenti. Előveszed a telefonodat, és előhívod rajta a legtutibb számodat. Beslisszolsz a hangszóró mellé, lenyúlod az aux-kábelt, mintha mi sem lenne természetesebb, és… – zzzzzzrrt! Krrrkkkkü! Fülsértő elektronikus...

1984   Mia Mia Jinju Thiel-Jensennek volt egy visszatérő álma. Azt álmodta, hogy ha levedli a bőrét, azzal megváltoztatja a valóságot. Álmában az egész olyan könnyűnek tűnt, mint kibújni egy kabátból, és amikor a régi bőre a lábánál hevert, akkor már nem Szöulban született 1967-ben, és nem kisbabaként szedték össze az utcáról. Finn és Merethe nem fogadta örökbe, és nem tizenöt hónapos korában került a dániai Næstvedbe. Amikor levedlette a bőrét, Finn és Merethe vér szerinti, várva várt gyermeke volt, szerelmük természetes következménye, olyasvalaki, akit a szülei megértenek, mert őket tükrözi vissza. Álmában nemcsak a szüleire hasonlított, hanem a húgára, Leára is, akivel Merethe mindenki legnagyobb meglepetésére harminckilenc éves korában esett teherbe. Eltűnt a vastag szálú, fekete haja, a gyöngyként csillogó szeme feletti jellegzetes bőrredő, az erőteljes lábszára és a nyúlszája utáni heg, amelyet őszintén szólva szebben is meg lehetett volna csinálni, ahogyan Merethe egysz...

Live Forever – Az Oasis felemelkedése, bukása és feltámadása (részlet) Amikor az a tányér tészta átrepült a szobán, Liam nem bírta tovább. Piszkálták és provokálták, de egészen addig megőrizte a hidegvérét, amíg a dél-walesi Rockfield Studiosban kialakult spontán összejövetelen az egyik vendég túl messzire nem ment. A buli eleinte nyugodt mederben csordogált, de ahogy egyre több ital fogyott, és egyre hangosabban szólt a zene, az események is egyre irányíthatatlanabbá váltak. 1995. május 13. szombatra esett. Egy Derbyből származó, tehetséges, feltörekvő post-punk zenekarral, a Cable-lel mentem a buliba, akikkel a fél mérföldre található Monnow Valley Studiosban dolgoztunk. Úgy hallottuk, hogy az Oasis is a közelben stúdiózik, és hogy szabadidejükben mindenféle baromságokat csinálnak, légpuskákkal lövöldöznek, meg robogókkal száguldoznak fel-alá, de a lényeg, hogy már több dalt is felvettek a második albumukhoz, a (What’s the Story) Morning Glory hoz, és remekül haladnak a munkával. A C...

Észak-Afrika, hármas határ   Nem hallom a kiáltozást. A nővér hallja. Az altatóorvos is. Én viszont mélyen benn járok a Zónában, a Zónában, ahova csak akkor jutok be, ha a műtőben már átvágtuk a szegycsontot, mint most, és a két kezem valakinek a mellkasában dolgozik. Ez az otthonom, a munkahelyem, a szentélyem. A zen állapot. Újabb sikolyok. Lövések dörrennek. Helikopter dübörög. Robbanás. – Doktor úr! Hallom a nővér hangján, hogy pánikban van. De nem moccanok. Nem nézek rá. Az emberiség legősibb orvosi eszköze, a kezem egy mellüregben van, a mutatóujjam éppen kitapintja a szívburkot. Száz százalékig erre koncentrálok. Csak erre. Nem szól zene. Tisztában vagyok vele, hogy manapság ez már furcsának tűnhet egy műtőben, de én élvezem a csendet, elvégre szent térben vagyunk, még akkor is, ha szívátültetést csinálunk, ami nyolcórás munka. A stábot idegesíti a csend. Nekik szükségük van egy kis kikapcsolódásra, szórakozásra, figyelemelterelésre – engem meg épp az bosszant. Én nem a...

Hollywood ​Vampires. Johnny Depp, Amber Heard és a per, amely megrázta a világot  (részlet)   A szerzők előszava   A Hollywood Vampires több mint három évnyi újságírói munkán alapul. A könyv 2021 márciusában dokumentumfilmként indult az Amber Heard és volt férje, Johnny Depp közötti rágalmazási perről. 2022 júniusában, miután az esküdtszék Johnny Depp javára döntött, és a nagy nyilvánosságot kapott tárgyalás lezárult, rájöttünk, hogy ennek a történetnek az elbeszélése olyan körültekintést, kontextusba helyezést és árnyalt kifejtést igényel, ami csak egy könyvben valósítható meg. Az anyag több órányi saját videófelvételre támaszkodik, amelyeket Amber Heard otthonában, Johnny Depp jogi csapatával a stratégiai központjukban, valamint a virginiai Fairfax megyei bíróság épülete előtt készítettünk. Ezenkívül azt a több órányi exkluzív felvételt is használtuk, amelyet Amber korábbi barátnője, Bianca Butti bocsátott rendelkezésünkre, miközben Amber és jogi csapata a Depp kontra ...