még1könyv

Jean Ziegler: Leszbosz, Európa szégyene (részlet) 1919 májusa és 1922 októbere között, míg az első világháború győztesei a legyőzött Oszmán Birodalom felszámolásán munkálkodtak, [1] Nyugat-Anatóliában három és fél éven át borzalmas háború dúlt a görög hadsereg és a kemalista [2] török csapatok között. Tízezren vesztették életüket, több százezren rokkantak vagy sebesültek meg. Szteljosz Kamnarókosz barátom anyai nagyanyja a szmirnai (izmiri) tűzvészben vesztette életét, apai nagyapját pedig a török katonák lőtték agyon. A fegyveres összecsapásoknak az 1922-es lausanne-i békeszerződés vetett véget, amely új határokat jelölt ki, és megalapította a modern Törökországot. A békeszerződés nyomán szörnyű hajsza indult a Kis-Ázsiában, a Fekete-tenger partján, a Boszporusz-szorosban és a Dardanellákon lakó görögök után. Közel kétmillió görög férfi, nő és gyermek vesztette el lakóhelyét, és menekült Görögországba, nevezetesen Trákiába, Makedóniába és az égei-tengeri szigetekre. Becslések sz

Patrick Smith: Üdv a fedélzeten! – Tények és tévhitek a repülésről (részlet) 1. Tények a repülőgépekről Tudnivalók szárnyakról és csomókról Alapvető kérdés: tehát hogyan is maradnak a levegőben ezek az óriási, többtonnányi utast és rakományt hordozó repülőgépek? Igen, ez az alapja minden laikus kíváncsiságának a repülőgépeket illetően. S bár az elképzelés, hogy egy több százezer kilós gépet könnyedén az égre juttassunk, varázslatosnak, ha nem egyenesen csodának tűnhet, a megvalósulása meglepően egyszerű és könnyen demonstrálható. Legközelebb, amikor az országúton halad a Toyotájában, tegye ki a karját az ablakon, merőlegesen az autónak és párhuzamosan a földdel. A kezét hajlítsa egy kicsit felfelé, hogy elkapja a légáramlást, és mi történik? Szárnyat csinált a karjából, ami „repül”. És ez így is marad, amíg a kezét a megfelelő szögben tartja, és elég gyorsan halad. Azért repül, mert a levegő fent tartja. Egy repülőgép esetében sincs ez másként. A Toyota nyilván nem fog fel

Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig (részlet) Amint az ökörbőrből kiszabadult, megalázkodni képtelen lelkem Lan Lian egy egész hat tized mu földje fölött keringett a levegőben. Ilyen tragikus volt ököréletem. Amikor szamárlétem ért véget, az alvilág királyának ítélete szerint emberként születhettem volna újjá, mégis egy tehén szülőcsatornájából bújtam elő. Alig vártam, hogy újra a Yama színe elé kerüljek, és kérdőre vonjam, amiért becsapott. De sokáig keringtem Lan Lian földje felett, képtelen voltam otthagyni. Lepillantottam az ökör véres tetemére, az ökör fejéhez bújó és szívbe markolóan üvöltő Lan Lian ősz fejére; láttam megtermett fiam, Ximen Jinlong ostoba arckifejezését, láttam az ágyasom, Yingchun szülte Kis Kékarcú fiút, láttam az ő barátját, a koszos arcán könnyeit és taknyát kenő Mo Yant és a rengeteg egyéb, ismerősnek tűnő arcot. Ahogy a lelkem elhagyta ökörtestét, az ököremlékek lassan halványodni kezdtek, Ximen Nao emberi emlékei léptek a helyükre, a jó emberéé, aki nem é

