Claire Keegan elsősorban novelláiról ismert, és arról az érzelmi kompressziós technikáról, amivel a családokban létező lelki hiányokat képes bemutatni. Az Ilyen apróságok a szerző első regénye, és a kötet a Booker fennállása óta talán a legrövidebb hosszúlistás. De a tömör szöveg egyéb díjakat és jelöléseket is bezsebelt már: Keegan, mondhatni, az irodalmi élet új felfedezettje.
Az Ilyen apróságok feszes történet, mely erős irodalmi utalásokkal dolgozik, a szöveget áthatja a dickensi érzelmesség és szimbolika. A főszereplő gyerekkorában a hőn áhított ötszáz darabos kirakó helyett egy elnyűtt, dohos szagú Karácsonyi éneket kap, mely minden gyűlöltsége ellenére meghozza számára a sikert: miután végigküzdi magát rajta egy szótárral, a teljesítménye javulni kezd. Ezzel Bill Furlong mintha kapna egy esélyt arra, hogy kibújjon a saját bőréből, és változtasson a sorsán. A David Copperfield is megidéződik, amikor a majdnem 40 éves Bill ezt a könyvet kéri karácsonyra feleségétől. A kérésben benne van tudatának rejtett tektonikus működése, mely a regény során kap vulkanikus erőre. De honnan indul ez a szénfekete dinamika?
1985-öt karácsonya, New Ross városában járunk, Írországban. Bill Furlong, szén- és tűzifa-kereskedő öt lányt nevel, egy kiemelkedően dolgos asszonnyal, Eileennal. Küszködnek, de nem annyira, mint mások a városban, akiknek ételre sem telik. Nincsenek tartozásaik, sőt lányaik Mikulásnak írt leveleit olvasva, megkönnyebbülten konstatálják, meg tudják őket lepni azzal, amit akarnak: 501-es farmerrel vagy Queen-albummal.
A közösség szereti Bill Furlongot, a kitaszítottak stigmája sem ragyog már a homlokán, mint gyerekkorában. A férfi ugyanis egy megesett nő fia. Nagy szerencséjére azonban Wilson asszony befogadta őt, így Billre és anyjára nem az a sors várt, mint sok más „bűnös lányra” és gyermekeikre.
Bill tehát elismert életet él, és számíthat arra, öt lányát biztosan felveszik a város legjobb gimnáziumába, melyet a Jó Pásztor nővérek működtetnek.
A Jó Pásztor nővérek iskolája mellett zárda és mosoda is üzemel, a mosoda olyan kiváló színvonalon dolgozik, hogy a leggazdagabb családok, szállodák is oda küldik a ruhát. Bill Furlong a zárdába is rendszeresen szállít szenet. Egy alkalommal azonban, amikor a férfi szenet visz az apácáknak, és eltéved, majd azt kérdezi, merre visz az út, egy pásztor ezt mondja neki: „Ez az út, fiam, elviszi bárhová, ahová menni akar.”
Kérdés, hogy Bill Furlong, merre akar valójában továbbindulni. A furlong kifejezés egy hosszmértékegységet jelöl. Vajon az ezt a nevet viselő férfi, milyen messzire megy el végül?
A dél-írországi farmon, hat gyerek közül a legfiatalabbként felnövő szerző remek megfigyelőkészséggel mutatja be az emberi esendőséget: nem homályos elemzést ad róla, hanem átvilágítja azt. A narratíva a karakterek közötti dinamikából épül fel, a történet maga a szereplők érzelmi rezonanciája. A Guardian szerint a történet merülőmedence-szerű, vagyis hirtelen lehet megérezni jeges mélységét. Ez így van, egy kiegészítéssel: érezni, hogy a legmelegebb szeretet sugárzik belőle. A szöveg különlegessége, hogy Keegan plasztikus tájleírásai már-már bruegheli erővel hatnak az olvasóra: a fekete varjak agresszív viselkedése például a szénporos kabátot és az apácaruhát is megidézik.
A szöveghez írt feljegyzésében Keegan kifejti, hogy a történetet ihlető Magdaléna-mosodákat, melyekbe a becslések szerint 30 000 ír nőt zártak be a 18. és 20. század között, a katolikus egyház működtette és finanszírozta az ír állammal egyeztetve. A kötet nem konkrét esetet dolgoz fel, mégis a legkonkrétabban mutatja be, mit tehet egy kisember a legnagyobb önkény esetén. Egészen kis dolgokat. Ilyen vagy olyan apróságokat.
(21. Század Kiadó)
%20%E2%80%93%20%C3%81tm%C3%A9retezett%20(32%25).png)
1985, a karácsony előtti hetek egy ír kisvárosban. Bill Furlong szén- és fatelepén ilyenkor a legnagyobb a forgalom. Furlong lassan negyvenéves. Nap mint nap lelkiismeretesen teszi a dolgát. Egy szállítmányt a zárdához kell kivinnie, és ráébred valamire, aminek hatására át kell értékelnie a múltját. Eltöpreng, vajon minden úgy van-e jól, ahogy van. A város polgárai, akiket az egyház tart a markában, mindenesetre hallgatnak.
Claire Keegan 1968-ban született Írországban, az USA-ban járt egyetemre, majd Walesben is élt. 2022-ben A csendes lány címmel mutatták be a Foster című művéből készült filmet. Az Ilyen apróságokból szintén film készül. A szerző rögtön 1999-es debütálásakor díjak sorát nyerte el. Eddig öt könyve jelent meg.