Kik voltak, és hová lettek a vidéki zsidók? Legalább félmillió ember hiányzik Magyarországról, akiknek túlnyomó többsége a megélhetésért keservesen küzdő szegény ember volt. Ők kerültek leginkább gázkamrákba, és ha túlélték, ők döntöttek leginkább úgy, hogy a világ más részén kezdik újra az életüket. A Gitta könyve egy 20. századi apokrif, amely az ő küzdelmes életüket meséli el. Mann-Schőner Gizella, akit mindenki csak Gittának hívott, elképesztően szegény családba született Csengeren. Egy szobában laktak a szülők és a gyerekek, ruhájuk, cipőjük is alig volt. Sokszor feküdtek le éhesen. Szegénységük sokszor jelentett kínt, megkülönböztetést, például az iskolában hiába volt Gitta jó tanuló, nem ülhetett előre, mert ott a gazdagoknak bérelt helye volt. A szegénység akkor is gondot jelentett, amikor egy nyilas ismerősük figyelmeztette őket, hogy meneküljenek a faluból. Hogyan, amikor egy vonatjegyet sem tudtak megvenni? A szegények és gazdagok közötti megkülönböztetés a gettóban ugyan már nem jelent meg, hiszen mindenki ugyanolyan borzalmas körülmények közé került, ez mégsem volt vigasz. A táborba kerülve, mégis a szegényeknek volt nagyobb esélye a túlélésre, mert ők mindent megettek, jobban küzdöttek, és a közösség erejét is felismerték. Akár úgyis, hogy amikor az „ötöseiket” szervezték, ami öt ember összedolgozását jelentette, akik a létszámellenőrzésnél és egyéb körülmények között is mindig támogatták egymást. Ők lágertestvérek lettek, akik később is tartották a kapcsolatot. Gitta története tehát jóval több egy holokausztmemoránál, gyakorlatilag a 20. századi vidéki magyarság és zsidóság kistükre, melyből a magyar társadalom szociális viszonyai, kultúr- és nőtörténeti háttere is kiderül. Egy szegény, ortodox zsidó család életén keresztül mutatja be azt az elképesztő csapást, mely a vidéki zsidóságot érte, és a hihetetlen erőt és elszántságot, mely a talpraállásukat jellemezte. Mann-Schőner Gizella a hétköznapi élet egészen kis, intim részleteit is megosztja az olvasóval, mely során a mindennapok apró örömein és nagy bánatain keresztül nyilvánvalóvá válik az a mérhetetlen tragédia, mely ezt az országot érte a második világháborúban. A 4000 lakosú Csengerből 600 zsidó lakos volt, akik közül alig tértek vissza. Ez számos más vidéki közösségről elmondható. Ami itt megtörténhetett, arra tehát nehéz szavakat találni, ez a könyv mégis megpróbálja rekonstruálni a múltat: nemcsak a tényeken, de az érzelmeken keresztül is. Privát történelemkönyv ez. Egy kötet, mely egy kamasz lány megrendítően őszinte holokausztnaplójaként indul, és egy sokat látott túlélő bölcsességével zárul. Csak rajtunk múlik, hogy az általa átadott nagy tapasztalati kinccsel képesek vagyunk-e, akarunk-e kezdeni valamit.
(21. Század Kiadó)
Shiri Zsuzsa az ELTE történelem–szociológia szakán, majd a Tel–Avivi Egyetem film és televíziós tanszékének rendező-producer szakán végzett. 1992 óta él Izraelben, ahonnan 2003 óta tudósítja a magyarországi médiát.
Shiri Zsuzsa: Gitta könyve, 21. Század Kiadó, 2021