még1könyv

Maroñóék egy fehér Grand Cherokeen hajtottak be a Paradájz lakóparkba, hogy átvegyék új otthonuk kulcsát. Polo jól emlékszik arra a napra, mert Marián asszony ült a volánnál; sose felejti el, milyen mulatságosnak találta, hogy egy nő vezeti az autót, miközben a férje az anyósülésen gubbaszt. Emlékszik a hideg levegőre is, ami megcsapta az izzadt arcát, amikor az ablak surrogva leereszkedett. A nő sötét napszemüvege teljesen eltakarta a szemét, és amíg azt magyarázta, kik ők és mit keresnek ott, Polo nem látott mást, csak a saját tükörképét a lencséken, meg azt a botrá- nyosan vörösre festett szájat és az ezüst karpereceket, amelyek szélcsengők módjára csilingeltek a nő csupasz karján, amikor egy intéssel megköszönte, hogy Polo végre felemelte a sorompót, és beengedte őket. Polo nem találta különö- sebben vonzónak Marián asszonyt. Olyan volt ő is, mint bármelyik másik nő, aki a parkban lakott valamelyik fehér villában a terrakottát utánzó, hamis tetőcserepek alatt: jól néztek ki mind, a...

  Európa belső nyitása magával hozta a külső bezárkózást. Míg a technikai értelemben vett „szabad mozgást”, azaz a más tagállamban való munkavállalás, tanulás és életvitel szabadságát az uniós szerződések, addig a kontinensen belüli, határellenőrzés nélküli utazás szabadságát a schengeni térség biztosította. Az 1985-ben az Európai Közösség öt alapító tagja – Németország, Franciaország és a Benelux államok – közötti megállapodásként kezdeményezett schengeni térség csak az 1990-es évek közepén vált teljes mértékben működőképessé. A köznyelvben „Schengenland” néven ismert térséghez később csatlakozott számos dél-, észak- és kelet-európai tagállam, valamint olyan nem uniós tagország is, mint Svájc és Norvégia. A schengeni belső nyitás következtében felállított első nagyobb külső akadályok között volt a Ceuta és a másik spanyol észak-afrikai enklávé, Melilla körüli fémkerítés. Addig Ceuta határán határőrposztok álltak, de hatékony fizikai akadály nem volt. A mai félelmete...

Ha az embert kupán vágják, annyi baj legyen. Még az is belefér, ha egyetlen éjszaka leforgása alatt kétszer is bedrogozzák… Ám ha kimegy, épphogy csak egy kis friss levegőt szippantani, és egy vadidegen szobában tér magához ádámkosztümben egy szintén anyaszült meztelen nő társaságában, az azért már elég durva. Arról nem is szólva, ami a későbbiekben történt… De azt hiszem, az lesz a legjobb, ha elölről kezdem az egészet, az első estétől… Attól a nyári estétől, hogy pontos legyek. A pontos dátum nem lényeges. Nos, már nem is tudom, miért, de kedvem tá­madt kimozdulni otthonról. Általában szeretek korán feküdni és korán kelni, de vannak napok, amikor az ember egy kis piára, emberi melegségre, társaságra vágyik. Lehet, hogy kissé szentimentális vagyok. A külsőm alapján persze ezt senki sem hinné el, de lehet, hogy a hatalmas muszklik és izomkötegek csak arra szolgálnak, hogy elrejtsék Hamupipőke-szívemet. Szeretek haverok kö­zött lenni. És barátnők között. Mindig megvolt a társaságom, hím...

Amikor a gondolatok megfagytak a levegőben     Egymillió évvel ezelőtt tudvalevőleg sokkal hidegebb volt a sarkvidéken, mint manapság. Simán lement a hőmérséklet akár mínusz egymilliárd fokra. Abban a vad hidegben minden megfagyott, nem is gondolnátok, de még a gondolat is. Például mihelyt valakinek megfordult a fejében, hogy „Hú, de kutya hideg van!”, tessék, a feje fölött egy felhőforma szövegbuborékban a cseppkőhöz hasonlóan alul elcsöppenő jégcsapbetűkkel rögtön megjelent a felirat: „Hú, de kutya hideg van!” Ez a megfagyott, olvasható gondolat azzal a logikus következménnyel járt, hogy a sarkvidéken nem mertek gondolkodni. Attól féltek, hogy olvasnak a gondolataikban. A végén már senki – se medve, se pingvin, se fóka, se kutya, se eszkimó –, szóval senki sem gondolt semmire. Hülyék gyülekezete volt a sarkvidék. De nem azért voltak hülyék, mert nem tudtak gondolkodni, hanem tapintatból, lelki finomságból. Valamelyik akkori évszázadban (az akkori évszázad egy napnak felel...

A régóta létező liberális demokráciákban a liberális intézményeket közvetlen támadás érte. Az olyan vezetők, mint a magyar Orbán Viktor, a lengyel Jarosław Kaczyński, a brazil Jair Bolsonaro, a török Recep Tayyip Erdoğan és az amerikai Donald Trump mind törvényes választásokon kerültek hatalomra, és a választáson megszerzett felhatalmazásukat arra használták, hogy elsősorban a liberális intézményeket támadják. Ezek közé tartoznak a bíróságok és az igazságszolgáltatás, a pártatlan állami bürokrácia, a független média és azok az egyéb testületek, amelyek a fékek és ellensúlyok rendszerében a végrehajtó hatalmat korlátozzák. Orbán Viktor elég sikeresen töltötte fel a bíróságokat a saját támogatóival, és hajtotta a magyar média nagy részét szövetségesei ellenőrzése alá. Trump kevésbé sikeresen próbálta meggyengíteni az olyan intézményeket, mint az Igazságügyi Minisztérium, a hírszerző közösség, a bíróságok és a fősodratú média, de a szándéka többé-kevésbé ugyanaz volt. A liberalizmust az e...

Edward Carey: Kicsi (részlet)   „Unalmamban, amikor a szekrényben üldögéltem, vázlatokat kezdtem készíteni a királyi fejekről. Nem kellett volna ezt tennem, mivel rövidesen, akárcsak a gazdám, vágyni kezdtem rá, hogy meg is mintázhassam ezeket a fejeket. Amikor a kezembe fogtam egy viasztüdőt, azt kívántam, bár adhatnék orrot neki; amikor egy máj volt a kezemben, szerettem volna szájat mintázni rá. És amint az ötlet megfogant, képtelen voltam visszafogni magam: egy egész embercsoport, együtt, egy jelenetben. Teljes alakok. Egymás mellett. Egymásra reagálva. Ilyet soha nem csináltunk a Majomházban: ez valami egészen új lenne. No és mi lenne a jelenet? Mi más: „A királyi család az ebédlőasztalnál”. Szétnyíló királyi szájak, kidagadó királyi orcák, fel­le járó királyi állkapcsok, ugráló királyi ádámcsutkák. Minden héten készítettem vázlatokat. És soha senkinek nem beszéltem róla. Hónapról hónapra, míg egy egész köteg rajz össze nem gyűlt. Egy idő után aggódni kezdtem, hogy a gazdám es...

Bár Tatának és Mamának hívjuk őket, a nagyszüleim sokkal fiatalabbak, mint a Hortenziák lakóinak többsége. De nem tudom, mikortól számít valaki öregnek. Madame Le Camus, a főnöknőm azt mondja, hogy az öregség akkor kezdődik, amikor valaki már nem tudja egymaga rendben tartani a házát. Azzal kezdődik, hogy a garázsban kell hagynia a kocsiját, mert közveszélyt okoz, ha vezet, és azzal végződik, hogy combnyaktörést szenved. Én azt hiszem, hogy az öregség a magánnyal kezdődik. Akkor kezdődik, amikor valakinek elmegy a társa. Az égbe vagy másvalakihez. A kolléganőm, Jo azt mondja, hogy az öregség akkor kezdődik, amikor valaki fecsegni kezd, és hogy ez egy olyan betegség, amit már fiatalon is elkaphat az ember. Maria, egy másik kolléganőm szerint a süketséggel kezdődik, meg azzal, hogy valaki naponta tízszer a kulcsait keresi. Én huszonegy éves vagyok, és naponta tízszer keresem a kulcsaimat. [...] Lucien Perrin Millyben születetett 1911. november 25-én. A családjában a vakság apáról fiúra s...

Néhányan megpróbálták megvédeni a tettest: Nézzék a gyűlöletet, amit ez az ember okád magából! Az erőszak sosem helyes, de tényleg hibáztathatjuk az elkövetőt? Kínai–amerikai szervezetek gyorsan elítélték az ismeretlen lövöldözőt, magányos farkasnak, kiugró esetnek, aberráltnak titulálták. „Nem a mi nevünkben beszél”, nyilatkozták szinte esengve. De már túl késő volt. A gyanú úgy terjedt, akár a tinta a nedves rongyon, és addig áradt szét, amíg mindenki meg nem fertőződött. Ugyanaz a mocskos tónus volt ez, amelyet aztán még évekig használtak, hogy igazolják sanda pillantásaikat, amelyekkel bármelyik kínainak tűnő embert illettek, csakúgy, mint a mentségüket a kiszolgálás megtagadására, az odakiabált sértésekre és arculköpésekre, később pedig a baseballütőkre és a bakancsos lábakra. Ez volt az a katalizátor, ami a PAKTUM elfogadásához kellett. Mindenki belefáradt a Válságba, amely közel három éve húzódott már, elég régóta ahhoz, hogy mindenkit behódolásra késztessen. A legtöbb ember sz...