Saygın Ersin: Az Ízek Szultánja (részlet)
A palotakonyha minden dolgozójának tekintete a követre szegeződött, aki tekintélyt parancsolóan előrelépett. Miután a szokásnak megfelelően háromszor koppintott a botjával a földön, roppant hangerővel elkezdte kihirdetni üzenetét:
– Őfelsége vadászatot hirdetett Ruméliába, parancsot adott, hogy mindenki készülődjön! Szultánunk holnap a reggeli ima után indul Drinápolyba, a kíséret tüstént elvégzi az előkészületeket, és legkésőbb két nap múlva indul utána. Az uralkodói díván elrendeli, hogy a főkonyháról hat szakács, az agák konyhájáról a szultáni lakosztály agájának, a szilahtár agának, a rikabdár agának és a csuhadár agának a szakácsai, a kamravezető aga, valamint a főkincstárnok szakácsai, mindezek kuktái, továbbá a belső palota és a díván konyhájának harminc szakácsa és kuktáik készülődjenek, és csatlakozzanak a vadászat kíséretéhez!
A hírvivő csausz, amint kimondta az utolsó szót, beszéde tempójához hasonlatosan sebes léptekkel elhagyta a konyhát, majd távozása után egyszeriben őrült zsibongás töltötte be a zsúfolt folyosót. Mindenki egymás szavába vágva az elégedetlenségének adott hangot: „Hová ez a sietség?”, „Hogyan készülhetnénk fel két nap alatt, egy ilyen útra?”, „Most, hogy ilyen nehéz időket élünk, épp most van itt az ideje a vadászatnak? Ennek elment minden józan esze?”
A falakról visszahangzó, egymásba kavarodó suttogások ködös felhőjét İsfendiyar mester hirtelen felcsendülő hangja oszlatta szét.
– Elég! – kiáltotta.
Haragtól izzó tekintete nem a tömegre, hanem egyetlen személyre nézett. Még véget sem ért a csausz mondókája, amikor elkapta a Szakácsmester tekintetét, és azóta le sem vette róla a szemét.
– Mindenki vissza a munkához! – kiáltotta még egyszer a főszakács, majd tekintetével jelezte a Szakácsmesternek, hogy el ne merjen tűnni valahova.
Miután a tömeg valamelyest szétoszlott a folyosón, İsfendiyar elindult a fiú felé. Ahogy elhaladt mellette, odasúgta neki: – Gyere velem! –, majd anélkül, hogy megállt volna, kisétált az ajtón, és tovább gyalogolt. A Szakácsmester néhány lépéssel lemaradva követte. A hálók felé tartottak. Amikor beléptek az ajtón a félhomályban úszó előtérbe, a mester megtorpant, hátrafordult, és haragvó tekintetével szinte felnyársalta a Szakácsmestert. Mester, mi a baj, akarta kérdezni a Szakácsmester, de a kemény botütés, melyet az oldalára kapott, belé fojtotta a szót. Kétrét görnyedt a fájdalomtól, de İsfendiyar mester a botját a nyakához emelte, majd keményen a falhoz szorította vele.
– Mit műveltél? Mi a fenét képzelsz? – sziszegett a fogain keresztül.
A Szakácsmester meg sem bírt szólalni, csak néhány halk nyöszörgés hagyta el a torkát. A mester folytatta:
– Tönkre akarod tenni a birodalmat? Ez a szándékod?
A Szakácsmester most már rájött, hogy a nyakát szorító bot nem tréfadolog. Halálfélelmében lökött egy erőset a főszakácson, majd levegő után kapkodva köhögni kezdett.
– Mit csinálsz, mester? – kérdezte egyszerre dühös és csodálkozó hangon.
İsfendiyar ismét a Szakácsmesterhez lépett. Mozdulata lassú volt, de úgy tűnt, egyáltalán nem nyugodott meg.
– Zarf kebab, mi? – üvöltötte lekicsinylő, indulattól robbanó hangon. – És én még attól tartottam, hogy a szultán egészségének akarsz ártani, de te még ennél is tovább mentél. Őfelsége fejébe te sugalmaztad a vadászatot. Megbűvölted a padisahot! Ugye tudod, milyen teher a kincstárnak egy ilyen vadászat… Tudod te… Nagyon is jól tudod!
