még1könyv

Lily King: Írók és szerelmek A kapuzárási pánikról rengeteget hallunk, de vajon foglalkozunk-e eleget a kapunyitási pánikban, vagyis életnegyedi válságban szenvedőkkel? Azokkal a lediplomázott húszas-harmincas fiatalokkal, akik két életforma között egyensúlyoznak: a kamaszkor és a felnőttkor között. Mondhatnánk rájuk könnyedén, hogy ők az örökké útkeresők csoportja, akik majd csak magukra találnak, de tagjaik évről évre egyre többen lesznek. Hatalmas szerencse hát, hogy Lily King nagy igazságok kimondásával, ugyanakkor csípős, mulattató stílusban foglalkozik az ő életükkel új regényében. Szükség van egy ilyen könyvre, főként, ha ennyire szórakoztató.  Az Írók és szerelmek olyan, mint egy Sally Rooney-könyv, csak éppen ebben a könyvben vannak írásjelek. De Rooney kallódó, szerelmeseihez hasonlóan kellőképpen szókimondóak, sőt jó adag cinizmussal is rendelkeznek, és azt nem átallják használni is. Lily King olyan leleplező és felszabadító humorral mutatja be ezt a generációt, mint Updike,

Rose Tremain: Lily: a bosszú meséje Lilyt csecsemőként anyja elhagyja, és zsákvászonba csomagolva a Victoria park egyik kapujába teszi a véletlenre bízva a sorsát. A kislányra az essexi mocsarakból időnként Londonba tévedő farkasok találnak rá, ám a helyzet nem Romulus és Remus vagy Maugli kedves történetéhez hasonlatos. Az egyik farkas fogával megmarja Lily lábát, aki onnantól kezdve kilencujjú. A vér szagára a falka felüvölt, Lily pedig felsír. A farkasok vonyítását hallva egy rendőr megmenti a gyermeket az állatoktól, majd zuhogó esőben gyalogolva, szinte már lázasan egy árvaházba ér vele. Amikor a Sam Trench nevezetű rendőr két hét múlva visszamegy, hogy megtudakolja, hogy van a gyermek, közlik vele, hogy már nevelőszülőkhöz került. Lily ezután a Varjútanya nevű helyen nevelkedik a suffolki erdőktől nem messze, egy porlepte, bogáncspihés univerzumban. Nellie nevű anyját, Perkin nevű apját imádja, mint ahogy testvéreit, Árnyék nevű kutyájukat, és a mindig sárgarépa-leheletű lovukat