Celeste Ng: Hiányzó szívünk (részlet)
– A PAKTUM megóv bennünket azok nagyon is valós fenyegetésétől, akik belülről aláássák a hatalmunkat – jelentette ki az elnök. – Semelyik lojális amerikainak – beleértve az ázsiai származású lojális személyeket is – nem kell tartania ettől a törvénytől.
Egy pillanatnyi szünetet tartott, majd a lap alján cikornyás betűkkel aláírta a nevét. Kamerák villantak. Aztán megfordult, és átnyújtotta a tollat a felkötött karú szenátornak, aki sértetlen kezével nyájasan elfogadta azt.
Patriotizmus – az Amerikai Kultúra és Tradíciók Utolsó Mentsvára. Ez egy szépen, magasztosan hangzó, ünnepélyes ígéret a nemzetet aláásó Amerika-ellenes elemek gyökerestől való kiirtására, csakúgy, mint a szomszédságvédelmi csoportok finanszírozására a tüntetések feloszlatása valamint az üzletek, boltok őrzése érdekében. Egyúttal olyan látszattevékenységekhez kötődő projektek felkarolását is megfogadja, amelyek ömlesztve ontják az éberségre és az Amerikába való újbóli befektetésre buzdító zászlókat, kitűzőket és plakátokat. Ígéretet tesz a Kína megfigyelésére irányuló új kezdeményezések szponzorálására, és azoknak az új megfigyelőcsoportoknak a dotálására, amelyek kiszimatolják azokat, akiknek lojalitása esetleg megosztott. Jutalmat kínál a polgárok éberségéért, a potenciális bajkeverőkhöz vezető információkért. És végül, ami a leginkább kulcsfontosságú: megfogadja az Amerika-ellenes nézetek terjedésének megakadályozását azáltal, hogy csendben eltávolítják a gyerekeket az Amerika-ellenes környezetből – amelynek fogalma egyre tágul: immár elég Kína-szimpatizánsnak tűnni. Nem kellően Kína-ellenesnek tűnni. Kétségekkel bírni bármivel kapcsolatban, ami amerikai. Bármilyen Kínához kötődő kapcsolattal rendelkezni, mindegy hány generációra visszamenőleg. Megkérdőjelezni, hogy valóban Kína-e a probléma, megkérdőjelezni, hogy a PAKTUM-ot tisztességesen alkalmazzák-e; végül megkérdőjelezni magát a PAKTUM-ot.
A PAKTUM elfogadása utáni napokban a dolgok lassan megnyugodtak, eleinte oly észrevétlenül, ahogy a csillagok mozognak az égen. Az utcákon csend honolt egy, kettő, zsinórban tíz éjszakán át. Az emberek kezdtek újra munkát találni. A város zajai újra életre keltek, olyan volt ez, mint a torokköszörülés egy hosszú csend után. Itt-ott, ahogy a „vásárolj amerikai cikkeket” alapú megrendelések újraélesztették a tétlenkedő üzemeket, az üzletek újra nyitni kezdtek, az élelmiszerboltok polcai lassan megteltek. Az emberek úgy tántorogtak ki a napfényre, mint a túlélők az óvóhelyről. Pislogva, zavarodottan és kábultan. Félénken, óvatosan, sokkos állapotban. És legfőképpen alig várták, hogy továbblépjenek.
A PAKTUM megerősíti és egyesíti a nemzetet – bizonygatták a támogatói. Csak az maradt kimondatlanul, hogy az egységhez szükség van egy közös ellenségre. Egy doboz, amelybe összegyűjthetik minden haragjukat; egy szalmabábu, amely mindannak a kalapját viseli, amitől félnek.
Kezdtek szivárogni a jelentések. Egy kínai–amerikai férfit arcon ütöttek Washingtonban; két középkorú nénikét szeméttel dobáltak meg Seattle-ben. Egy kínai–amerikai nőt Oaklandben berángattak egy sikátorba és megfogdostak, miközben a járdán a babakocsiban üvöltött a kisbabája. Kiderült, hogy Margaret apja egyike volt az elsőknek, de messze nem az utolsó.