– Tudom, mester – felelte a Szakácsmester, de arcán a megbánás vagy a bűntudat legcsekélyebb jele sem látszott. İsfendiyar ismét közelebb emelte botját a fiú nyakához:
– A kincstár már így is szorult helyzetben van, ezzel most teljesen ki fog ürülni. Tíz nap múlva osztják ki a szolgálók negyedéves fizetségét, mindezt te is tudod, ugye? Ha a janicsárok zsoldja hibádzik, akkor itt kő kövön nem marad. Az uralkodó vadászaton, mindenki elment, a palota védtelen. Amikor a lázadás majd elkezdődik, fejek fognak hullani, zűrzavar lesz, és te ebben a zűrzavarban elveszed a Háremtől, amit akarsz. Ugye ez a terved?
– Mester, hallgass meg… – kezdett volna magyarázkodni a Szakácsmester, de a hangja elakadt, amikor a bot ismét finoman megérintette a nyakát.
– Valószínűleg Őfelségét is meg fogják buktatni – folytatta a főszakács –, azt pedig te is nagyon jól tudod, hogy mit fog tenni az utódja. Az a sok karon ülő aprónép majd miattad fog selyemzsinórt kapni. Ártani fogsz a birodalomnak, lerombolod a tekintélyét… De érdekel ez téged egyáltalán!? Most kiderült, hogy nem is az a lány a te fő gondod, hanem a palota és a birodalom elleni bosszú!
– Nem akarok bosszút állni, és nem akarok ártani a birodalomnak sem, mesterem – válaszolta a Szakácsmester. – Igen, igazad van, a kincstár egy kicsit megszenvedi, a katonanép majd zúgolódik, de ne aggódj. A haja szála sem fog görbülni senkinek.
İsfendiyar keserűen elmosolyodott:
– Bolond! Mit fogsz csinálni, miután jön a haddelhadd, és a janicsárok fellázadnak? Hogyan fogod megállítani őket? Teljesen elvakult a szemed, teljesen elhomályosult az elméd! Nem gondoltál arra, hogy Őfelsége a vadászatra a szilahtár agát is magával viszi? Még ezt az apróságot sem tudtad kiszámítani, te tökkelütött! És még ideállsz elém, és azt mondod nekem, hogy semmi sem fog történni! Te is mész a vadászatra az agával együtt. Mit fogsz majd csinálni? Főzöl majd valami finomat ott neki, aminek a hatására majd idejön a távoli Ruméliából, hogy rendbe hozza a dolgokat?
A Szakácsmester arcán magabiztos mosoly jelent meg.
– Siyavuş aga még itt van a palotában… – suttogta. – Miért lenne biztos az, hogy csatlakozik a vadászathoz?
İsfendiyar egyszerre volt meglepve és kissé meg is ijedve az előtte álló férfitól. Ennek ellenére nem engedett. A botot újra a Szakácsmester nyakához szorította:
– Ha bármi baja esik fényes birodalmunknak, saját kezűleg rakom ki a fejedet a palota főkapuja elé! Nincs több mondanivalóm a számodra. Megértetted?
Fordította: Schmidt Szonja Emese
A török földön élő legenda szerint ezer évenként egyszer megszületik az Ízek Szultánja: olyan őstehetség, aki abszolút ízleléssel rendelkezik, az összes lehetséges ízt meg tudja különböztetni a legapróbb részletekig, és töviről hegyire ismeri az ízek es a fűszerek emberi lélekre gyakorolt hatását. Elgondolni sem lehet, mire képes ilyen hatalommal a kezében: szakácsművészete minden ajtót megnyithat, vagy akár falakat is ledönthet… A csak Szakácsmester névvel illetett főhős is ilyen született tehetség. Hányattatott ifjúkorában mindent megtanul a gasztronómiáról, miközben az asztrológia és a gyógyítás mestereivel is találkozik Bagdadtól Alexandriáig ívelő utazásán. De vajon képes lehet-e a mindenki elől elzárt szultáni hárem falai mögé hatolni, hogy megszöktesse onnan azt, aki lelki szemei előtt csak a szegfűszeges alma illataként jelenik meg?
Az Oszmán Birodalom időtlen díszletei között játszódó regény gazdag ízeket és fordulatos cselekményt kínál az igazi keleti mesékre szomjazó olvasóknak.
Saygın Ersin 1975-ben született a törökországi
Manisában, szociológusként végzett. Írói pályafutását egy Törökországban
kultuszkönyvvé vált regénytrilógiával (A három sas legendája) kezdte. Televíziós újságírással és forgatókönyvírással foglalkozott, detektívtörténetei is megjelentek. Jelenleg Izmirben el. Az Ízek Szultánja az
első török gasztronómiai regényként hozta meg számára hazájában és
külföldön is a sikert, több mint húsz nyelvre fordították le.
Saygın Ersin: Az Ízek Szultánja. Fordította Schmidt Szonja Emese, Budapest, Gondolat Kiadó, 2025