Emily Gray Tedrowe: A tehetséges Miss Farwell (részlet) Másnap Becky behajolt Karl irodájának ajtaján. Szokás szerint kissé kótyagos volt a késő esti trakta után. A rövid ujjú inget és nyakkendőt viselő, jól fésült főnöke viszont friss volt, eleven és fess: még fütyörészett is halkan. – Jó este volt – mondta Becky. – Szerintem élvezték. – Ugye? – Karl csak úgy sugárzott. Becky tudta, hogy ez sokat jelent neki, ezért a vacsorák másnapján nem tagadta meg tőle az ő nagy pillanatát. – És a tiramisu előtt még üzletileg is jutottunk valamire – tette hozzá Karl, és megpaskolta a pocakját. – Hála neked, hiszen ha nem pattogtatnád folyton az ostort… Becky elmosolyodott. – Amúgy csak a nyugtákért ugrottam be – mondta. A megbeszélés ugyanis délután vette kezdetét kávé és némi harapnivaló mellett, majd sör mellett folytatódott a McSweeney’s grillbárban, és csak utána vacsoráztak. – Már odaadtam őket. – Szerintem nem – mondta Becky. Karl valóban nem adott neki semmit, és ez már nem elősz

Pamela Binnings Ewen: Párizs királynője – Regény Coco Chanel életéről   Mit tehet egy történelmi regény szerzője, ha kiderül, hogy a vizsgált személy, akiről írni akar, annak tettei valójában erkölcsileg erősen elítélhetőek? Vagy gyáva felmentéssé silányítja regényét, melyben kevesebb lesz az árnyék, a sötétség, és így az igazság is, vagy az objektivitásra hivatkozva olyan szigorúvá válik, hogy szövege előbb-utóbb kemény vádirattá változik.  Pamela Binnings Ewen egyik megoldást sem választotta, egy harmadik mellett tette le a voksát. Coco Chanel életét bemutató regénye, a Párizs királynője finoman, objektíven gyűjti egybe a tényeket, nem magyarázkodik, magyaráz, csak ügyes dramaturgiával egymás mellé illeszti a legfontosabb információkat, és az olvasóra bízza, hogy ítélkezzen. Az olvasóra bízza, hogy eldöntse a szegény sorból származó, korán árvaságra jutott Chanel vajon azért vált együttérzésre képtelenné és manipulatívvá, mert mindig is egyedül volt, és csak magában bízhatott? Vajon

Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő (részlet) Walter Klemmer tanítása közben Erika Kohut, aki már magát sem érti, mert meghatározhatatlan érzések uralkodnak el rajta, értelmetlen haragra gerjed. Alighogy a tanárnő megérintette, a növendék hanyagolni kezdte a gyakorlást. Sokat téveszt a kotta nélküli játékban, és a nem szeretőjével a nyakán állandóan elakad az átvezetéseknél. Még a hangnemet sem tudja! Értelmetlenül modulál összevissza. Mindjobban eltávolodik az A-dúrtól, amelyben lennie kellene. Erika úgy érzi, mintha veszedelmes lavina zúdulna rá. Klemmer számára a lavina örvendetes; a nő szeretett súlya nehezedik rá. Zenei igyekvése, mely a tudásával nem tart lépést, némileg alábbhagy. Erika összeszorított szájjal figyelmezteti, hogy bűnt követ el Schubert ellen. Hogy ezt kiküszöbölje, s a nőt is felvidítsa, Klemmer a kedves osztrák hegyekre és völgyekre gondol, melyekben ez az ország oly igen bővelkedik. Az otthonülő Schubertnek, ha nem is járta be ezeket, azért volt fogalma ról

James Powell: 2084 – Az eltűnt jég nyomában – Képzelt riport a klímaváltozásról (részlet)   Rotterdam eleste Nekünk, hollandoknak van egy mondásunk: „Isten teremtette a világot, de Hollandiát a hollandok teremtették.” Területünk nagy része lejjebb fekszik a tenger szintjénél, városainkat csak úgy építhettük fel, ha előbb gátakkal, töltésekkel, polderekkel kiszorítottuk a tengert. Élre törtünk aztán a művészetben, a kereskedelemben, a tengerhajózásban. Mindig is törekedtünk arra, hogy jó világpolgárok legyünk. Annak rendje-módja szerint levittük a szén-dioxidkibocsátásunkat, de ez semmit sem számított. Az bezzeg nagyon is, amit a grote vervuilers , a nagy szennyezők, Amerika, Kína és India műveltek. 2000-ben Hollandia a világ szén-dioxid-kibocsátásának mindössze fél százalékáért volt felelős. Ezt a kibocsátást is megfeleztük, de a világ egészének mércéjével ez een druppel op een gloiende plaat – annyi, mint egy csepp víz az izzó platninak. Mi, hollandok évszázadokon át da