Jaci Byrne: Az auschwitzi karnagy
Jaci Byrne: Az auschwitzi karnagy
Igaz történet Henry Barnes Jackson első ezreddobos második világháborús naplója alapján, melyet dédunokája, Jaci Byrne jegyzett le. A kötet az unoka ajánlásával indul, melyben nagyapja életének száraz adatai szerepelnek: „Néhai nagyapámnak, Henry Barnes Jackson tamburmajornak ajánlom (1898–1964). Ötödik zászlóalj, gyalogos határezred, szolgálati nyilvántartási szám: 3591894, hadifogságban töltött idő: 1940–1945, hadifogoly-nyilvántartási szám: 4726.” Hogy milyen feljegyzéseket rejt az ötéves hadifogságot túlélő tiszt naplója, melyet végig ügyesen rejtegetett a német katonák elől? Az első világháborút megjárt férfi már szinte veteránként került a második világháborúba. A vonatállomáson feleségének és négy lányának megígéri, hogy visszatér. Aztán egyszer csak a háború őrületében találja magát: Dunkirk után a sebesültjeivel Jackson a bázis felé tart, és hiába jelzi a teherautó sofőrjének, hogy másfele kell fordulni, az követi az előtte lévő kocsit. Ez a rossz kanyar végzetes hibának bizonyul. Jackson, vagyis a katonatársai által csak „Dobosnak” becézett katona a németek fogságába kerül. Hogyan lehet túlélni a németek kegyetlen hadifogságát, ahol még a gyűlöletben is van egyfajta hierarchia? A lengyel hadifoglyokkal bánnak a legrosszabbul, utána az angolokkal, a franciáknak valamiért szerencsésebb a helyzetük. Henry Jackson esetében a túlélés záloga a zene. Még a tűzvonaltól messze, amikor több ideje volt a katonáknak, koncerteket szervezett: Lille-ben talál egy zongorát, máshol egyéb hangszereket, így a harcok előtt zenés előadásokkal szórakoztatta társait. Zenei tehetségére a németek is rájönnek: nemsokára azon kapja magát, hogy náci katonáknak kell muzsikálnia. De előtte még végig kell kínlódnia a poklok poklát: egy kilenc napig tartó, napi 32 kilométeres menetelést, aztán marhavagonba zsúfoldóva, szinte étlen-szomjan való utazást a hadifogolytáborba. Sokan már ezt sem élik túl a szövetségi foglyok közül, nem beszélve az ottani körülményekről: mindenki alultáplált, betegségekkel és a hideggel küzd. Jackson két év raboskodás után, 1942-ben átkerül Auschwitz IV-es blokkjába, Blechhammerbe. Tudják, hogy mi történik mellettük a zsidó rabokkal. A háború valós állásáról nem a hadifogolytábor propagandaújságjából, hanem az újabb foglyoktól, kalóz forrásokból vagy fogva tartóik viselkedéséből tudnak következtetni. A családdal nehéz a kapcsolatot tartani, bár egy idő után már megkapják a leveleket, igaz cenzor nézi át őket, de legalább hírt kapnak az otthoniakról. Sok hadifogoly nem éppen a legjobb hírt: a levélben elküldött válókeresetek után öngyilkosságok is előfordulnak. A Vöröskereszt által a hadifoglyoknak küldött csomagokat többnyire nem kapják meg, éheznek, főként a háború vége felé, amikor már a német katonáknak sincs rendes ellátása. Az utolsó hónapokban már olyan gyengék, hogy attól félnek, ha átvezénylik őket a bombázott részekről, jártányi erejük sem lesz. Vagy a sajátjaik bombái által halnak meg. Jacksonban az tartja a lelket, hogy mindig hű felesége és lányai várják otthon. Mérhetetlen hát a fájdalma, amikor otthonába visszatérve egy idegen csecsemőt talál ott.
Talán a legmegrázóbb jelenetek a kötetben a háború utáni visszailleszkedéssel kapcsolatos részek. Már azok számára, akik nem őrültek meg a hadifogság ideje alatt, amiről rendszerint nem tájékoztatják a családot, vagy váltak olyan nyomorékká, hogy az otthoniak hangosan szörnyülködve figyelik őket. És a volt hadifoglyok hiába kapnak alapos oktatást arról, mennyiben változott az élet technikailag, gazdaságilag és a nemek közötti hierarchiában is fogságuk alatt, sok férfi csodálkozik el otthon, amikor immár dolgozó, önálló feleségének meg akarja mondani, mit csináljon. Nem beszélve az emlékbetörésekről a háború borzalmairól, és a rémálomról éjszakánként. A hadifogságba lelkileg beleroppant férfiaknak tehát újra kell tanulniuk az életet egy szinte ismeretlen világban.
(21. Század Kiadó)
Jackson tamburmajor, a szövetséges hatalmak katonája, mielőtt nekivágna, hogy újabb világháborúban harcoljon, megígéri feleségének, Mabelnek, hogy visszajön, hogy még egyszer szerenádot adjon neki. Német fogságba esik, Lengyelországba viszik, az Auschwitz IV. számú táborba. Ezzel szertefoszlik a remény, hogy beválthatja ígéretét – egészen addig, amíg náci fogva tartói meg nem teszik karnagynak. Jackson él a lehetőséggel. És titokban mindent lejegyez naplójába. Az auschwitzi karnagy Jackson naplóján alapul. Szerzője, Jaci Byrne a tamburmajor dédunokája. Ez a könyv lenyűgözően állít emléket Jackson állhatatosságának, bemutatva egy ember életét, aki a legsötétebb időkben is kitartott két nagy szerelme: a zene és Mabel mellett, aki otthon várt rá.
Jaci Byrne: Az auschwitzi karnagy, Fordította Szűr-Szabó Katalin, 21. Század Kiadó, 2022
