Ugrás a fő tartalomra

Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak (részlet)

Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak. Gének, baktériumok és más titokzatos erők, melyektől te te leszel (részlet) 

Az emberek történelmi korokon keresztül figyelték a filozófusokat, teológusokat és önsegítő gurukat, amint az emberi viselkedés rejtélyeit próbálták megfejteni – jobbára kevés sikerrel. De az arra a kérdésre adott gyakorlati válasz, hogy miért vagyunk azok, akik, és tesszük azt, amit teszünk, váratlan helyről érkezik: a kutatólaboratóriumokból.

A tudósok a közelmúltban sok titkunkat megfejtették: mély és sötét titkokat, melyekről mindenkinek fontos tudnia. Minél jobban ismered a valódi önmagad, annál könnyebben navigálsz életed utazásában. És ha megérted, hogyan működnek az emberek, azokat is jobban megértheted, akik különböznek tőled.

[…]

Ennek illusztrálására nézzük az én egyik személyes furcsaságomat: nevezetesen, hogy ki nem állhatom az olyan zöldségeket, mint a brokkoli. Mindig is utáltam a brokkolit, mert szörnyen keserűnek találom; ha megérzem az illatát fövés közben, öklendezni kezdek. A feleségem azonban rengeteget eszik belőle. Méghozzá készakarva! Mi lehet a különbség közöttünk? Közelebb segít a válaszhoz, ha megnézzük, hogyan viszonyultak a brokkolihoz gyerekeink csecsemőkorukban: a fiam szerette, de a lányom úgy reagált rá, mintha meg akarnánk mérgezni vele. Nem tanítottuk nekik, hogy imádják, vagy utálják a brokkolit; már így érkeztek hozzánk, amiből arra következtethetünk, hogy ez a viselkedés örökítőanyagukba, a DNS-ünkbe van írva (a 2. fejezetben kifejtjük, hogyan is működik mindez).

Álljunk meg egy pillanatra, és érezzük át ennek a jelentőségét! A DNS-ünkben lévő géneknek beleszólásuk van abba, hogy valamit szeretünk-e vagy sem. Fel vagyok mentve! A brokkolival szembeni ellenérzésem nem az én hibám, és többé nem kell mentegetőznöm miatta, hiszen nem rajtam múlt, milyen géneket kaptam.

Ha egy olyan alapvető dolog fölött nincs ellenőrzésünk, mint a személyes ízlésünk, melyek lehetnek még azok a velünk kapcsolatos dolgok, melyekre nincs befolyásunk? E könyv oldalain annak keresésére indulok, hogy génjeink mennyiben járulnak hozzá a viselkedésünkhöz. Ahogy látni fogjuk, DNS-ünk sokkal többről dönt, mint a fizikai tulajdonságaink, például a szemszínünk, vagy hogy van-e kezünk. Arra is hatással van, hogy mihez kezdünk az életünkkel, milyen gyorsan gurulunk dühbe, sóvárgunk-e az alkohol után, mennyit eszünk, kibe szeretünk bele, és szeretünk-e kiugrálni tökéletesen működő repülőgépekből.

[…]

De mégiscsak többek vagyunk, mint egy rakás gén, nem? A rokonaid DNS-e például sokban egyezik a tiéddel, mégis meglepően különbözőek lehettek.

Könyvünkben megvizsgáljuk azokat a környezeti tényezőket, melyek hatással lehetnek génjeink munkájára, és azt is, hogy miképpen változtatja meg a környezet úgy a génjeinket, hogy a változás a jövő generációinak is átadható lehet. Annak vizsgálata, hogy a külvilág hogyan befolyásolja génjeink működését, egy új tudományterület fókuszában áll, melynek neve epigenetika.

Az epigenetikai eseményeknek óriási hatásuk van a viselkedésünkre – és különösen fontos megjegyezni, hogy ezek DNS-re kifejtett befolyása már születésünk előtt elkezdődik. Például a nikotinnak vagy más drogoknak való kitettség kémiailag megváltoztathatja a leendő apa spermiumának génszerkezetét. Az anya terhesség alatti viselkedése is képes élethosszig tartó változásokat előidézni a baba DNS-ében. Epigenetikai változások sokfélesége húzódhat meg az elhízás, a depresszió, a szorongás kialakulásában, a szellemi képességek és sok más egyéb tulajdonság alakulásának hátterében. A tudósok egyre többet tudnak arról, hogy a stressz, a bántalmazás, a szegénység és az elhanyagoltság hogyan károsíthatja az áldozat DNS-ét, és milyen negatív hatással van a viselkedésre sok generáción keresztül. Ezek a megdöbbentő epigenetikai felfedezések egy olyan másik, viselkedésünket irányító rejtett erőt lepleznek le, mely fölött eredendően szintén semmilyen hatalmunk nincs.

A tudósok nemrégiben felfedezték, hogy saját génjeink mellé mikroszkopikus behatolók olyan gének masszív készletét hozzák be testünkbe, melyek minden valószínűség szerint szintén alakítják a viselkedésünket. Hallottál már a mikrobiomról? Nos, ez a velünk, bennünk, rajtunk élő mikrobák (mikrobioták; többek közt vírusok, baktériumok, gombák) összessége. Az első mikrobiális potyautasok, melyek a beleinkben ütnek tanyát, anyánktól érkeznek. Ezután még több mikróbát szedünk össze az ételekből, állatoktól és más emberektől – ezek alkotják a bélflórát. Új kutatási eredmények szerint a beleinkben nyüzsgő billiónyi mikróba befolyásolhatja az étel utáni sóvárgásunkat, a hangulatunkat, a személyiségünket és még sok más tulajdonságunkat. A tudósok például képesek egy amúgy eleven egeret lehangolttá tenni azzal, hogy bélbaktériumait olyan mikróbákra cserélik, melyeket egy depresszióban szenvedő embertől vettek. Megvizsgáljuk, hogy a sokunk által fogyasztott nyugati étrend milyen radikálisan módosítja a bélbaktériumok közösségének összetételét – sokak szerint ezek a változások olyan egészségügyi problémák kialakulásához járulhatnak hozzá, mint az allergiák, a depresszió és az irritábilis bél-szindróma, melyek mindegyike jóval gyakoribb a jómódú országokban.

Egy a négyhez annak az esélye is, hogy egy, a macskák által közvetített közönséges parazita – az, amelyet a laboromban tanulmányozunk – megváltoztatta az agyad működését, tompítja a kognitív képességeidet, hajlamossá tesz arra, hogy függőség, robbanékony és neurotikus viselkedés alakuljon ki benned.

Szó lesz még azokról az egyre szaporodó bizonyítékokról, melyek szerint ezek az apró mikróbák saját érdekükben változtatják meg viselkedésünket, ami újra felveti a kérdést, hogy tényleg teljesen urai vagyunk-e cselekedeteinknek.

A biológiai tudományok területén végzett 25 évnyi munkámnak köszönhetően különleges látásmódom alakult ki arról, hogy hogyan is működik valójában az élet. A viselkedésünk mögött megbúvó rejtett erőkkel kapcsolatos kutatásom meggyőzött arról, hogy szinte minden magunkról való ismeretünk hibás. És ezért drágán megfizetünk. Hamis öntudatunk rombolja magán-, szakmai és társas életünket. Az emberi viselkedés kollektív félreértése gátolja a fejlődést, és károsan hat az oktatásra, a mentális egészségre, a jogrendszerünkre és a globális politikára. Ezeknek a rejtett erőknek a feltárása fontos új felismeréseket ad a viselkedésünkkel kapcsolatban, és azoknak az embereknek a jobb megértéséhez is hozzásegít, akik olyan dolgokat tesznek, melyekről nem is álmodnánk.

A következő fejezetekben közelebbről is megvizsgáljuk, hogy mennyire – pontosabban milyen kevéssé – kontrolláljuk saját tetteinket. Ez a tudás segít abban, hogy javítsunk magunkon, és lehetővé teszi, hogy úgy változtassunk a viselkedésünkön, hogy az boldogabb, egészségesebb világhoz vezessen. Áttekintjük az elhízás, a depresszió és a függőség kialakulása mögött meghúzódó biológiai okokat, és megnézzük azt, hogy ezek az új ismeretek hogyan segítenek a felsorolt állapotok jobb kezelésének megtalálásában. Megismerjük a valódi okát annak, hogy egyesek miért válnak agresszívvé vagy gyilkossá, miközben feltárul a lehetséges módja annak, hogy e szörnyű viselkedésformák megjelenését megakadályozzuk. Azt is számba vesszük, hogy mit tanít a tudomány a szerelemről és a vonzalomról, és hogy ezek az ismeretek hogyan javíthatnak kapcsolatainkon. Végül pedig bekukkantunk hiedelmeink pszichológiájába, köztük a politikai nézetkülönbségekbe, annak reményében, hogy megértjük, mi indít minket arra, hogy a józan meggondolás helyett vakhitből cselekedjünk.

Fordította: Vágó Nándor 

Miért nem szeretsz egyes ételeket? Miért vonzódsz egy bizonyos embertípushoz? Miért úgy szavazol, ahogy? Miért esik nehezedre elengedni bizonyos dolgokat?
A filozófusok és teológusok évszázadok óta próbálják megfejteni az emberi viselkedés rejtélyeit – most azonban a tudomány révén jutunk megdöbbentő új felismerésekre működésünk mozgatórugóiról. Forradalmian új megfigyelésekkel teli, provokatív könyvében Bill Sullivan, az Indiana Egyetem Orvostudományi Karának professzora viselkedésünket a genetika, mikrobiológia, pszichológia, neurológiai és családtörténet lencséjén keresztül vizsgálja, feltárva az egyéni természetünket irányító rejtett erőket.
A Sullivan szellemes hangjával átitatott, gondolatébresztő könyvből megtudhatjuk, kik is vagyunk valójában – és hogyan válhatunk legjobb önmagunkká. Lenyűgöző utazásban lehet részünk a cselekedeteinket, hangulatunkat, ízlésünket, politikai nézeteinket és még sok mindent mást befolyásoló tényezők világában. Meglepő igazságra derül fény: legjellemzőbb tulajdonságaink nagy része irányításunkon kívül álló tényezőkön múlik, köztük génjeinken és az azokat ért korai környezeti hatásokon, evolúciós múltunkon és a bennünk élő mikróbákon.
A könyv lapjairól kiderül, valójában miért olyan nehéz megküzdeni a hűtlenséggel, a túlsúllyal, a kábítószerekkel és a depresszióval; felfedezhetjük a liberálisokat és a konzervatívokat elválasztó biológiai különbségeket; ráláthatunk az emberek közti vonzalom mozgatórugóira; és megérthetjük saját késztetéseinket, amikor segítő kezet nyújtunk vagy épp orrba vágunk valakit. Az úttörő felismeréseket popkulturális utalások fűszerezik, ezáltal könnyebb megérteni a mögöttes tudományos alapelveket.


Bill Sullivan: Bemutatlak önmagadnak. Gének, baktériumok és más titokzatos erők, melyektől te te leszel, Fordította Vágó Nándor, Scolar Kiadó, 2021

https://www.scolar.hu

 

 


 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn...

Ann Patchett: Tom Lake

  Amikor egy kötetre úgy záporoznak a díjak és az elismerő szavak, mint a kerti szellőben a cseresznyevirág szirma, egy dolgot tehet az ember: maga is elolvassa a könyvet, hogy megtudja, mi végre az őrült hajcihő. Ann Patchett könyvének esetében hamar rá kell jönnie, a nagy hajcihő valójában az élet leghatalmasabb dolgainak: a szerelem, az anyai szeretet és az élet apró szépségeinek ünneplésének szól. Hétköznapjaink leggyöngédebb pillanatainak felmagasztalása ez a kötet, azoknak a pillanatoknak, amelyekre csak ritkán csodálkozunk rá, ezért nagy szerencse, hogy Ann Patchett egy egész regénnyi ódát írt róluk. A szerelem, a házasság és a családi kapcsolódások keserédes szépségét az apró részletek tökéletes megfigyelése adja a szövegben. De még mielőtt épp elérzékenyülnék, a szerző mindig ránt egyet a rekeszizmainkon: a kötet humora ugyanis egyedülálló. A történet egy cseresznyéskertben játszódik, melyben idősödő farmer anyjához és apjához a vírus miatti lezárások miatt hazatér három l...

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa...