még1könyv

Emma Straub: Holnap ilyenkor Emma Straub, a Nem vagyunk már gyerekek szerzőjének új könyve egy lélekmelengető időutazás. A könyv főhőse, Alice beleragadt a saját, langyos kis pocsolyájába, ami egy idő után már túlságosan kellemes és biztonságos ahhoz, hogy elhagyja. Míg körülötte az évek során mindenki elköltözött, családot alapított, karriert épített, addig ő megrekedt a kamaszkora díszletei között. Van egy kiszámíthatóan unalmas, de biztos állása (a volt középiskolájában), egy csodálatos barátnője (akinek a gyerekei lekötik minden idejét), és mindig van kivel ágyba bújnia (de a kötöttségek ijesztőek). A lelke mélyén érzi, hogy nem olyan teljes az élet így. Hogy lehetne másképp. Hogy lehetett volna másképp. Alice szeretett apja, Leonard Stern világhírű sci-fi író, és haldoklik – az okot nem tudják, a szervei sorra mondják fel a szolgálatot. Leonard Idővándorok címmel regényt írt két időutazó fiútestvérről, Alice pedig egészen a negyvenedik születésnapjáig azt gondolja, hogy az időuta

Edward Carey: Kicsi (részlet)   „Unalmamban, amikor a szekrényben üldögéltem, vázlatokat kezdtem készíteni a királyi fejekről. Nem kellett volna ezt tennem, mivel rövidesen, akárcsak a gazdám, vágyni kezdtem rá, hogy meg is mintázhassam ezeket a fejeket. Amikor a kezembe fogtam egy viasztüdőt, azt kívántam, bár adhatnék orrot neki; amikor egy máj volt a kezemben, szerettem volna szájat mintázni rá. És amint az ötlet megfogant, képtelen voltam visszafogni magam: egy egész embercsoport, együtt, egy jelenetben. Teljes alakok. Egymás mellett. Egymásra reagálva. Ilyet soha nem csináltunk a Majomházban: ez valami egészen új lenne. No és mi lenne a jelenet? Mi más: „A királyi család az ebédlőasztalnál”. Szétnyíló királyi szájak, kidagadó királyi orcák, fel­le járó királyi állkapcsok, ugráló királyi ádámcsutkák. Minden héten készítettem vázlatokat. És soha senkinek nem beszéltem róla. Hónapról hónapra, míg egy egész köteg rajz össze nem gyűlt. Egy idő után aggódni kezdtem, hogy a gazdám esetle