Ugrás a fő tartalomra

Michal Hvorecký: Tahiti ​utópia (részlet)

Michal Hvorecký: Tahiti ​utópia: Trianon után – a szlovákok (és persze a magyarok) alternatív történelme(részlet)

 

A nyugati orientációnak befellegzett, jelentette ki Horthy. A magyarok harci sikerének elsődleges feltétele a teljes nemzetegységben rejlik.

A monarchia hadiflottájának utolsó parancsnoka élt a hatalmi lehetőséggel. Szívesen nyergelt fel fehér lovakat, kitüntetésekkel teleaggatott nehéz egyenruhákat hordott, válltöméses hajtókája bojtokkal volt díszítve. Szilárd eltökéltségről tett tanúbizonyságot, amellyel a legádázabb ellenfelei tiszteletét is kivívta.

A hazaárulók és a betolakodók ellen Magyarország élet­halál harcot fog vívni, mondta Horthy. A kisebbség lett a legnagyobb fenyegetés számára, a nyugtalanság és az instabilitás forrása. Nem képviselik a hagyományos értékrendet, képtelenek az integrációra és nem ismerik el a kormányt. A magyarokat nemzetalkotó néppé léptettük elő. A Tátrától Erdélyig elmagyarosítjuk az egész területet.

Horthy szerint már nem elegendő Apponyi oktatási törvénye, amely alapján a negyedik osztályban már minden diáknak tudnia kellett írni és beszélni az egyetlen elfogadott államnyelven. A magyar nyelvet az iskolákban kötelező volt heti huszonnégy órában oktatni.

Grünwald Béla azt írta, hogy „a középiskola olyan, mint egy gép, amelybe az egyik végén szlovákok százai lépnek be, hogy a másik végén magyarokként távozzanak”.

Megerősítjük a határokat. Megállítjuk a hamis információk terjesztőit! Elhallgattatjuk a felforgatókat és a kávéházi okostojásokat. Elsöpörjük a nemzetellenes erőket! Eltávolítjuk a parazitákat. A nemzet legnagyobb ellenségei az újságírók. Magyarország életre kelti és megmenti az igazságot.

Horthy betiltotta a szlovák és zsidó kulturális intézményeket és egyesületeket. Leállíttatta a kisebbségi diákok felvételét a főiskolákra. Feloszlatott háromszáz polgári társulást és egyházi ifjúsági csoportot. Beszédeit erőteljes katonai gesztusokkal egészítette ki. A terem síri csendjében csak az ő higgadt hanglejtését lehetett hallani. Termetes alakjára szemek százai szegeződtek meredten.

Gyorsított eljárásban elfogadjuk a törvényt az állam megvédésére. Dekrétummal biztosítjuk a hivatalok számára a hazaárulók vagyonának elkobzására vonatkozó törvényt.

Minden egyes személyt ellenőrizni fogunk. Behatolunk az emberek tudatába. Mindenki megkapja a lehetőséget a csatlakozásra. A régi és az új magyarokat egy erős társadalommá kovácsoljuk össze a Kárpát-medencében!

Egy nemzet!

Egy nyelv!

Egy vezető!

Szent István király koronájának egyetlen ezeréves hazája.


* * *

Štefánik, miután visszatért Pozsonyba, már a vasútállomáson felfigyelt a fegyveresek hosszú sorára, amint a városi vásárcsarnok felé masíroztak. Az épület bejárata előtt szinte ledermedt.

A katonák agyba­főbe verték az embereket. A jelen lévő kisebbségiek előtt hazafias jelszavakat kiabáltak és sértegették őket. Még a gyerekeket is kinevették és ütötték a származásuk miatt. Senki nem volt, aki kiállhatott volna mellettük, mert azokra is rátámadtak.

A Felvidék megszállása villámgyorsan és brutálisan zajlott le. A katonák elfoglalták a stratégiailag fontos közlekedési csomópontokat és épületeket. A tisztító bizottságok és a titkosszolgálat fanatikusai egy vonalban nyomultak a gyalogos katonákkal. Indulatosan püfölték az ablakokat és az ajtókat, sorra betörték a kirakatokat. Eltávolították a szlovák és a zsidó címtáblákat a boltokról és az épületekről. Letépkedték a közterületek feliratait, megzavarták a közrendet, provokáltak és válogatás nélkül mindenkire rátámadtak. Elég volt, ha valakit meghallottak szlovákul vagy jiddisül beszélni.

Štefánik a városközpont felé tartott. Minden sarkon hátizsákos emberek rohangáltak zavartan és rettegve.

A katonák négyes sorokban meneteltek tábori egyenruhában, fejükön sisakkal, a dobszó határozott ritmusára, közben hazafias dalokat énekeltek. A dübörgés visszhangja betöltötte az utcákat.

A katonák arckifejezése a felfegyverzett férfiak személytelenségét és rezzenéstelenségét tükrözte, de a szemük sarkából kíváncsian fürkészték a szürke épületek homlokzatait.

Az első osztag mögött a tiszt haladt lóháton. Uniformisát széles öv fogta össze, kezén bőrkesztyű; szinte recsegett rajta az öltözet. Lövés dörrent. A reneszánsz toronyról felröppentek a madarak.

A parancsnok egy tucat vegyes brigád fölött rendelkezhetett. Mindegyik két gyalogezredből és egy lovas csendőröknek álcázott lovasszázadból állt. A határőrség a vámhatóság fedőnév alatt működött.

A megszállt területen gyülekezési és éjszakai kijárási tilalmat vezettek be, és betiltották – a magyaron kívül – minden egyéb nyelv használatát. Senki sem tarthatott magánál lőfegyvert, és nem olvashatott külföldi újságokat.

A tér különböző helyein leállított zöld teherautókból egyenruhás férfiak ugráltak ki. A pisztolyok, a szuronyos puskák és a könnyű gépfegyverek félelmet keltettek a lakosságban. A menet végén a tábori konyha beosztottjai serénykedtek.

A polgárok között akadtak olyanok is, akik felszabadítóként üdvözölték a katonákat. A megdöbbent német lakosság is inkább a magyarok felé hajlott. A Pressburger Zeitung vezércikkében közölte: A jövőben is Magyarországhoz fogunk és akarunk tartozni. Most és mindörökké. Nyelvünkben németek, szívünkben magyarok vagyunk.

* * *

Štefánik rémülten figyelte, hogy az erőszak mindennapi jelenséggé válik. Számára különösen veszélyes volt kimenni az utcára. Egyre gyakoribb volt, hogy időseket és gyerekeket használtak céltáblának.

Épphogy tudomásul vette az aktuális korlátozó intézkedéseket, már sejtette, hogy másnap valami annál is rosszabb fog következni. Nap mint nap új borzalmakat élt át, és azt kívánta, bárcsak visszamehetne egy napot az időben, amikor a közhangulat valamivel elviselhetőbbnek tűnt.

A katonák létszáma és harci ereje napról napra nőtt. A magyarok többsége eközben úgy viselkedett, mintha semmi rendkívüli nem történne. Ha volt is köztük olyan, akinek nem tetszett a hivatalos eljárás, féltek szimpátiát tanúsítani az elnyomottak iránt. Minden az új rendeletek és törvények szerint valósult meg, így az ilyen eljárásokat nem tekintették igazságtalannak.

A magyar hadsereg fokozatosan, faluról falura, városról városra haladt előre. A lakosság körében félelem uralkodott, és különböző, nemegyszer ellentmondásos találgatások láttak napvilágot. A zavaros mendemondák és pletykák egyszerre váltottak ki rettegést és megalapozatlan bizakodást.

A polgárok felkészültek a legrosszabbra. A végtelen propagandaáradat hatására az olyan emberek is egyre rosszabbul reagáltak az eseményekre, akiknek korábban hasonló viselkedés meg sem fordult volna a fejében. A tisztességesekből is hamar előbújt a gorombaság. Mintha a történtek után a normális emberi kapcsolatok lehetősége teljesen megszűnt volna létezni.

A városokat és a falvakat megbénította a szirénavijjogás és a katonai parancsok lármája. A megtorló intézkedések irányítása fölött megszűnt a kontroll. Ha eldördült valami a közelben, az emberek gyorsan szétszéledtek. De valaki többnyire fekve maradt. A sebesülteket senki nem látta el, ha nem a megfelelő nyelven kiabáltak segítségért. Éjszakánként kiáltások hallatszottak az utcák felől. A tiltott nyelven már csak a csontig hatoló halálhörgést lehetett hallani.

 

Fordította: György Norbert

 


Vajon ​milyen lenne a világ, ha a trianoni békediktátum után Felvidék továbbra is Magyarország része marad, és sosem jön létre Szlovákia?
Mi lett volna a szlovákokkal?
Michal Hvorecký regényében az erőszakos asszimiláció hatására kivándorló népesség a Csendes-óceán közepén, Francia Polinéziában, a Paul Gauguin által is oly festőinek talált Tahiti gyönyörű szigetén lel új hazára, távol a nyugati civilizációtól. A híres diplomata, csillagász, költő, pilóta és tábornok, Milan Rastislav Štefánik vezényletével a Tátra és a Duna pokoli katlanából a földi paradicsomba érkező, szabadságra vágyó nemzet déltengeri álma azonban a magukkal hordozott tradíciók, az újjáéledő nacionalizmus és a kulturális különbségek kiváltotta összecsapások miatt hamar légvárnak bizonyul.
Kelet-Közép-Európa huszadik századi históriájáról, és a jelenét is meghatározó legrosszabb társadalmi beidegződésekről (nacionalizmus, antidemokratizmus) ennyire hátborzongatóan szórakoztató módon még sehol nem olvashattunk, mint ebben, az általunk ismert történelmet fenekestül felforgató utópisztikus-szatirikus regényben.

 

Michal Hvorecký Tahiti ​utópia, Fordította György Norbert, Európa Könyvkiadó, 2022

https://europakiado.hu

 

 

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag