még1könyv

Erna Sassen: Egy indián, mint te meg én (részlet) Boaz szereti a csöndet. De csöndben ülni nem szeret. Szeret indiánokról olvasni, és utána úgy szaladni a dűnék között, mint egy indián. Szeret felmászni a magas fákra, ahonnan úgy kémlelheti a bivalyokat, ahogy egy indián felderítő. Szeret estefelé, alkonyatkor a vad pónikra várni a tónál. De erről anya nem tudhat. Mert ő nem szereti, ha Boaz egyedül játszik a dűnék közt. Hát még sötétben. Ezért Boaz mindig azt mondja, hogy átmegy a barátjához, Colinhoz játszani. Anya ennek örül. Szerinte nagyon fontos, hogy Boaznak sok barátja legyen. Colin nem létezik. Ricardo és Damian sem. Pontosabban: léteznek olyan fiúk, akiket így hívnak, de Boaz nem ismeri őket. Anya azt hiszi, ők a barátai. Akik itt laknak az utcájukban. De most, egészen véletlenül… Egy indián érkezett Boaz osztályába! Egy igazi! És ő is szereti a csöndet. Aïshának hívják, és hasonlít egy… Hmm, mire is hasonlít? Egy őzre. Olyan, mint egy kedves, kicsi őzike. Hollófekete a haja...

Bevezetés A képek körülvesznek minket: laptopokon, telefonokon, magazinokban, újságokban és az ilyen könyvekben. Képeket látunk az utcán és a tévén. Otthonaink, képtáraink és múzeumaink falait díszítik. Gondolkozunk, álmodunk, és próbáljuk meg­érteni a minket körülvevő világot, és ehhez legalább olyan mértékben használunk képeket, mint szavakat. Martin Gayford barátom a művészetről szokott írni, és ez a könyv a beszélgetéseinkre épül. Így aztán két hang szólal meg benne. Olvasás közben tudni fogod, ki beszél éppen, mert a nevünk fel lesz tüntetve a szavaink mellett. Egy harmadik személy is csatlakozik a társalgáshoz, az illusztrátorunk, Rose Blake. Mindhármunkról rajzolt képeket az itt köve­tkező oldalakra. Időnként a házi kedvenceim és más művészek is felfedezhetők a képein. Ez a könyv nem hagyományos történeti munka, (amiben azt várnád, hogy időrendben ismerkedsz meg az eseményekkel), de ha ellapozol a 118. oldalra, találsz egy ilyen összefoglalót is. Ott láthatod, milyen eszközöket ...