még1könyv

Kate Atkinson: A léhaság szentélyei Kate Atkinson brit bestselleríró legújabb könyvében az 1920-as évek Londonjának alkoholtól és dohányfüsttől bűzös mélyére merül. A háború után ocsúdó főváros a nyomor, a prostitúció és a bűnözés melegágya, a szemétdomb királynője pedig a számos éjszakai szórakozóhelyet birtokló Nellie Coker. Az asszony hat gyermekével együtt üzemelteti a Soho népszerű bárjait, amelyek közönsége a legalsóbb rétegektől a legfelsőbb körökig terjed. De ha valaki ekkora hatalomra tesz szert – főleg, ha azt eltulajdonított forrásból finanszírozta –, előbb-utóbb halálos ellenségeket szerez magának. A város vonzza a csillogó életre vágyó kislányokat, akik a siker és a hírnév reményében hagyják hátra a családjukat, többségük azonban nem a rivaldafénybe kerül, hanem kétes hírű bárok színpadán végzi, a kevésbé szerencsések pedig a folyóban. Két ilyen jobb életre vágyó lány – Freda és Florence – után kutatva érkezik Londonba a könyvtáros kisasszony, Gwendolen, hogy a rendőrség ú

Valérie Perrin: A vasárnap koldusai (részlet) Bár Tatának és Mamának hívjuk őket, a nagyszüleim sokkal fiatalabbak, mint a Hortenziák lakóinak többsége. De nem tudom, mikortól számít valaki öregnek. Madame Le Camus, a főnöknőm azt mondja, hogy az öregség akkor kezdődik, amikor valaki már nem tudja egymaga rendben tartani a házát. Azzal kezdődik, hogy a garázsban kell hagynia a kocsiját, mert közveszélyt okoz, ha vezet, és azzal végződik, hogy combnyaktörést szenved. Én azt hiszem, hogy az öregség a magánnyal kezdődik. Akkor kezdődik, amikor valakinek elmegy a társa. Az égbe vagy másvalakihez. A kolléganőm, Jo azt mondja, hogy az öregség akkor kezdődik, amikor valaki fecsegni kezd, és hogy ez egy olyan betegség, amit már fiatalon is elkaphat az ember. Maria, egy másik kolléganőm szerint a süketséggel kezdődik, meg azzal, hogy valaki naponta tízszer a kulcsait keresi. Én huszonegy éves vagyok, és naponta tízszer keresem a kulcsaimat. [...] Lucien Perrin Millyben születetett 1911. novembe

Katy Hays: A Kolostor Ann Stilwell nemrég veszítette el apját, de efelett érzett gyászát csak alig tudja feledtetni vele, hogy felvették a Metropolitan Művészeti Múzeum nyári partnerprogramjába. A vidéki, Washington állambéli városkából érkező, reneszánszkutató diplomával rendelkező lány csak a véletlennek tudja be, hogy bekerült a programba. Gyanúja hamarosan be is igazolódik, mert a program vezetője első napján közli vele, hogy félreértés történt, még sincs számára hely. Szerencséjére azonban Patrick Roland, a Metropolitan Múzeum kihelyezett múzeumának, a Kolostornak a vezetője is épp ott van. Amint meghallja, hogy a lány hét nyelven beszél, ebből több holt nyelven is, és a reneszánsz koron belül ért az asztrológiához is, nyári munkát ajánl neki a Kolostorban. A Kolostornak nemcsak a neve középkorian misztikus, de a kinézete is: gótikus szobrok és kandeláberek között őriznek rengeteg középkori műalkotást, értékes tárgyat. Dolgoznak itt restaurátorok, tárlatvezetők, kurátorok, és egy