Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig (részlet)
Amint az ökörbőrből kiszabadult, megalázkodni képtelen lelkem Lan Lian egy egész hat tized mu földje fölött keringett a levegőben. Ilyen tragikus volt ököréletem. Amikor szamárlétem ért véget, az alvilág királyának ítélete szerint emberként születhettem volna újjá, mégis egy tehén szülőcsatornájából bújtam elő. Alig vártam, hogy újra a Yama színe elé kerüljek, és kérdőre vonjam, amiért becsapott. De sokáig keringtem Lan Lian földje felett, képtelen voltam otthagyni. Lepillantottam az ökör véres tetemére, az ökör fejéhez bújó és szívbe markolóan üvöltő Lan Lian ősz fejére; láttam megtermett fiam, Ximen Jinlong ostoba arckifejezését, láttam az ágyasom, Yingchun szülte Kis Kékarcú fiút, láttam az ő barátját, a koszos arcán könnyeit és taknyát kenő Mo Yant és a rengeteg egyéb, ismerősnek tűnő arcot. Ahogy a lelkem elhagyta ökörtestét, az ököremlékek lassan halványodni kezdtek, Ximen Nao emberi emlékei léptek a helyükre, a jó emberéé, aki nem érdemelte meg a halált, mégis agyonlőtték. Erről a nehezen ellentételezhető hibáról még a pokol királyának, Yamának is tudnia kellett. A pokol királya hűvösen felém fordult:
– Igen, hiba történt, szerinted mit kellene tennem? Nem áll hatalmamban, hogy újra Ximen Naóként küldjelek vissza a földre. Kétszer is újjászülettél azóta, így tudnod kell, hogy Ximen Nao korszaka véget ért, a gyermekei felnőttek, a csontjai elporladtak, már az ügyét részletező tekercs is elhamvadt, a régi számlákat kiegyenlítették. Miért nem feledkezel meg inkább a szomorú múltról, és próbálod élvezni az életet?
– Nagyuram – mondtam fájdalmasan, miközben letérdeltem a csarnok hideg, márványpadlóján –, szeretném én elfelejteni a múltat, de képtelen vagyok. A fájdalmas emlékek csökönyös élősködőkként csimpaszkodnak belém. Amikor szamár voltam, a Ximen Naót ért sérelmekre emlékeztettek, amikor ökör lettem, nem tudtam feledni az őt ért igazságtalanságokat. Egyre csak gyötörnek a régi emlékek, uram.
– Csak nem azt mondod, hogy Meng néni a kábító izzadságorvosságnál ezerszer erősebb felejtőfőzete is hatástalan a te esetedben? – kérdezte Yama király hitetlenkedve. – Csak nem úgy mentél a Szülőhazára Néző Teraszra, hogy nem ittál belőle?
– Nagyuram, az igazat megvallva, amikor szamár lettem, nem ittam a főzetből, de mielőtt ökörként születtem újjá, a két segéded befogta az orromat, és leöntött belőle egy tállal a torkomon. Még rongyot is tömtek a számba, nehogy kihányjam.
– Furcsa – fordult a pokol királya a mellett ülő bíró felé. – Lehet, hogy Meng néni hamis főzetet készített?
A bírók megrázták a fejüket.
– Ximen Nao, tudnod kell, hogy amit eltűrhettem, azt eltűrtem tőled, ha minden lélek így akadékoskodna, káosz uralkodna Yama király csarnokában. Tekintettel azonban arra, hogy nagylelkű ember voltál, szamár- és ököréletedben rengeteget szenvedtél, ezúttal különös kegyelmet gyakorlok, úgy intézem, hogy távoli országban szüless újjá, ahol békés állandóságban él a társadalom, az emberek gazdagok, a természet szép, és mind a négy évszak tavasz. Leendő apád harminchat éves idén, az ország legfiatalabb városvezetője. Anyád szépségesen meleg hangú énekesnő, több nemzetközi verseny nyertese. Ennek a két embernek leszel egyetlen fiúgyermeke, drága kincse. Az apád előtt sikeres hivatalnok karrier áll, negyvennyolc éves korára tartományi vezető lesz. Anyád a fiatalsága végeztével felhagy a művészettel, és üzletelni kezd, egy híres kozmetikai cég vezetője lesz. Apád Audit vezet, anyád BMW-t, te Mercedest. Elképzelhetetlen hírnév és vagyon vár rád, a szerelemben is a szerencse fia leszel, többszörösen is kárpótlást kapsz az eddigi születéseid során tapasztalt szenvedésekért és igazságtalanságokért.
A pokol királya az asztalon dobolt az ujjaival, egy pillanatra elhallgatott, a terem távoli, sötétbe fürdő boltozata felé nézett, majd nyomatékosan így szólt:
– Ha így intézem, elégedett leszel, nem igaz?
De Yama király már megint becsapott.
Mielőtt újjászülettem volna, a teremből kilépve fekete kendővel kötötték be a szememet. A Hazára Néző Teraszon jéghideg szél fújt, és gyomorforgató bűzt éreztem. A rekedt öregasszony kegyetlenül lehordott, mert alaptalanul vádoltam a pokol királya előtt. Fakanállal vert fejbe, majd megragadta a fülemet, és a számba kanalazta a főzetét. Furcsa íze volt, mint a borsozott denevérszarnak.
– Fulladj meg, te buta disznó! Hogy merészelted hamisnak nevezni a főzetemet? Fulladj meg, fulladj bele az emlékeidbe, fulladj bele az előző életeidbe, ne emlékezz másra csak moslékra és trágyára!
A démonszolgák, akik lefogott kézzel odavittek , gúnyosan röhögtek, a gonosz öregasszony pedig kedvére kínozhatott.
Lebucskáztam az emelvényről, a démonszolgák még mindig szorongattak, olyan gyorsan szaladtak velem, hogy a lábam sem érte a földet. Mintha repültem volna. Végül valami puhára, felhőszerűre léptem. Akárhányszor kérdezni szerettem volna, és kinyitottam a számat, szőrős karmok tömtek bele valami bűzöset. Keserű ízt éreztem a számban, régi szesz üledékéhez, erjesztett babsüteményhez hasonlót, a Ximenfalva Termelési Brigád etetőistállójának szaga volt. Ó, egek! Ezek az ökör emlékei, talán megint ökör lettem, és minden, amit az előbb láttam, csak álom lett volna? Úgy kezdtem küzdeni, mint aki egy álomból szabadulna, visító hang jött ki a számon, én magam is megijedtem tőle, körülnéztem, és láttam, hogy vagy tucatnyi visító test vesz körül. Feketék, fehérek, sárgák, meg néhány fekete-fehér is. A húsdarabok előtt pedig egy fehér koca feküdt. Hallottam, ahogy egy ismerős női hang boldogan felkiált:
– Tizenhat! Egek ura, a kocánk tizenhat malacot hozott a világra!
Pislogni kezdtem, hogy valahogy eltávolítsam a csipát a szememből, nem kellett magamra néznem, hogy tudjam, ezúttal disznóként születtem újjá, és a visító, tekergőző húsdarabok mindannyian a testvéreim, én ugyanúgy néztem ki, mint ők.
Fordította: Kiss Marcell
A Nobel-díjas kínai író regényének első számú narrátora, a kommunista hatalomátvétel után nem sokkal kivégzett földesúr, Ximen Nao hatszor születik újjá. Ötször állatbőrben ‒ szamár, ökör, disznó, kutya, majom ‒ majd hatodjára, abban a pillanatban, mikor beköszönt 2000 újéve, már emberként, a saját ükunokája, Nagyfejű Lan Qiansui testében, hogy 2005-ben, ötévesen nekifogjon az 1950 és 2000 között történt események elbeszélésének, és önmagába zárja a regényt. Az állattestben bolyongó Ximen Nao hányattatásain, és a kivégzése után magára maradt családja tagjainak, a saját és ágyasai gyermekeinek, illetve az ő házastársaiknak szövevényes viszonyrendszerén, a családtagok nyomorúságán és boldogságán keresztül láthatjuk, hogy a választásnak milyen illúzióit kínálta fel a sors a világnak ezen a pontján, ebben az időben a reménytelenül csökönyös és az ambiciózusan elvtelen emberek számára. Mindeközben a család tagjai közül az idő előrehaladtával egyre jobban kiemelkedik a második narrátor, a hivatalnokká váló, majd a karrierjét egy szerelem miatt feladó Lan Jiefang.
Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig, Fordította Kiss Marcell, Noran Libro Kiadó, 2020
https://www.noranlibro.hu/