Ugrás a fő tartalomra

Mark Lanegan: Énekelj visszafelé és könnyezz! (részlet)

Azonban, ahogy a háromtagú banda elkezdett játszani, a zajbomba, a nyersen fülbemászó dalok, a balkezes gitáros-énekes hangja rádöbbentettek, hogy éppen valami különlegeset látok. Talán az egyik legjobb zenekar, amit valaha hallottam, legalábbis az ellensburgi közkönyvtárban biztosan. A koncert három vagy négy szám után véget is ért, a tipikusan kisvárosi csendrendelet, meg a tízórási baszakodás miatt, az óriás basszer meg csak állt ott és feldobta a gitárját a plafonig, majd fél kézzel elkapta, aztán dühösen megint visszadobta, újra és újra, mindaddig, míg a teremben a fények ki nem aludtak.

A könyvtárból kifelé odajött hozzám az énekes.

Hé, haver, nagyon köszi, hogy eljöttél a koncertre!

Öregem, ti aztán baromi jók vagytok! Milyen elbaszottul gáz, hogy ezek az idióták kinyírták a bulit. De hát Ellensburg már csak ilyen...

El akartam mondani, hogy nagy rajongód vagyok. Ha bármikor kell egy előzenekar, vagy csak szeretnél együtt zenélni, csörgess meg!

Telefonszámot cseréltünk, a koncert szórólapjának hátuljára írtuk fel egy golyóstollal.

Naná mondtam. Az tuti úgy lesz. Letéptétek a fejemet odabenn.

Nagyon kösz. És, lécci, hívj, amikor csak akarsz.

Úgy lesz – biztosítottam, és ezúttal tényleg úgy is gondoltam. Lenéztem a papírdarabra, hogy hogy is hívják: Kurt.

A lehangoló lyukba felajzott léptekkel, és a lelkemben egy új lendülettel tértem vissza. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valami igazán különleges élményben volt részem.

Néhány héttel később csörög a telefon, megszólal egy hang, amit nem ismertem fel elsőre, mindazonáltal idegesnek és aggodalmasnak tűnt.

Mark Lanegan?

Igen…?

Itt Krist Novoselic, a Nirvana basszusgitárosa. Még mindig basszusgitárost keresel? Nem bírok tovább Kurttel játszani. Hánynom kell tőle, hogy mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja!

Egy darabig csak hallgattam, hogy átgondolhassam a dolgot.

Igen, haver, még mindig keresünk. Imádom a stílusod, és óriási lenne, ha beszállnál a bandába, de ha a helyedben volnék, én inkább megpróbálnám tisztázni a problémákat Kurttel. Ti valami igazán különlegeset csináltok.

Sosem tájékoztattam erről a hívásról Cobaint. Nagyon hamar összebarátkoztunk, jó párszor hosszasan beszélgettünk telefonon csajokról, zenéről, életről. Imádtam Kurtöt, irigyeltem, hogy a Nirvana már az első perctől fogva kiforrottnak tűnt, hogy láttam őket. A különbség a Nirvana és a Trees között egyértelmű volt számomra. A Nirvana mindennel rendelkezett, amire szükség volt: nagyszerű dalok, nagyszerű énekes, nagyszerű megjelenés, minden.

A Trees, ezzel szemben, folyton csak küszködött: küzdelem egymással, a rajongókkal, a promóterekkel és a kidobókkal. Küzdelem és iránykeresés határozott meg bennünket. Három lemez után még mindig nem tudtuk, mi a szart játszunk. Még mindig nem volt személyiségünk a tébolyodott fellépésekkel megalapozott hírnév mögött. Lee Conner megőrült és olyan vadsággal szántotta fel a színpadot, amilyet sosem láttak korábban. Az emberek csak ámultak és bámultak. Lee nagy éjszakai megőrülései tettek érdekessé minket, egy beteg műsor, amelyet csak abban a környezetben lehetett megtapasztalni, sehol másutt. A lemezeink félkész ötletek és fülbemászó dallamok béna katyvasza volt, amely kisiklott a hülye dalszövegektől. Fáj belegondolni, milyen lehetőségektől estünk el azzal, hogy egyik szar lemezt csináltuk a másik után. Arra vágytam, hogy komolyan vehető zenét csináljunk, olyat, amit én is komolyan tudok venni, ahelyett, hogy csak egy magas tökfej énekelne egy színpadon az őrült, Falstaff-szerű gitárossal. A „karrierünk” nem volt más, mint szégyen, frusztráció és zűrzavar forrása. Sőt még rosszabb, mert én magam tartottam mozgásban a gépezetet. Idióta módon én ragaszkodtam hozzá, hogy Lee a zenekar tagja maradjon és az ő dalait játsszuk, amiért szinte nap mint nap átkoztam magam. Mégis, minden képzeletet felülmúlóan ívelt felfelé a pályánk, és a világért sem akartam kiszállni menet közben.

Fordította: Novák Csaba

 

Mark Lanegan, amerikai énekes, dalszerző, költő. Tizenhárom szólóalbumot adott ki, a hozzáértők Tom Waitshez, Leonard Cohenhez és Nick Cave-hez hasonlítják. A kevésbé hozzáértők Jim Morrisonhoz. Az enyhe kifejezés, hogy problémás családból származott, és a megélt traumák már igen korán az alkohol és a kábítószer felé terelték. Lanegan tizenkétéves korától rendszeresen ivott, tizennyolcéves korától pedig keményen drogozott, a kilencvenes évekre pedig hajléktalanná vált. Letartóztatták és egy év börtönbüntetésre ítélték kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt. Drogfüggőségét csak a 2010-es évekre sikerült teljesen leküzdenie.

A magyar közönség többsége a Queens of the Stone Age-ben ismerte meg, pedig már a nyolcvanas évek elejétől a Screaming Trees grunge zenekar énekese volt, majd a kilencvenes években sorra vette fel a szólóalbumait, ahol jobban ki tudott teljesedni. Lanegant később mindenki a korszak egyik legjobb énekeseként ismerte el, a modern crooner stílus egyik ikonjaként. A lemezei egyre jobban fogytak, és egyre kultikusabb sztárrá nőtte ki magát, de ez mit sem segített a mindennapjai poklán.

Az Énekelj visszafelé és könnyezz! című önéletrajza egyszerre őszinte, felkavaró, szomorú és szórakoztató. Szembenéz a démonaival, betekintést enged a magánélete legsötétebb bugyraiba, és olyan legendás zenekarokkal együtt töltött időkről mesél, mint a Nirvana, az Alice in Chains vagy a Soundgarden. Tulajdonképpen egy grunge-alapvetés, de a mocskosabb fajtából. A „pokoljárás” kifejezés a közelében sem jár annak, amin Lanegan keresztülment.

Önéletrajza 2020-ban jelent meg, és a szerző két évvel később meghalt Írországban, feltehetően covidban. Mark Lanegan sorsa – ahogyan jó barátjáé, Kurt Cobainé -, gyerekkora óta kódolva volt, de míg a Nirvana-frontember élete a nagyközönség szeme előtt zajlott, a morózus, tüskés Lanegané nem; ezért is különösen izgalmas olvasmány az önéletrajzi könyve.

Könyvesboltokban nem lesz kapható, csak online.


Mark Lanegan: Énekelj visszafelé és könnyezz!, Fordította Novák Csaba, Konkrét Könyvek, 2025

https://konkretkonyvek.com 

https://konkretkonyvek.com/termek/mark-lanegan/

 
https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t39.30808-1/228876039_207881471348296_70271908589992198_n.jpg?stp=dst-jpg_s200x200_tt6&_nc_cat=107&ccb=1-7&_nc_sid=2d3e12&_nc_ohc=DejmKaZejOwQ7kNvgHzWHxN&_nc_oc=AdhKH3aFIurtBOluSjoV47k8EWu2IZL7aYS9sv_qYKDnk2_BDUjCU9tBQ3qh2Fq0ikI9cmRwo10DigQxTjtIrV2-&_nc_zt=24&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&_nc_gid=AQXrjhRQ6UHnSss6v5t23Yo&oh=00_AYHWNjFAj0MXtg8lPJtLjSMhU1F0ykTGj0Cwglss9ll4Jw&oe=67D1DCD1
 
 
 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn...

Ann Patchett: Tom Lake

  Amikor egy kötetre úgy záporoznak a díjak és az elismerő szavak, mint a kerti szellőben a cseresznyevirág szirma, egy dolgot tehet az ember: maga is elolvassa a könyvet, hogy megtudja, mi végre az őrült hajcihő. Ann Patchett könyvének esetében hamar rá kell jönnie, a nagy hajcihő valójában az élet leghatalmasabb dolgainak: a szerelem, az anyai szeretet és az élet apró szépségeinek ünneplésének szól. Hétköznapjaink leggyöngédebb pillanatainak felmagasztalása ez a kötet, azoknak a pillanatoknak, amelyekre csak ritkán csodálkozunk rá, ezért nagy szerencse, hogy Ann Patchett egy egész regénnyi ódát írt róluk. A szerelem, a házasság és a családi kapcsolódások keserédes szépségét az apró részletek tökéletes megfigyelése adja a szövegben. De még mielőtt épp elérzékenyülnék, a szerző mindig ránt egyet a rekeszizmainkon: a kötet humora ugyanis egyedülálló. A történet egy cseresznyéskertben játszódik, melyben idősödő farmer anyjához és apjához a vírus miatti lezárások miatt hazatér három l...

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa...