Prológus
La Manche csatorna, északi szélesség 51° 09', nyugati hoszszúság 1° 26', körülbelül négy kilométerre észak-észak-keletre a nagy-britanniai Kingsdown Beachtől, francia nyári időszámítás szerint 17:30, 1926. augusztus 6.
Már majdnem tizenkét órája van a vízben. A Franciaország és Anglia közötti csatorna tajtékja testét fel-le, előre-hátra, tótágast és oldalra dobálja. A doveri fehér sziklák mindössze néhány kilométerre magasodnak előtte a horizonton a gyérülő fényben, és Cap Gris-Nez-t, azt a sziklaszirtet, ahol Franciaországban a vízbe lépett, már majdnem több mint harminckét kilométerrel és egy fél nappal hagyta maga mögött. A víz hőmérséklete épp hogy meghaladja a 15 és fél fokot, nem melegebb a környező levegő-nél. Esik az eső, és a fehér sapkás hullámok majd két méter magasak: minden lökésnél nagyot dobnak rajta. Az erős szél arcába fújja a vízpermetet a hullámok csúcsáról.
Trudy Ederle azonban szinte észre sem veszi ezt. Már nem. Minden pillanat, minden lélegzet, minden kartempó és rúgás egyforma. Tizenkilenc éves, és egy – szinte botrányos – kétrészes selyem fürdőruhát visel. Juhfaggyú és petróleumzselé borítja, rövidre nyírt vörösesbarna hajára szűk úszósapkát húzott. Borostyánszínű úszószemüveg védi a szemét a sós víztől. Számára a tenger nem palaszürke, amilyennek felülről látszik, nem zöld, nem is kék. A szemüvegén át csodás aranyló okkersárga.
Hajnal óta úszik, először huszonnyolc tempóval percenként, most, majdnem tizenkét órával később kicsit lassabban – huszonkettővel vagy huszonnéggyel: egy új kartempóval, amit amerikai tempó néven ismernek. Ezzel a technikával még soha senki nem szelte át a La Manche csatornát.
Az emberiség történelme során mindössze öt férfi teljesítette ezt a távot. Nő még sosem úszta át a Csatornát, és csak néhányan próbálkoztak vele. Azonban a világ több mint egy éve követi Trudy küzdelmét; először végigkísérték a bukását, és most, a mai napon a sikerében reménykednek. Ha átjut, ő lesz a világ legelismertebb és leghíresebb nője. Ederleék highlandsi nyaralójától kezdve New Jersey-n és a washingtoni Fehér Házon át a londoni Lloyd’sig, ahol a bukmékerek kevés esélyt adnak a sikerének, mindenki a rádióra tapad, az újságokat böngészi és drukkol. Trudy megragadta a képzeletüket. És ha győz, a szívüket is elnyeri.
Trudy nem gondol minderre, mert az efféle gondolatok már órákkal ezelőtt eltűntek a tudatából. Most nincs más, mint a lélegzetvételek tagolta jelen. Minden negyedik csapás után oldalra billenti a fejét, szájon át mély levegőt vesz, majd lassan kifújja az orrán át. Nézi az arca előtt táncoló buborékokat: mintha egy alatta úszó, idegen lényhez tartoznának, amely épp látótávolságon kívül esik, valahogy mégis sikerül megülnie.
Csend van, de nincs teljes némaság. A tenger fojtott zajokat hallat, és a lány nem tudja megkülönböztetni a vízbe csobbanó karjának hangját attól, amikor maga a tenger csapódik a testének, vagy amikor a hullámok ütköznek, omlanak önmagukba, és ágaskodnak fel újra. Félig bent van a vízben, félig kint, a feje felett egy kósza sirály vijjog. Keresztültör a habokon, miközben hullámok és áramlatok ostromolják.
Két hajó követi, motoros járművek, az egyik méterekkel mögötte a jobb oldalon, a másik távolabb. Mindkettő nehezen tartja szemmel a hullámok között sikló, emelkedő és alábukó lányt. A motorok halk moraja bársonyosan terjed a vízen, ugyanolyan természetes és hangtalan, mint a saját szívverése.
Az egyik hajón az apja, a testvére, Meg, a szellemírója, Julia, valamint trénere és edzője, Bill Burgess utazik. Burgess, aki azon öt férfi egyike, aki már átúszta a Csatornát. A második hajó viszi a sajtósokat, esőkabátba burkolódzó riportereket, akik jegyzettömbökre körmölnek és a kormányosfülkében üzeneteket gépelnek, amelyeket rádión küldenek ki a partra. A döntő pillanatra várnak: amikor átér. Röviddel a cél előtt Trudyt kihúzzák a vízből, vagy, amint attól néhányan tartanak, elveszti az eszméletét, és örökre elnyelik a hullámok. Történjék bármi – siker, bukás vagy tragédia –, az másnap reggel szalagcím lesz. Trudy Ederle vagy hősnővé válik, vagy szánni való teremtéssé, akit közel minden férfi, nő és gyermek ismer, aki újságot olvas.
A lány nem gondol minderre. A gondolatai lelassultak, mindent csak érez, tapint, ízlel, lát és hall.
Valahogy távolról érzékeli a valóságot, felfogja az érzeteket, és úgy halad előre, mintha egy művész lenne, aki modelljét tanulmányozza, s nem érzékeli az időt. Ő maga a modell is, hiszen a tudata elzárta a saját testétől. Csupán egy néző, aki mélyen belülről les ki, és csak a következő csapásra, a következő lélegzetre koncentrál.
Kimerült, de nem fáradt. Fázik, de nem érzi a hideget. Milyen különös! Az ajka cserepes és száraz, a combja és hónalja kidörzsölődött és ég, a füle gyulladt, a nyelve duzzadt a sós víztől. A végtagjai zsibbadtak, a lábfeje és a lába magától rúg. De legbelül meleg, sőt ragyog, mélyen legbelül őrzi a szikrát.
És sehol a világon nem lenne szívesebben. Még órák várnak rá, de ő kótyagosan, reménytelenül boldog.
Fordította: Stier Ágnes
Hány karcsapás a siker?
Lebilincselő történet Gertrude Ederléről, aki alig tizenkilenc éves korában a nők közül elsőként úszta át a La Manche csatornát.
1926-ban, mielőtt a szoknyák térd fölé csúsztak, és bárki elfogadta volna, hogy egy nő fizikai próbatétel elé állhasson, egy Trudy Ederle nevű merész amerikai tinilány magával ragadta a világ képzeletét. Trudy első volt a nők között, aki átúszta a La Manche csatornát, két órával megdöntve az addigi – egy férfi által felállított – rekordot. Miután visszatért Amerikába Trudy egy csapásra a világ leghíresebb nőjévé vált – majd éppilyen gyorsan el is tűnt a nyilvánosság elől.
A dühöngő húszas évek díszletei között játszódó könyv Ederle drámai és inspiráló történetét meséli el: hogyan küzdött egy olyan célért, amelynek elérését mindenki lehetetlennek tartotta, és milyen árat fizetett érte. Abban a pillanatban, amikor Trudy a Csatorna meghódítása után kilépett a szárazföldre, évszázadok sztereotípiáit rombolta le. A nők eljövendő generációinak mutatott utat. Ederle varázslatos és gyakran félreértett személyiség volt, akinek a történetét nagyrészt elfelejtették. Glenn Stout kimerítő kutatásának hála a világklasszis úszónő alakja újra megelevenedhet e könyv lapjain.
Glenn Stout Lány a hullámok hátán Fordította: Stier Ágnes Athenaeum Kiadó, 2021