Hamarosan világossá vált, hogy bárki, akit csak távolról is összetéveszthetnek egy kínaival, veszélyben van. Miamiban leszúrtak egy thai férfit, aki az irodájába tartott, Pittsburghben egy úszóedzésről hazafelé tartó filippínó tinédzsert vertek meg egy hokiütővel, Minneapolisban egy hmong nőt kilöktek a forgalomba, és majdnem elütötte egy busz. Az elkövetőket ritkán kapták el, és még ritkábban emeltek vádat: nehéz volt bizonyítani, hogy azért cselekedtek, mert az áldozat kínai volt, vagy azt hitték, hogy az. Egy bíró úgy ítélte meg, hogy az átlagamerikaitól nem lehet észszerűen elvárni, hogy különbséget tegyen az ázsiai származású személyek különböző fajtái közt. Mintha csak almafajták vagy kutyafajták lennének; mintha az „ázsiai származású személyek” nem számítanának átlagos amerikainak. Mintha mindez indokolt lenne annak a gondos megkülönböztetése alapján, aki az ütővel hadonászik.
Az „ázsiai származású személyeket” ezzel szemben alaposan górcső alá vették. A thaiföldi férfiért tartott virrasztást Miamiban a rendőrség rendbontás miatt feloszlatta. A fiatal anyáért tartott tüntetés Oaklandben nem volt hajlandó feloszlani, ami két letartóztatással végződött. A Washingtonban megütött kínai–amerikai férfiról kiderült, hogy volt egy lejárt gyorshajtási bírsága, ezért harminc napra bebörtönözték. A Fülöp-szigeteki tinédzser visszavágott, és agyrázkódást okozott támadójának, ezért testi sértéssel vádolták meg. Hamarosan, amikor a tiltakozások, virrasztások és tüntetések nem akartak alábbhagyni, megkezdődtek az első PAKTUM-gyermekáthelyezések.
Fordította: Pataricza Eszter
Madár
tizenkét éves kisfiú. Egyetemi oktatóból könyvtári alkalmazottá
lefokozott, megtört apjával tengődnek egy kollégiumi szobában. Az anyja
három éve elhagyta őket. Madár nem tudja, miért, és hogy hová tűnt.
Ám
egyszer csak levelet kap: rajzolt macskák sokaságát rejti a boríték. Az
anya üzent neki - s a fiú a rejtély nyomába ered: meg kell találnia az
édesanyját és meg kell tudnia, miért menekült el a családjától. Nem
könnyű feladat, mivel az Egyesült Államokban a hazafiság jegyében
különösen éber szemmel figyelik az ázsiai származású polgárokat - a
velük szembeni atrocitások mindennaposak, sok esetben, törvénnyel
szentesítve még a gyermekeiket is elszakítják a szüleiktől, nehogy „az
amerikai kultúra” csorbát szenvedjen. Madár költő anyja, Margaret pedig
kínai bevándorlók gyermeke - verseinek sorai ráadásul jelmondatokká
váltak a tüntetések transzparensein.
A Hiányzó szívünk a szeretet és a gyűlölet regénye - lírai kitárulkozás a szülő-gyerek kapcsolatról, a világ bámulatra méltó mesés csodáiról, egyben dermesztő kortárs valóságkép a mesterségesen generált társadalmi feszültségekről, gyűlöletpropagandáról, emberiességünk elvesztéséről.
Celeste Ng amerikai írónő 1980-ban született a pennsylvaniai Pittsburghben, Hongkongból bevándorolt kínai szülők gyermekeként. Első regénye, az Amit sohase mondtam el az Amazon Év Könyve díjában részesült. A Kis tüzek mindenütt című regényéből 2020-ban minisorozat készült a Hulu megrendelésére, a főszerepet Reese Witherspoon alakította. Férjével és fiával a massachusettsbeli Cambridge-ben él – mely a Hiányzó szívünk című harmadik regényének is helyszíne.
2018-ban írótársaival jövőbeli könyveik szereplőinek elnevezési jogát árverésre bocsátották, hogy adományokat gyűjtsenek az Immigrant Families Together nevű alapítvány számára, amely a bevándorló családok újraegyesítését segíti.