Ugrás a fő tartalomra

Colson Whitehead: Alvilági becsület

Colson Whitehead: Alvilági becsület


Mire képes egy apa, hogy tinédzser lányának jegyet szerezzen a Jackson 5 New York-i koncertjére, ami gyakorlatilag lehetetlen küldetés? Hogy a feladat nehézségét érezzük, analógiának tökéletes belegondolni, miként érezheti magát manapság egy szülő, ha a kamasza Taylor Swift budapesti koncertjére kér jegyet.

Ray Carney mégis megígéri May nevű, 15 éves lányának, hogy szerez a Jacksonok koncertjére jegyet, és ezzel olyan problémalavina indul el az életében, amire maga sem gondolt volna. Négy év becsületes élet után, miután úgy döntött, kiszáll a „játékból”, és az alvilág összes emberének megüzente, hogy visszavonult, egy csapásra azon kapja magát, hogy visszarántotta a bűnözők világa.

A kétszeres Pulitzer-díjas Colson Whitehead nem viccel, amikor bűnözőkről ír. A rablástörténet vagy szélhámosregény műfaját is ugyanolyan komolyan veszi, mint más irodalmi műfajt. A végeredmény? Szórakoztató és elgondolkodtató noir, amelyből kiderül, hogy a becsületesség és a simlisség nem biztos, hogy egymást kizáró fogalmak.

A szerző saját bevallása szerint nagy rajongója az olyan trükkös bűnözőkről szóló filmeknek, mint az Ocean’s Eleven vagy a Szemtől szemben. Annyira, hogy úgy döntött, megpróbál valami ezekhez hasonlót alkotni könyves formában. Így született meg egy zseniális trilógia terve, melynek első része, a Harlemi kavarás a hatvanas években játszódik, amikor Ray és Elisabeth gyerekei még csak pár évesek.

A második rész, az Alvilági becsület a hetvenes évek New Yorkjába kalauzolja az olvasót, amikor a Nagy Alma finoman szólva is rohad: mindenhol szirénák, rendőri erődemonstrációk, mert nemrég történt egy brutális rendőrgyilkosság. De ezenkívül is annyira rossz a közbiztonság, hogy aki csak teheti, külsőbb kerületekbe vagy felsőbb emeletekre menekül. „Az elmúlt tíz évben az emberölések száma megnégyszereződött, a nemi erőszak, autólopás és betörés történelmi csúcsot döntött, nem lehetett egy sarkot menni anélkül, hogy késsel felszerelkezett rablók ne rontsanak az emberre, és így tovább. A statisztikát pontokba szedték, olcsó tintával nyomták, ami megfogta az ember ujját, akár a vér.”

A rendőrség maga is korrupt, így nem csoda, hogy amikor Ray a Jackson 5 koncertjegy ügyben Munson nyomozóhoz fordul, valami sokkal veszélyesebb dologba tenyerel bele, mint a belépőkért cserébe megtenni egy szívességet.

Colson Whitehead egy kegyetlen világról ír kegyetlenül őszintén, mégis olyan gyengédséggel és humorral, hogy a sztori csak viszi az embert, és szalad vele, mint egy retikültolvaj a szajréval. Ray Carney pedig akármekkora simlis is, az olvasó rögtön a szívébe zárja. Nem lehet nem szeretni ezt a figurát, nem lehet nem szeretni ezt a kötetet.

(21. Század Kiadó)

1970-es évek, Harlem. Ray Carney, a korábbi orgazda jelenleg köztiszteletben álló bútorbolt-tulajdonos: érthető, hogy igyekszik nem ütni bele az orrát semmibe. Amikor ártatlan szívességet kér régi rendőrségi kontaktjától, Munsontól, az univerzális megoldóembertől, cserében Munson is kér valamit. És ezzel máris újrakezdődnek a stiklik – nincs kiszállás, és ez valakinek az életébe kerülhet. Miközben az ország a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának kétszáz éves évfordulójára készül, Harlemben rejtélyes módon egymás után égnek le egész háztömbök. Carney egyik bérlője egy tűzesetben súlyosan megsérül, és Carney megejtően brutális cimboráját, Borsot bízza meg a nyomozással. A két zsivány harcba száll azokkal, akik az omladozó metropoliszt kezükben tartják: a necces, agresszív, velejükig romlott alakokkal. Az Alvilági becsület egyfelől fekete humorú történet a városról az 1970-es évek régi vágású káoszában, amelyre ma már nosztalgiával tekinthetünk, másfelől lopva elkapott portré arról, mit is jelent a család szó. Szigorú noir, amely ismét bizonyítja, hogy Colson Whitehead úgy ismeri a korszakot és Harlemet, ahogy rajta kívül senki.

Az 1969-es születésű Colson Whitehead az amerikai szépirodalmi élet rocksztárja, aki a Time magazin címlapjára is felkerült Amerika történetmesélője címmel. A szerző két egymást követő regényéért, A föld alatti vasútért és a A Nickel-fiúkért megkapta a Pulitzer-díjat. Kétszer Pulitzer-díja keveseknek volt csak, William Faulkner és John Updike volt még ilyen. Whitehead feleségével és két gyermekével Manhattanben él.

 

Colson Whitehead: Alvilági becsület, Fordította Pék Zoltán, 21. Század Kiadó, 2023

https://21.szazadkiado.hu




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag