Claudia Hochbrunn – Andrea Bottlinger: Pszichiáter látott már? (részlet)
Claudia Hochbrunn – Andrea Bottlinger Pszichiáter látott már? Zűrös hősök analízisben (részlet)
Oidipusz és családja a pszichiáter szemével
Oidipusz – az átvert fiúgyerek
A közkeletű vélekedéssel ellentétben Oidipusznak tehát semmi köze a róla elnevezett komplexushoz. Éppen ellenkezőleg: ha megvizsgáljuk Oidipusz kisgyermekkorát, akkor nyilvánvalóvá válik, milyen szülői kudarc alapozza meg a későbbi tragédiát. Kezdjük először magával Oidipusszal. Nem elég, hogy csecsemőként azonnal elszakítják az anyjától, de még meg is nyomorítják és magára akarják hagyni a vadonban. Egy szerető anya mellett megtapasztalható korai kötődés érzésétől megfosztották, bár minden szerencsétlensége mellett Polübosz és Meropé személyében végül szerető pótszülőkre lelt. Néhány dolog azonban még ebben a kapcsolatban is alaposan félresiklott – örökbefogadó szülei titkolóznak előtte. Ahelyett, hogy nyíltan megbeszélték volna vele a dolgot, elhallgatták előle az igazságot a származásával kapcsolatban. Ez még napjainkban is gyakori jelenségnek számít a gyermeknevelésben – a kellemetlen témákról gyakran nem beszélnek, abból kiindulva, hogy a viták csak bosszúságot okoznak, és abban a reményben, hogy ha az ember hallgat valamiről, akkor minden maradhat szépen a régiben. Ha alaposabban szemügyre vesszük a jelenséget, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a viselkedés nemcsak a gyereknevelésben van jelen a mai napig, hanem a csúcspolitikában is, amelyet vélhetően éppen ezért szokás óvodához hasonlítani.
Oidipusz esetében egyértelműen megmutatkozik, milyen komoly ellenhatást válthat ki az érintettekből a családi titkok és a régi traumák elhallgatása, ami aztán csak még tovább ront a helyzeten. Polübosz és Meropé talán csak azért hallgatták el a fiuk elől, hogy örökbefogadott gyerek, mert nem akarták elveszíteni – de Oidipusz éppen azért hagyta el őket, mivel azt gondolta róluk, hogy ők a vér szerinti szülei. Mivel odahaza sohasem vitatták meg egymással a problémáikat, így Oidipusznak nem volt elég önbizalma ahhoz, hogy értelmesen megbeszélje a dolgot a szüleivel, és elmondja, mi nyomja valójában a szívét. Bizonyára túlságosan félt, hogy megöli az apját, és feleségül veszi az anyját. Itt esetleg el lehet gondolkozni rajta, hogy az elbeszélésnek ezen a pontján tényleg szerepet játszhatott-e a Sigmund Freud által bevezetett, Ödipusz-komplexus néven ismert jelenség. Oidipusz tényleg testi vágyat érzett az örökbefogadó anyja, Meropé iránt, és emiatt vetélytársként tekintett volna az apjára? A feloldatlan Ödipusz-komplexus lett volna az oka, hogy Oidipusz inkább elhagyta a szüleit ahelyett, hogy őszintén elmondja nekik, mit érez? A szerző itt sajnos elég homályosan fogalmaz, így nem rendelkezünk elegendő ismerettel egy pontosabb elemzés megalkotásához.
Oidipusz neveltetésének következő hiányossága akkor mutatkozik meg, amikor találkozik a vér szerinti apjával. Vitába keveredik vele, viszont egy elhallgatásra berendezkedett családban nőtt fel, ahol szemlátomást nemcsak a családi titkokat hallgatták el, a vitázás és érvelés klasszikus módszereit sem gyakorolták eléggé, ehelyett sokkal inkább a harciasságát erősítették. A konfliktust Oidipusz nem diplomatikusan oldja meg, hanem erőszakkal – megöli a vitapartnerét. Itt is gyermekkori mulasztásokat látunk – Oidipusz, akinek már újszülöttként is elutasításban és erőszakban volt része szeretet és gondoskodás helyett, később pedig a hallgatás leple alatt nőtt fel, sohasem tapasztalhatta meg örökbefogadó szülei példáján keresztül (a vér szerinti szüleiről már nem is beszélve), hogyan lehet egy konfliktust észérvekkel és erőszakmentesen megoldani. Ez egyértelműen az empátia hiányára utal, akár valamiféle pszichopátiás hajlamra is, amelyet Oidipusz apai oldalról örökölhetett. Itt ugyanis két olyan szereplő találkozik egymással, akik sohasem hajlandók engedni a másiknak, és erőszakkal oldják meg a konfliktusaikat. Abból is látszik, hogy nem puszta érzelmi gyengeségről vagy intellektuális hiányosságról van szó, hogy Oidipusz meg tudja fejteni a szfinx rejtvényeit, vagyis kifejezetten képes absztrakt módon gondolkozni. Másfelől a pszichopata hajlam később Oidipusz hatalom- és dicsőségvágyában is megmutatkozik – miért venne feleségül egy fiatalember egy nála jóval idősebb nőt, aki akár az anyja is lehetne (és véletlenül éppen az is), ha nem a királyi címért? Mivel Oidipusz nem ismeri a szerelmet, ugyanakkor nem szeretné kihagyni az előmenetel itt kínálkozó lehetőségét, ezért inkább a kisebb ellenállás irányába halad. Amikor ez a tákolmány összeomlik, akkor túl gyenge ahhoz, hogy vállalja a következményeket – nem akarja látni, mit művelt, ezért kiszúrja a saját szemét. Felmerül a kérdés, hogy Oidipusz miért csak a szemét szúrja ki, miért nem öli meg mindjárt magát? Ezt a tettet pszichodinamikai nézőpontból talán úgy lehet értékelni, hogy Oidipusz „nyitott szemmel” rohant a vesztébe, és csak a bűnös testrészét távolította el, hogy azért mégis maradjon valami öröme az életben. A legszebb pillanatokat az anyjával bizonyára sötétben élte át…
Fordította:
Csősz Róbert
Irodalmi alakok, akiknek elgurult a gyógyszerük
Vizsgáljunk csak meg néhány híres irodalmi alakot – egy pszichiáter szemével! Meglepő következtetésekre jutunk...
A szórakoztató ismeretterjesztő mű szerzői, a pszichiáter Claudia Hochbrunn és az irodalmár Andrea Bottlinger elképzelte, mi lett volna, ha a mitológiai történetekből(Ödipusz király), a fantasy világából (Alkonyat-sorozat) és korunk emblematikus regényeiből (Harry Potter-sorozat, A szürke ötven árnyalata)előlépő hősök pszichiáterhez mennek, aki kianalizálja őket gyerekkorról, álmaikról, terveikről és erotikus fantáziáikról. A vegyes pacientúra eseteiből kiviláglik: nem is biztos, hogy jól tették volna, ha időben pszichiáterhez fordulnak, mert akkor biztosan nem futják be irodalomtörténeti pályájukat.
A szerzők amellett, hogy felelevenítik és értelmezik a legendás hősök kalandjait, pontos látleletet adnak Artúr király, Merlin, Rómeó és Júlia, Harisnyás Pippi, Drakula vagy éppen Winnetou tetteinek lélektani mozgatóiról - s így talán az olvasó is talál magának fogódzókat saját életének útvesztőiben.
Claudia Hochbrunn – Andrea Bottlinger: Pszichiáter látott már? – Zűrös hősök analízisben, Fordította Csősz Róbert, Athenaeum Kiadó, 2021
