Ugrás a fő tartalomra

Ann Patchett: Tom Lake

Ann Patchett: Tom Lake 


Amikor egy kötetre úgy záporoznak a díjak és az elismerő szavak, mint a kerti szellőben a cseresznyevirág szirma, egy dolgot tehet az ember: maga is elolvassa a könyvet, hogy megtudja, mi végre az őrült hajcihő. Ann Patchett könyvének esetében hamar rá kell jönnie, a nagy hajcihő valójában az élet leghatalmasabb dolgainak: a szerelem, az anyai szeretet és az élet apró szépségeinek ünneplésének szól. Hétköznapjaink leggyöngédebb pillanatainak felmagasztalása ez a kötet, azoknak a pillanatoknak, amelyekre csak ritkán csodálkozunk rá, ezért nagy szerencse, hogy Ann Patchett egy egész regénnyi ódát írt róluk. A szerelem, a házasság és a családi kapcsolódások keserédes szépségét az apró részletek tökéletes megfigyelése adja a szövegben. De még mielőtt épp elérzékenyülnék, a szerző mindig ránt egyet a rekeszizmainkon: a kötet humora ugyanis egyedülálló.

A történet egy cseresznyéskertben játszódik, melyben idősödő farmer anyjához és apjához a vírus miatti lezárások miatt hazatér három lányuk. Cseresznyéskert és három nővér, már meg is van a szöveg csehovi aurája. De míg a jeles orosz szerzőnél erős melankólia és kiábrándultság hatja át a szöveget, addig a Tom Lake reménnyel teli és napsütéses történet.

Mivel a munkások nagy része a járvány miatt nem lehet velük, így a három lány és a két szülő szinte csak maguk kell, hogy leszüreteljék a farmon termett cseresznyét. A huszonéves felnőtt lányok a hirtelen jött közös munka lehetőségét arra használják ki, hogy kifaggassák anyjukat fiatalkori szerelméről, Peter Duke-ról, akit nagyjából annyi idősen ismert meg, mint ahány évesek most ők. Emily, Maise és Nell egy szóról sem szeretnének lemaradni, ezért ha valami miatt egyiküknek el kell mennie, megtiltják, hogy Lara tovább mesélje a történetet. Főleg az „izgalmas” részeket.

Miért olyan fontos a három lánynak, hogy ennyire részletesen hallják anyjuk fiatalkori szerelmének, Peter Duke-nak a történetét? Csak fel akarnának vágni, hogy anyjuk egy hírességgel járt? Megnyugtató a tudat, hogy ha neki sikerülhetett volna annak idején kitörni a farmerlét és a cseresznyéskert fogságából, akkor számukra is van remény? A járvány okozta szorongásban még erősebben kapaszkodnak egymásba a generációk, és ez a mesélés ebben segít? A válasz valószínűleg egyszerre igen mindenre, kiegészítve azzal, hogy minden családnak szüksége van mítoszokra, olyan történetekre, melyeket hallva kicsit megemelkedik a lélek, és felülről látjuk az életünket.

Lara Kenison fiatalkori szerelmi története tehát nem csak arról szól, hogy milyen volt eljátszani számára 16 évesen, 20 évesen, majd 24 évesen is Emiliy Webbet A mi kis városunk című darabban, és a legutolsó játék alkalmával megismerkedni a később igazi hírességgé váló Peter Duke-kal. Története arról is szól, hogy kénytelen visszaemlékezni huszonéves önmagára és akkori gondolataira, és ezáltal közelebb kerülni a lányaihoz. Mintha újra magára kellene öltenie azt a százszorszép mintás ruhát, amit fiatal korában ő is hordott, és a lányai is sorban utána.

Nemrég Patchett megkapta a National Humanities Medalt, többek között azért, mert tökéletesen tudja szavakba önteni „az emberi természet szépségét, fájdalmát és összetettségét”. A Tom Lake című regényben ez az érzékenység olyan szépen virul, mint a százszorszépek Lara Kenison cseresznyéskertjének a végében, a domboldalon.

 (21. Század Kiadó)


2020 tavaszán Lara három lánya visszatér a Michigan északi részén található családi gyümölcsösbe. Cseresznyét szednek, és közben kérlelik anyjukat, beszéljen Peter Duke-ról, a híres színészről, akivel annak idején együtt lépett színpadra a Tom Lake nevű társulat tagjaként, és kettejük között érzékeny szálak szövődtek. Miközben Lara felidézi a múltat, lányai végiggondolják saját életüket és anyjukhoz fűződő viszonyukat – ennek során átalakul az egész világról alkotott képük. Amiben biztosak voltak, azt most teljesen másképp látják. A Tom Lake töprengés a fiatalkori szerelemről és a házasévek alatti szerelemről, arról, hogy hogyan éltek a szüleink, mielőtt mi megszülettünk. Reményteli és elégikus történet – azt vizsgálja, mit is jelent boldognak lenni, miközben a világ darabjaira hullik. 

Ann Patchett PEN/Faulkner-díjas regényíró, Los Angelesben született, jelenleg Nashville-ben él. Ez a kilencedik regénye. The Dutch House című könyvét Pulitzerre jelölték. Művei több mint harminc nyelven olvashatók.


Ann Patchett: Tom Lake, Fordította Csonka Ágnes, 21. Század Kiadó, 2024

https://21.szazadkiado.hu/ 

 

 

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag