még1könyv

Mónica Gutiérrez Artero: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei (részlet) – Tartanak DVD-t? – kérdezte egy szép szürke kabátos fiatalember, Burberry sállal a nyakán. – Ez egy könyvesbolt – mosolygott rá Agnes mentegetőzésképp. – De nem tartanak filmeket? A lány értetlenül nézett rá. – Könyvek filmadaptációira gondolok – fejtegette a férfi. – A Ne bántsátok a feketerigót! című könyvet ajánlották nekem, de nem szeretek olvasni. Inkább megnézném a filmet. – Van egy példányom Harper Lee regényéből. Csodálatos könyv, kiváló ajánlás! – Értem. A férfi továbbra is az ajtó közelében várakozott. Agnes nem tudta, mi mást mondhatna még neki, azon kívül, hogy nagyon szép a szürke kabátja. – Akkor hát, megvan a film is? – Nincs. – És nem rendelhetném meg? – Ez egy könyvesbolt, és nem tartunk filmeket – ismételte Agnes, s közben kilesett a kirakatüvegen, hogy vajon nem valamiféle rejtett kamerás műsorba csöppent-e. Kihalt volt az utca; csak Charlie Caldecott szabóságából lépett ki egy hölgy a túloldalon.

Glenn Stout: Lány a hullámok hátán – Trudy Ederle, az első nő, aki átúszta a Csatornát (részlet) Prológus La Manche csatorna, északi szélesség 51° 09', nyugati hoszszúság 1° 26', körülbelül négy kilométerre észak-észak-keletre a nagy-britanniai Kingsdown Beachtől, francia nyári időszámítás szerint 17:30, 1926. augusztus 6. Már majdnem tizenkét órája van a vízben. A Franciaország és Anglia közötti csatorna tajtékja testét fel-le, előre-hátra, tótágast és oldalra dobálja. A doveri fehér sziklák mindössze néhány kilométerre magasodnak előtte a horizonton a gyérülő fényben, és Cap Gris-Nez-t, azt a sziklaszirtet, ahol Franciaországban a vízbe lépett, már majdnem több mint harminckét kilométerrel és egy fél nappal hagyta maga mögött. A víz hőmérséklete épp hogy meghaladja a 15 és fél fokot, nem melegebb a környező levegő-nél. Esik az eső, és a fehér sapkás hullámok majd két méter magasak: minden lökésnél nagyot dobnak rajta. Az erős szél arcába fújja a vízpermetet a hullámok csúcsár

Anne Sexton : Élj vagy halj meg „Minden optimista elhatározás ellenére olykor győz a melankólia; az ember határozottan elbarmolta ezt a bolygót.” – idézi a szerző André Gide-et az előszavában, és hozzáteszi, hogy a versek közlésénél azért választotta fontosnak a szövegek keletkezése szerinti sorrendet, mert a szövegek olvashatóak egy súlyos melankóliás eset lázlapjaként. Milyen érdekes, hogy a súlyos depresszióval küzdő nő, aki első gyermeke megszületése óta harcolt a betegséggel, és mindig oly őszintén, gyónásszerűen vallott fájdalmairól, ez esetben melankóliára tompítja a depresszió szót. Sexton felsőfokú tanulmányait nem fejezte be, bár később még tanult együtt Sylvia Plathszal a Bostoni Egyetemen Robert Lowellnél. Az poétikai szemináriumról egy mindig késve érkező, élénk mintás ruhákat hordó, láncdohányos nőre emlékeznek, akinek lágy, de intenzív jelenléte volt, remegett a keze, ha fel kellett olvasnia, és a cipőjét használta hamutartónak. Annak ellenére, hogy inkább volt poeta nat

Andri Snær Magnason: Időről és vízről (részlet) Élj érdekes időkben „ Vedd észre, amit észreveszel.” Þorvaldur Þorsteinsson Külföldi vendégeimmel néha végighajtok a Borgartúnon, amelyet az Elveszett álmok sugárútjának, Boulevard of Broken Dreams nek nevezek. Megmutatom a Höfðit, azt a fehér faházat, amelyben Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov találkozott 1986-ban, és amely sokak számára a kommunizmus bukását és a vasfüggöny lehullását jelképezi. A Höfði melletti épület az a fekete üveg- és márványkocka, amelyben korábban a Kaupthing bank központja működött. A bank 2008-as csődje a kapitalizmus történetének negyedik legnagyobbja volt, nem a lakosság lélekszámához viszonyítva, hanem pusztán dollárban számítva: 20 000 millió, azaz 20 milliárd dollárt tett ki. 1 Nem örülök mások bajának, de remek érzés volt még a középkorúság elérése előtt átélni két hatalmas ideológia összeomlását. Mindkettőt olyan emberek tartották fenn, akik az uralkodó hatalmi és oktatási rendszerben jutot

Behrouz Boochani: Nincs barátunk, csak a hegyek . Írások a börtönből (részlet)   Egy néma óceán közepén van egy elszigetelt földdarab, ahol embereket tartanak fogva. Ezek az emberek a szigeten kívüli világot nem tapasztalhatják meg. Nem látják, miféle társadalom veszi körül börtönüket, és természetesen arról sem kapnak hírt, mi zajlik a világ más részein. Csak egymást látják, és csak azokat a történeteket hallják, amelyeket egymásnak mesélnek. Nekik ez a valóság; elszigeteltségük és bebörtönzésük ingerli őket, de már megtanították nekik, hogy elfogadják a sorsukat. A rabok mégis hírt kapnak arról, hogy létezik egy másik sziget, ahol szabad a gondolat, és szabadon lehet alkotni. Kóstolót kapnak abból, milyen lehet az élet azon a másik szigeten, de sem képességük, sem tapasztalataik nincsenek, hogy teljes egészében felfogják a lényegét. Az embereknek azon a másik szigeten különös megérzéseik vannak: olyan dolgokat látnak, amelyeket a rabok nem, és olyan dolgokat tudnak, amelyeket a rab

Victor Klemperer: LTI – A harmadik birodalom nyelve. Egy filológus feljegyzései (részlet) I. LTI Egyszer csak megjelent a bdm, a hj, a daf és megszámlálhatatlan egyéb efféle rövidítés. [ 1 ] Az lti címke először játékos paródiaként jelent meg a naplómban, majd az emlékezet afféle illanó támogatójaként, mint amilyen a csomó a zsebkendőn, de nagyon hamar, a nyomorúság éveiben, önvédelemmé, egy saját magam számára leadott vészjelzéssé vált. Mindemellett egy szép, tudományos elnevezés rövidítése, tekintve, hogy a Harmadik Birodalom egyáltalán nem ódzkodott a hangzatos idegen kifejezésektől: a garancia jelentősebben hangzik, mint a jótállás, a diffamál pedig impozánsabb, mint a rágalmaz. (Talán nem is érti mindenki, és rájuk hat csak igazán!) lti: Lingua Tertii Imperii , a Harmadik Birodalom nyelve. Gyakran jutott eszembe egy régi berlini anekdota, valószínűleg a szépen illusztrált Glaßbrenneremből, az 1848-as márciusi forradalom humoristájától   –   de hát hová