még1könyv

Christina Lauren: A lelkitárs-egyenlet   Méghogy egy hétéves gyermekét egyedül nevelő anyukára, Jessre ne találhatna rá a szerelem! Igaz ugyan, hogy a főiskola óta, amikor teherbe esett, és gyermeke apja elhagyta, már nem feküdt az ágyában más a lányán kívül, de ki tudja? Igaz ugyan, hogy szabadúszóként annyira leharcolt pulcsiban jár a kedvenc kávézójába dolgozni, mintha egy barlangban home office-olna, de ki tudja? Igaz ugyan, hogy az alváshoz is csak kinyúlt pólót és jóganadrágot hord, és lélekben is kicsit eltemette magát, de ki tudja? Igaz ugyan, hogy elemzőként jobban hisz a számokban és a tudományban, mint a spontán érzelmekben vagy a végzetben, de ki tudja? Amikor a kávézóban megszólítja barátnőjével a maguk között csak Americanónak (mert minden nap pontban fél 9-kor érkezik, és Americanót rendel) nevezett sötét hajú férfit, még nem sejti, hogy a tudomány és az érzelmek egyszerre találnak rá. A Kromantika társkereső szolgáltatást kifejlesztő tudós ugyanis elhívja Jesst és barát

Alaina Urquhart: A Mészáros és az Ökörszem Milyen krimi születik annak az embernek a tollából, aki maga is orvosszakértő, és minden részletét ismeri a boncolásnak, rendőrségi nyomozásnak? Pengeéles, sodró lendületű. Alaina Urquhart eredetileg boncmester, ezen kívül a Morbid: A True Crime Podcast szerzője. Nem kevés szakmai tapasztalatával bebizonyítja, hogy létezik hitelesen izgalmas krimi, mely jóval túlmutat a helyszínelős filmsorozatok felszínességén. A jó krimi ismérve nem csak az, hogy nem tudjuk, ki a gyilkos, és végig orrunknál fogva vezet a szerző. A jó kriminek az is ismérve lehet, hogy tudjuk ki a gyilkos, de annyira utáljuk a kekeckedéseit, hogy a nyomozóval és az orvosszakértővel együtt mi is el akarjuk fogni. Alaina Urquhart úgy ír klasszikusan, hogy közben teljesen megújítja a műfajt: a nézőpontok váltogatása, a rövid fejezetek  és információk késszúrás-szerű adagolása a végletekig fokozzák a feszültséget, olyan csavart rejtve a sztoriba, mely különlegesen izgalmassá tes

Pablo Picasso: Versek Éditions Le Cherche Midi  – válogatás Pablo Picasso verseiből Androula Michael előszavával – Pablo Picasso versei 2005-ben jelentek meg először egy nyomtatásban Androula Michael művészettörténész, kurátor válogatásában, a francia Cherche Midi könyvkiadó gondozásában. „Azt mondják írsz. Rólad bármit el tudok képzelni. Ha egy nap valaki azt állítaná, hogy misét celebráltál, azt is elhinném.” – írta Picassónak édesanyja, amikor a művész 1935-ben, 54 évesen írni kezdett. Az írás útkeresésként indult a magánéleti- és alkotói válságból kiutat kereső művész számára, aki ettől az évtől kezdve tudatosan és következetesen foglalkozott költészettel. Egészen 1959-ig napi rendszerességgel írt franciául és spanyolul – ebből az évből származik utolsó irodalmi műve. Három színművet és több, mint 350 verset hagyott az utókorra. A magyar olvasóközönség eddig színdarabjait ismerhette meg: 1988-ban a Helikon Kiadó gondozásában, Tamkó Sirató Károly és Tellér Gyula fordít

Michael Chabon: Telegraph Avenue Két volt zenész, Nat és Archy annyira megszállottjai a muzsikának, hogy Tropakörnyék néven bakelitboltot üzemeltetnek. A közelükben, egészen pontosan kétsaroknyira délre az ő kis lemezboltjuktól hamarosan többszintes médiaáruház nyílik, mely nemcsak általános zenei kínálattal jelentkezik, hanem speciálisabb árukkal is: különlegesebb jazz-, soul- és funky-bakelit lemezekkel. Megszívtuk! – mondja a két jó barát a konkurencia hírének hallatán. Lehetséges, hogy a Tropakörnyék nevű bolt torpára megy? Amúgy a névadás is érdekes: a Telegraph Avenue-nak ez a része Mr. Jonestól kapta ezt a nevet, ő használta először a tropakörnyék kifejezést erre a környékre, a törésvonalra, ahol Berkeley és Oakland tektonikus városlemezei alábuknak. A Telegraph Avenue cselekménye nem bonyolult: a fekete Archy és a fehér Nat látszólag csak egy használt bakelit boltot vezetnek Oaklandben, a Telegraph Avenue-n, ami földrajzilag Oakland és Berkeley határa, valójában azonban egyfaj

Michael Bad Hand: A síksági indiánok kultúrája (részlet)   ELŐSZÓ Jelen könyvnek nem célja, hogy átfogó, teljes képet nyújtson a síksági indiánok viseletéről és kultúrájáról. Inkább nevezném megfigyeléseim és megjegyzéseim gyűjteményének azon tények és első kézből származó információk kapcsán, amelyeket a 18. és 19. században az indiánok, illetve az őket jól ismerő fehér emberek elég fontosnak ítéltek meg ahhoz, hogy feljegyezzék az utókornak. Rengetegen hagytak hátra olyan széles körű, mélyre ható feljegyzéseket, amelyeket még ma is érdemes górcső alá venni: katonák, telepesek, kereskedők, trapperek, felfedezők, hittérítők, bölényvadászok, valamint amatőr és profi etnológusok. Naplóik java csak a közelmúltban látott napvilágot nyomtatásban, lehetővé téve ezzel az összehasonlításukat, hogy keresztreferenciákat és párhuzamokat húzhassunk a síksági népek stílusára és szokásaira vonatkozóan. Ezen visszaemlékezések és megfigyelések többsége tökéletesen egybecseng azzal, amit a bennszül