Ugrás a fő tartalomra

Mónica Gutiérrez Artero: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei (részlet)

Mónica Gutiérrez Artero: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei (részlet)


– Tartanak DVD-t? – kérdezte egy szép szürke kabátos fiatalember, Burberry sállal a nyakán.

– Ez egy könyvesbolt – mosolygott rá Agnes mentegetőzésképp.

– De nem tartanak filmeket?

A lány értetlenül nézett rá.

– Könyvek filmadaptációira gondolok – fejtegette a férfi. – A Ne bántsátok a feketerigót! című könyvet ajánlották nekem, de nem szeretek olvasni. Inkább megnézném a filmet.

– Van egy példányom Harper Lee regényéből. Csodálatos könyv, kiváló ajánlás!

– Értem.

A férfi továbbra is az ajtó közelében várakozott. Agnes nem tudta, mi mást mondhatna még neki, azon kívül, hogy nagyon szép a szürke kabátja.

– Akkor hát, megvan a film is?

– Nincs.

– És nem rendelhetném meg?

– Ez egy könyvesbolt, és nem tartunk filmeket – ismételte Agnes, s közben kilesett a kirakatüvegen, hogy vajon nem valamiféle rejtett kamerás műsorba csöppent-e.

Kihalt volt az utca; csak Charlie Caldecott szabóságából lépett ki egy hölgy a túloldalon.

Ekkor egy középkorú pár lépett be a boltba, mire a kabátos férfi kihúzta magát, majd távozott, miközben az Amazonról rendelhető Armageddon-ról motyogott valamit. Az újonnan érkezettek pár percig bóklásztak az alsó szinten a polcok közt, majd felmentek, és a műfajok szerint csoportosított művek közt kezdtek keresgélni. Amikor Agnes megkérdezte, segíthet-e nekik, nemmel feleltek, így a lány jobbnak látta, ha a pénztárgép mellett marad. Ekkor kicsapódott az ajtó, és Dresden asszony csörtetett be feldúltan; biztos azért, mert nem hétfő volt.

– Muszáj segítenie, hogy megértsek valamit, de most rögtön – lihegte kivörösödött fejjel, kócos, lilás hajjal. – Zsákos Frodó nem hal meg, ugye? Nem halhat meg, mert az bizony keresztülhúzná a számításaimat!

Agnesnek egy szempillantás alatt vagy fél tucat szörnyűségesebb irodalmi katasztrófa jutott eszébe annál, mint hogy valami keresztülhúzza Dresden asszony számításait, ám egy mosollyal igyekezett leplezni a gondolatait. A nő kíméletlenül meglobogtatta Agnes orra előtt A Gyűrű Szövetsége puha fedeles példányát.

– Megsebesítette egy Morgul-tőr Széltetőn. Azt hiszem, a nazgûlok vezére, az angmari boszorkánykirály a bűnös.

– Lenyűgöző felfedezés, Dresden asszony.

– Szerintem is. Ez a fajta sérülés mérgezéses halált okoz. Gondolja, hogy Tolkien olyan kegyetlen író volt, hogy meggyilkolja Zsákos Frodót?

– Nem hinném, hogy a cselekménynek bármi köze volna egy-egy író kegyetlenségéhez – jegyezte meg Agnes. – Gondoljon csak a krimiírókra, akik elbűvölő emberek. Legalábbis többnyire.

A nő kissé közelebb lépett hozzá, hogy egyfajta vallomást tegyen.

– De Tolkiennek orkjai voltak – suttogta. – Orkjai!

– Miért nem olvassa még egy kicsit tovább a könyvet? Akkor eloszlanak majd a Zsákos Frodóval kapcsolatos kétségei. Hétfőn pedig elviheti a következő kötetet; Livingstone úr kikészíti önnek A két torony címűt.

– De ebből már nem sok van hátra – panaszkodott a nő. – És ha nem oldódik meg ebben a kötetben a Frodó-rejtély?

Agnes, aki kamaszkorában olvasta A Gyűrűk Urá-t, az emlékezetében kutatott.

– Szinte biztos vagyok benne, hogy Frodó sebesülésének kérdése még ebben a kötetben megoldódik. De mindjárt megnézem a raktárban, megérkezett-e már a második kötet. Várjon, kérem!

Mire Agnes visszaért, a nő egyfajta katatóniás állapotba került. Meg kellett győznie őt, hogy bár még nem érkezett meg a második kötet, hétfőre feltétlenül ott lesz. A nő bizalmatlanul fürkészte Agnest, de a lány határozottsága végül meggyőzte róla, hogy a legjobb, amit tehet, ha hazamegy és kiolvassa a könyvet. Sóhajtott egyet, megtörölte verejtékező homlokát, majd egyszeriben megtört az olvasmánya varázsa.

– Nem is tudom, miért jöttem – dünnyögte, és búcsút intett –, nincs is hétfő.

Becsukódott mögötte az ajtó. Agnes arcáról még le sem hervadt a mosoly, amelyet Dresden asszony vehemens intermezzója okozott, amikor a pár az emeletről elégedett ábrázattal megállt a pult előtt.

– Egy könyvet keresünk.

„Eddig rendben van”, gondolta a régészlány.

– Zöld, és arany betűs a borítója.

Agnes várta, hogy folytassák a leírást, ám mindketten csöndben rászegezték a tekintetüket, mintha most rajta volna a sor, hogy valamiféle trükkel elővarázsolja a szóban forgó könyvet a cilinderéből. Ám nem volt cilindere, így nyugtalanul megköszörülte a torkát; már kezdte remélni, hogy a kabátos férfi, Dresden asszony és a Morgul-tőr után egy jól megérdemelt, könnyű kis vásárlásban lehet része.

– Ha megmondanák a könyv címét és a szerző nevét, talán segíthetek.

– Zöld, és arany betűs – ismételte a hölgy.

Livingstone úr semminemű instrukciót nem adott a könyvek kromatikus elrendezését illetően; arra azonban felhívta a figyelmét, hogy nézegesse a kiadói katalógusokat, az egyes gyűjtemények külsejének könnyebb megismerése végett. Agnes a pultra tette őket, és gyorsan átlapozta őket, az óhajtott zöld szín után kutatva. A Persephone Books és a Faber & Faber kiadványai közt szerepeltek olyan kiadványok, amelyekre ráillett a keresett könyv leírása.

– Nem, ezek közül egyik sem az – elégedetlenkedett a férfi, miután átfutották a katalógusokat.

– Sajnálom – jelentette ki Agnes –, de ilyen csekély információ birtokában… Arra nem emlékeznek, milyen műfajba sorolható a könyv, vagy hogy mi a témája?

– Hogy milyen műfajú?

– Fantasy, vidám könyv, romantikus regény, krimi, melankolikus történet…

A páros csak rázta a fejét; a csalódottság és a bosszúság határán, a semmiből előkerült eladónő alkalmatlansága láttán.

– Majd visszajövünk, ha Edward is itt lesz – jelentette ki a férfi.

Aztán köszönés nélkül elindultak, és arról morogtak, micsoda ostobaság egy külföldit alkalmazni könyvesbolti eladónak. Agnes leverten összepakolta a katalógusokat.

Fordította: Mester Yvonne


London a csodák városa. Így amikor Agnes Martí, a Barcelonából érkező régészlány betéved Edward Livingstone, a hírneves felfedező leszármazottjának varázslatos könyvesboltjába, rögvest Alice, Pán Péter, Twist Olivér társaságában és világában találja magát. Nem kevés furcsa kérdésekkel hozzá forduló vásárlóval, vagy egy kék fénybe burkolózó, állandóan körmölő íróval. 

A könyvespolcok és a világirodalom labirintusában lépten-nyomon rejtélyekbe botlik, melyek megfejtéséhez egy detektív szegődik mellé társául a Scotland Yardtól – hogy közösen leljék meg a legtitokzatosabb kincset, mely két embert összefűzhet…  

A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei egy könyvbolond, az angol regényekért és humorért egyaránt lelkesedő spanyol író csodás ajándéka minden, szintúgy a könyvekért rajongó, az irodalom és a szív titkaira egyformán kíváncsi olvasónak.

Na és a Sztárom a párom című film kedvelőinek…


Mónica Gutiérrez Artero: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei, Fordította Mester Yvonne, Európa Könyvkiadó, 2021

https://europakiado.hu 

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag