Ben Lerner: Az iskola Topekában
Vajon létezik, hogy a történelem körkörös ívet ír le, és minduntalan csak ismétli önmagát? Létezik, hogy ennyi idővel a feminizmus kialakulása után még mindig a patriarchátus kétségbeesett, szorongó gesztusai ellen kell küzdenie a nőknek? És persze a férfiaknak?
Lehetséges, hogy az emberi történelem mint egyéni történelem felfogható, szexuális-agresszív konfliktusok lassú sorozatának?
Az iskola Topekában című regény újdonsága nem abban rejlik, hogy bemutatja a toxikus maszkulinitást, egyszerre agresszív és regresszív neopatriarchális világunkat, melyben a szexizmus és hímsovinizmus olyasféle reneszánszát éli, mintha az emancipáció meg sem történt volna.
Ben Lerner eredetisége abban mutatkozik meg, ahogy bemutatja, hogy az önmagát szexuális gyarmatosítónak képzelő fehér férfi, a mindenkin (nőkön, melegeken, értelmi fogyatékosokon, vallási vagy rasszcsoportokon stb.) átgázoló Marlboro-man, olyan értékválságba került, melyben valójában önmagát kasztrálta.
Kiderül, hogy a sebző gyarkan sokkal sebzettebb, mint maga az áldozata. Hogy a 21. századi fehér férfiasság krízise nemcsak mikroközösségeket érint, családokat, ahol ez a válság megjelenhet abúzusként, házasságtörésként, érzelmi elhanyagolásként stb., hanem előfordul az iskolákban, munkahelyeken, sőt áthatja az egész társadalmat.
Azt a társadalmat, ahol még mindig bűn, ha egy nő sikeres vagy esze van, egy anya szemet huny lánya molesztálása felett talán pont azzal az indokkal, amivel egy játszótéri agresszor kisfiút is illik felmenteni: A fiúk márcsak ilyenek.
A nagy kérdés az, hogy vajon hány szülő képes arra, hogy felemelje ez ellen a hangját. Az ellen, hogy lányaik, ha felnőnek, szó nélkül tűrjék ezt, fiaik pedig, ha felnőnek, szó nélkül tegyék.
A több idősíkon játszódó, több nézőpontot is megismertető regény nem áltatja olvasóját azzal, hogy a tragédiák elkerülhetőek lennének. Ám a vélemények, érzések többszörös tükröztetésével bemutatja, hogy a foncsor bizony nem hazudik. Csak legyen elég bátorságunk belenézni.
Mert ha ezt elmulasztjuk, könnyen az az érzésünk lehet, hogy egy újraalkotott valóságban élünk, melyben ugyan ismerősek a terek és tárgyak, csak éppen mintha minket radíroztak volna ki belőle.
(21. Század Kiadó)
A szólásszabadság romokban hever, a jobboldali politikát trollok és zsarnokok sajátították ki, a fehér férfiak önazonossági krízise állandósult. Leheletfinom szövésű regény, családtörténet több idősíkon, több nézőpontból. Adam Gordon végzős gimnazista Topekában, 1997-ben. Szülei egy pszichiátriai klinikán dolgoznak, amelyre az egész világról érkeznek páciensek és dolgozók. Anyja, Jane, híres író, feminista; apja, Jonathan, sikeres terapeuta, aki előtt a „kallódó fiatalok” megnyílnak. Jane számot vet abuzív apja emlékével, azzal, hogy férje szabadosan kezeli a házastársi köteléket, és ráébred, milyen nehéz felnevelni egy fiúgyereket a mérgező maszkulinitás légkörében. Adam kitűnik az iskolai vitakörben – ő lesz a vitakörök országos versenyének fő esélyese. Ráadásul a menő srácok társaságába tartozik: ha valaki gyengeséggel vádolja, nem habozik visszavágni, bár az ő fegyvere elsősorban a nyelv, a szavak, ami tud úgy fájni, mint az ököl. Néhány végzős, köztük Adam, rábírják Darren Eberheartot, ezt a magányos fiút – aki Adam tudtán kívül Adam apjának a páciense –, hogy nyilvánuljon meg a többiek előtt, ami katasztrófába torkollik.
Ben Lerner: Az iskola Topekában, Fordította Pék Zoltán, 21. Század Kiadó, 2020