még1könyv

  Nicolas Mathieu: Gyermekeik is utánuk (részlet) Miután jól elrejtették a kenut, a két fiú a Petit-Fougeray erdőn át biciklizett vissza. Anthony szokás szerint azzal szórakozott, hogy a szaggatott vonalon szlalomozott az út közepén. Ez a hóbortja az őrületbe kergette a kuzint. Néhány nappal ezelőtt, miközben felfelé kapaszkodtak a meredeken emelkedő tengerparton a raktárak közelében, Anthony hirtelen szembe találta magát egy Volkswagen kombival. A pasi kénytelen volt elrántani a kormányt. Amikor a kuzin megkérdezte, nem lehet-e, hogy kissé lökött néhanapján, Anthony azt felelte, hogy neki volt elsőbbsége. – Miféle elsőbbséged? Az út közepén kolbászoltál. Anthony időnként az agyára ment. Annyira, hogy néha már azon filózott, hogy kivan-e a srácnak mind a négy kereke. De most éppen üres volt az út, és a két fiú fürgén tekert a nappal szemben, nyomukban az árnyékuk. A délutáni forróság után a környező erdők egy sóhajjal ellazultak, és a naplemente olyan volt, mint egy vissza

Piia Leino: Ég (részlet) A nő egy talány, furcsa, búgó gépezet, amelyet Akseli megtanul használni. Már nem ő maga a lényeg, hanem a másik, akinek az elégedettségétől Akseli mesternek érezheti magát. Amikor Akseli Égideje elkezdődik, Iina elmegy, de másnap visszatér, és nyelve habozás nélkül birkózni kezd a férfi nyelvével. Később selymes, pinceízű vizet isznak, odakint viharfelhők gyülekeznek. Akselit alaposan összezavarja, hogy végül mennyire könnyen ment minden. Ott hever előtte a nő teste, mint egy ínyencségekkel teli piactér, és keze a mellére vándorol, megteheti. Iina elkapja a kezét, és tenyerét az ajkára helyezi: szórakozott mozdulat, inkább ösztönös, mint tudatos cselekedet. Előző este a nő a gyógyszerről meg Akseliról kérdezősködött, de úgy tűnik, mostanra kipihente magát. Akseli mesélt neki a projektről, és csak közben jött rá, ő maga is mennyire keveset tud. Iina ajkát a férfi kezéről a csuklójára csúsztatja, onnan pedig felfelé a karján, egészen az arcáig, és

Alphonso Lingis: Érzékelés – az érzékenység értelme (részlet)   A tettek által felszabdalt világ Az a kéz, amely megmarkolja és használja a kalapácsot, egy funkcionális egységet képez vele. Ahogy a deszka mérete és súlya a szögek egy bizonyos hosszát és erősségét követeli, és ahogy a szögek mérete is egy bizonyos kalapácsot, úgy a kalapács súlya és egyen- súlya is egy bizonyos fogást, lendítést és erőt kíván a karban. A szerszámok azt idézik elő bennünk, hogy önmagunkat az eszközök viszonylatában értékeljük. Ez a mindennapi gyakorlati motiváció annyira erős, állítja Heidegger, hogy tulajdonképpen minden tudomány és filozófia olyan kategóriák és kapcsolatok mentén értelmezi az emberi cselekvőt, melyek a világban materializálódott dolgokra jellemzők. Bármely eszköz megértése a világ elrendeződésének értelmező vizsgálatát feltételezi, de az elrendeződés azután elhalványul, és csak a kéz, a kalapács, a szögek és a zsindely funkcionális egysége marad. Az a cselekvő, aki erőit az eszközökb

Shiri Zsuzsa: Gitta könyve Kik voltak, és hová lettek a vidéki zsidók? Legalább félmillió ember hiányzik Magyarországról, akiknek túlnyomó többsége a megélhetésért keservesen küzdő szegény ember volt. Ők kerültek leginkább gázkamrákba, és ha túlélték, ők döntöttek leginkább úgy, hogy a világ más részén kezdik újra az életüket. A Gitta könyve egy 20. századi apokrif, amely az ő küzdelmes életüket meséli el. Mann-Schőner Gizella, akit mindenki csak Gittának hívott, elképesztően szegény családba született Csengeren. Egy szobában laktak a szülők és a gyerekek, ruhájuk, cipőjük is alig volt. Sokszor feküdtek le éhesen. Szegénységük sokszor jelentett kínt, megkülönböztetést, például az iskolában hiába volt Gitta jó tanuló, nem ülhetett előre, mert ott a gazdagoknak bérelt helye volt. A szegénység akkor is gondot jelentett, amikor egy nyilas ismerősük figyelmeztette őket, hogy meneküljenek a faluból. Hogyan, amikor egy vonatjegyet sem tudtak megvenni? A szegények és gazdagok közötti megkülön

Anne Tyler: Légzőgyakorlatok (részlet) Ira az üzlete előtt ücsörögve várakozott. Szokatlanul festett sötétkék öltönyében. Ősz szálakkal tarkított, fekete hajtincse izzadt homlokába hullott. A feje felett egy fémtábla lengedezett a szélben, „Sam képkeretező boltja” felirattal. Sam Ira apja volt, akinek egy fikarcnyi köze sem volt a nevét viselő üzlethez, amióta (pontosan harminc éve) a „gyenge szívére” hivatkozott. Maggie teszi ezt folyton idézőjelbe. Hiába állna is Sam az ablakban, Maggie szándékosan nem pillant fel soha az üzlet feletti lakásra, ahol az apósa tengeti semmitmondó napjait, tétlenül és siránkozva, Ira nővéreivel együtt. Miután Maggie leparkolt az útpadka mentén, átcsusszant az anyósülésre. Ira arca mindent elárult, miközben elindult az autó felé. Boldog, elismerő tekintettel kerülte meg a kocsit, ám a lökhárító láttán, hirtelen megtorpant. Olívaalakú, csontos arca még hosszabbra nyúlt. Összeszűkült szemének ekkor már a színe sem látszott, főleg, miután értetlenkedve