Cecilie Enger: A fehér térkép (részlet) Másnap délután, miután Josef Torgersen hazaért a munkából, Bertha felvette a ruhát, hogy megmutassa Serinének és az apjának. A nappali közepén állt, és megpróbálta kisimítani az aszimmetrikus szabású anyagot, ahogy az eladólány csinálta, ám a szövet meggyűrődött. Először a hasán, majd miután ott kisimította, a ráncok oldalra csúsztak. Ráadásul a ruha ujja is szűknek tűnt. Mit is csinált pontosan ez a Brummenæs kisasszony, amikor egy egyszerű mozdulattal elérte, hogy tökéletesen álljon rajta? Az apja azonban így is megdicsérte Serinét, amiért ilyen szép és csinos darabot választott a lányának. – Az meg mi? – mutatott Serine Bertha bal ruhaujjára. – Ez? – Bertha a csuklóján dudorodó csomóra nézett. – Igen. – A zsebkendő, amit anya után örököltem – felelte Bertha, és egy kis horgolt szélű, fehér kendőt halászott elő. Vékony volt, az egyik sarka el is szakadt. – Ez inkább ne legyen nálad a konfirmációs vizsgán – mondta az apja. – De Tomine