Kate Atkinson: A léhaság szentélyei
Kate Atkinson brit bestselleríró legújabb könyvében az 1920-as évek Londonjának alkoholtól és dohányfüsttől bűzös mélyére merül. A háború után ocsúdó főváros a nyomor, a prostitúció és a bűnözés melegágya, a szemétdomb királynője pedig a számos éjszakai szórakozóhelyet birtokló Nellie Coker. Az asszony hat gyermekével együtt üzemelteti a Soho népszerű bárjait, amelyek közönsége a legalsóbb rétegektől a legfelsőbb körökig terjed. De ha valaki ekkora hatalomra tesz szert – főleg, ha azt eltulajdonított forrásból finanszírozta –, előbb-utóbb halálos ellenségeket szerez magának.
A város vonzza a csillogó életre vágyó kislányokat, akik a siker és a hírnév reményében hagyják hátra a családjukat, többségük azonban nem a rivaldafénybe kerül, hanem kétes hírű bárok színpadán végzi, a kevésbé szerencsések pedig a folyóban. Két ilyen jobb életre vágyó lány – Freda és Florence – után kutatva érkezik Londonba a könyvtáros kisasszony, Gwendolen, hogy a rendőrség új főfelügyelőjével együttműködve beépüljön a Coker család köreibe és véget vessenek Nellie uralmának. De nem ők az egyetlenek, akik a nő bőrére pályáznak. Árulás, ármány, hazugság, zsarolás és gyilkossági kísérletek követik egymást Cokerék környezetében, de Nellie-t nem olyan fából faragták, aki megijed a hasonlóktól.
Az író briliánsan mozgatja a rengeteg különböző háttérrel rendelkező szereplőjét, akiknek sorsa végül elkerülhetetlenül összefonódik a regény lapjain. A cselekmény ide-oda ugrál az időben, így tartva fenn még jobban a feszültséget, miközben megismerjük és szívünkbe zárjuk a szereplőket – még egy kicsit azokat is, akiket kevésbé lenne illendő kedvelni.
Magával ragadó történet A léhaság szentélyei, amelyet olyan erős atmoszféra jellemez, hogy az olvasó szinte úgy érzi, ő maga is részese a történetnek – nem véletlenül említik Dickensszel egy lapon a könyvet a méltatások. A nagy elődhöz hasonlóan A léhaság szentélyei is érzékletesen és érzékenyen mutatja be a társadalom peremére szorult emberek sorsát és a korabeli környezetet.
Nellie Coker karakteréhez egy valós személy, Kate Meyrick élete és kora szolgált inspirációként, aki hosszú éveken át a sohói klubvilág királynője volt, és életében számos egyezés található Nellie-vel. A szerző a kötet végén hangsúlyozza, hogy A léhaság szentélyei a valós események és személyek felhasználása ellenére színtiszta fikció, forrásként a hagyományos történelemkönyveket elkerülve a bulvárosabb műveket részesítette előnyben. Ez pedig egyáltalán nem vált kárára a történetnek, amely lassú, kényelmes tempója ellenére egy percre sem engedi, hogy az olvasója kizökkenjen belőle. Kate Atkinson kétségtelenül ütős koktélt kevert intrikából, gaztettekből, nyomorból és humorból, egy nagy adag glitterrel megszórva.
(21. Század Kiadó)
1926. Az ország még mindig próbál magához térni a háború után, London szédítő éjszakai élet központjává válik. A Soho klubjaiban egymást érik a sztárocskák, külföldi előkelőségek és a gengszterek. A lányoknál egy tánc ára egy shilling.
Ebben a csillogó világban Nellie Coker a királynő, aki könyörtelen ambícióval igyekszik előmozdítani hat gyereke boldogulását. Sikerével óhatatlanul ellenségeket is szerez, fenyegetések sorával kell szembenéznie. A Soho a felszínen harsány vidámságot áraszt, a mélyben azonban sötét szándékok munkálnak. A város, ha az ember nem vigyáz, bárkit elveszejt.
Kate Atkinson első regényével elnyerte a Whitbread-díjat (azóta már: Costa-díj). Legismertebb könyve a magyarul Szűr-Szabó Katalin fordításában olvasható Élet az élet után. Szinte minden regénye bestseller lett, a BBC tévéfilmsorozatot készített írásaiból (Jack Brodie esetei) A brit Királyi Irodalmi Társaság tagja, 2011-ben a Brit Birodalom Rendje (MBE) kitüntetésben részesült.
Kate Atkinson: A léhaság szentélyei, Fordította Borbély Judit Bernadett, 21. Század Kiadó, 2023