Ugrás a fő tartalomra

Rose Tremain: Lily: a bosszú meséje

Rose Tremain: Lily: a bosszú meséje

Lilyt csecsemőként anyja elhagyja, és zsákvászonba csomagolva a Victoria park egyik kapujába teszi a véletlenre bízva a sorsát. A kislányra az essexi mocsarakból időnként Londonba tévedő farkasok találnak rá, ám a helyzet nem Romulus és Remus vagy Maugli kedves történetéhez hasonlatos. Az egyik farkas fogával megmarja Lily lábát, aki onnantól kezdve kilencujjú. A vér szagára a falka felüvölt, Lily pedig felsír. A farkasok vonyítását hallva egy rendőr megmenti a gyermeket az állatoktól, majd zuhogó esőben gyalogolva, szinte már lázasan egy árvaházba ér vele. Amikor a Sam Trench nevezetű rendőr két hét múlva visszamegy, hogy megtudakolja, hogy van a gyermek, közlik vele, hogy már nevelőszülőkhöz került.

Lily ezután a Varjútanya nevű helyen nevelkedik a suffolki erdőktől nem messze, egy porlepte, bogáncspihés univerzumban. Nellie nevű anyját, Perkin nevű apját imádja, mint ahogy testvéreit, Árnyék nevű kutyájukat, és a mindig sárgarépa-leheletű lovukat is. Igaz, hamar földművessé kell válnia, és kétkezi munkát végeznie, de Nellie szeretete, ölelései, éneklése, az, hogy megtanítja varrni, és a nehéz körülmények ellenére is mindig dédelgeti, puhasággal béleli ki a kislány tanyabeli napjait.

De mi van, ha egy embernek csak pár évnyi boldogság jut az életéből? Lilyt hiába szerette meg annyira nevelőanyja és nevelőapja is, de a törvény kötelezi rá őket, hogy vigyék vissza Londonba az árvaházba, akiktől csak „kölcsönbe” kapták a gyermeket. A nevelőszülőktől visszakerült lelenceknek pedig hamar szembesülniük kell azzal a kegyetlenséggel, mely szöges ellentétben áll korábbi, szeretetben töltött éveikkel. Lily pedig bosszút áll ezért.

Vajon létezik Lily számára újabb esély a boldogságra, amikor később találkozik az őt megmentő rendőrrel, vagy kamaszkori bűntette örökre megpecsételi a sorsát?

Az időben folyamatosan ugráló történet nem követ szigorú linearitást, hanem úgy tölti ki a réseket, mint a hímzés, mellyel annak idején névadó patrónusát, Lady Mortimert lepte meg a kislány: a fonalat követve, de bizonyos részeket mélyebb tűszúrásokkal, sűrűbb szövéssel emelve ki, bizonyos részekhez pedig lazább öltésekkel visszaugorva.

A regény a szerzőre jellemző finom, mégis szókimondó empátiával követi végig Lily sorsát, éppoly érzékenységgel a hirtelen felnőni kénytelen gyermekek iránt, mint annak idején A Gustav-szonátában. Rose Tremain soha nem hagyja cserben olvasóit, mindig magas színvonalon ír, és annyira élénken, hogy a képek teljes technicolor színben pompáznak az oldalakon, szinte halljuk a hangokat, beszívjuk az illatokat, vagy összerándulunk és zihálunk az árvaház borzalmas élményeitől. De szerencsére a történetben mindig a megfelelő pillanatban sejlik fel az írónő gyengéd humora és mérhetetlenül erős életszeretete.

  (21. Század Kiadó)


1850-ben egy fiatal rendőr egy londoni parkban talál egy csecsemőt. Lily Mortimer árvaházban cseperedik, aztán vidékre kerül, nevelőszülőkhöz. Gyermekkorát Suffolkban tölti. Amikor dolgozni kezd, Belle Prettywood londoni parókaszalonjában talál munkát. Látszólag minden rendben, de Lily mindeközben borzasztó titkot őriz. Sam Trench, az egykori fiatal rendőr nem veszíti szem elől a fiatal nőt, akit annak idején, csecsemőkorában megmentett. Amikor viszontlátják egymást, azonnal kölcsönös vonzalmat éreznek – Lily biztos abban, hogy Samnél megtalálja boldogságát. De lehetséges, hogy éppen ő fogja leleplezni a bűnt, amit a lány elkövetett? Ő fogja elhozni Lily számára a halálos ítéletet?

Rose Tremain (1943-) Whitbread-, Orange-, Dylan Thomas-, Femina Étranger-, James Tait Black- és Giles Cooper-díjas angol író, Norfolkban él férjével, ez a tizenötödik regénye, mely 2020. szeptemberben jelent meg angolul. A 21. Század Kiadónál olvasható művei még: A Gustav-szonáta, Zene és csend, A kegyelem szigetei és a Hazafelé. A Gustav-szonátát Szűr-Szabó Katalin, a Zene és csendet és a Hazafelét Kada Júlia, A kegyelem szigeteit Pap Vera-Ágnes fordította. A tavaly lovaggá ütött Rose Tremain könyvei harminc országban jelennek meg. 


Rose Tremain: Lily: a bosszú meséje, Fordította Kada Júlia, 21. Század Kiadó, 2023

https://21.szazadkiado.hu




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag