Jonas
Jonasson: Édes
a Bosszú Részvénytársaság (részlet)
Ifjabb Ole Mbatian, a javasember szeretett beszélgetni. Gondolatokat cserélni másokkal. Új dolgokat tanulni. Ilyen irányú vágyait a maszáj faluban, ahol élt, nem tudta kielégíteni. Feleségei csak a móres tanítására voltak jók. Heti találkozói a fogatlan törzsfőnökkel intellektuális tartalmukat illetően éppolyan igénytelenek voltak, mint általában a beszélgetései a falubeliekkel. Sok jót el lehet mondani a helybeli tehén- vagy kecskepásztorokról, de ha valaki az élet mélyebb értelméről szeretett volna szót váltani valakivel, annak ehhez máshol kellett partnert keresnie.
Maradt a kovács nővére. Aki egyszer ifjú korában rossz buszra szállt fel Narokban, és tévedésből eljutott Nairobiba. Három évig tartott, amíg hazatalált. Ami azzal az előnnyel járt, hogy a faluban mindenkinél jobban tudta, hogyan működik odakint a világ. És azzal a hátránnyal, hogy az erről szóló történeteinek mesélését soha nem tudta abbahagyni. Ole Mbatian irigykedett rá, de mivel ezt magának sem ismerte be, állandósult benne az érzés, hogy a nő örökös fecsegése az, amit nem bír elviselni.
A szavannában tett hajnali sétái némileg enyhítették magányát. Miközben mondjuk amarilliszt keresett kígyómarás ellen, mindenféléről beszélgetett saját magával. Hogy a beszélgetés minél érdekesebb legyen, váltogatta a nyelveket: szuahéliból (amit anyjától tanult) a maszáj maa nyelvre (apjától) és az angolra (amit egykor a gyarmatosítók hagytak a népére a kereszténységgel és a baloldali közlekedéssel együtt).
Az amarillisz mindenfelé nőtt, csak épp ott nem, ahol ezen a napon kereste. De az idő szép volt, a madarak már javában zengték köszöntő éneküket. A reggelt valamiféle vallásos emelkedettség lengte át. Ole Mbatian mélyen hitt Istenben. Ennek köszönhetően cseppet sem ijedt meg, hanem csak boldogság töltötte el, amikor az égből egy szinte teljesen felnőtt fiú pottyant a lába elé.
– Köszönöm, Uram – mondta, és felemelte a nyöszörgő fiút a földről.
Kevin félig öntudatlan volt a fáradtságtól, azt álmodta, hogy valaki óvatosan felemeli. Vagy nem álmodta? Egy ember? Aki mond valamit, amit Kevin nem ért.
– Mit mondsz? – préselte ki magából szinte önkívületben angolul.
– Aha, tehát még nem beszéled minden nyelvünket – mondta Ole Mbatian.
– Az Úr útjai bizony kifürkészhetetlenek. De ettől még éppolyan hálával fogadlak, édes, édes fiam. A javasember, aki az imént még azon gondolkodott, hogy lassan mindenből kiöregszik, óvatosan a vállára vette a fiút, és sietős léptekkel elindult vissza a falujába. Alig hét kilométernyi utat kellett megtennie.
Kevin éhes volt és szomjas, de már mint a javasember klinikájának páciense. Ole Mbatian hűs banánlevelekkel borogatta a homlokát és csipetnyi cayenne-i borsot és gyömbért tartalmazó vízzel itatta.
Még egyszer köszönetet mondott az Úrnak, és azt mondta a fiúnak:
– Mi legyen a neved, fiam?
– Kevin? – javasolta Kevin.
Ole Mbatian mosolygott. Kevin jól hangzik. Legyen Kevin.
Három évvel és tizenegy hónappal később Kevin már nem gyereknek számított, hanem egy épp huszonkét éves felnőtt férfinak. Olyan képességeire derült fény, amelyekről addig sejtelme sem volt. Kiderült, hogy jó füle van a nyelvekhez, ekkorra már nemcsak az angoltudását tökéletesítette, hanem jól beszélt szuahéli és maa nyelven is. És kitűnőnek bizonyult a labdaérzéke! Javasember papája a fivérével együtt mindjárt az elején nekilátott, hogy harcost neveljen belőle. Isten egy olyan fiút küldött ugyanis neki, akinek fogalma sem volt róla, hogyan kell használni a lándzsát, a hajítófát és a kést, és aki egy napot sem élne túl egyedül kint a szavannán.
Ole és a fivére mondta és mutatta, Kevin bólintott, értette, gyakorolta, elsajátította. Isten küldötte már tizenkilenc éves korában nagyjából mindent kitanult a szabad ég alatt való életben maradáshoz, függetlenül a körülötte lévő vadállatok számától és szándékaitól. Ugyanekkor ejtette el az első oroszlánt lándzsával (önvédelemből), húszéves korában pedig oda-vissza átúszta a Mara folyót, miután felmérte a látótávolságon belül található kilenc krokodil elhelyezkedését, továbbá azt is, hogy ehetnékük van-e, vagy csak sütkéreznek a napon.
Kevin élvezte új életét. Az első igazi életét. És senki nem nézett büszkébben a fiára, mint ifjabb Ole Mbatian. Nem kételkedett benne, hogy Kevin sikeresen kiállja az egyéves próbaidőt is, mielőtt teljes jogú maszáj harcossá avatnák. Hiszen hat-hét évvel idősebb volt próbára bocsátandó társainál, mert az ég ennyivel később indította útjára.
Viszont senki nem mondta el a fiúnak, mi vár rá a szavannában, a szabad ég alatt egy szál ruhában, lándzsával, hajítófával és késsel felfegyverkezve eltöltött tizenkét holdhónapnyi időszak után. A próbaév letelt, a fiatalok épségben előkerültek, és a falu már másnap megünnepelte visszatérésüket. Kevin csak néhány órával az ünneplést lezáró ceremónia előtt értette meg, hogy mi vár rá.
Körülmetélés!
Inkább eltölt még tizenkét holdhónapot a szavannán, akár esik, akár fú, csak ezt ne.
Ole papa, akinél megértőbb embert keresve sem lehetett volna találni, nem értette, mi a probléma. Elmagyarázta a fiának, hogy az ember megszületik, megtanul harcolni, hagyja magát körülmetélni, megházasodik, aztán megbánja a házasságát. Ez az élet. És Kevinnek nem kell aggódnia amiatt, hogy a körülmetéléssel szövetséget köt En-Kaival vagy valamelyik másik istennel, akit talán nem ismer még elég jól. A javasember hallotta, hogy vannak törzsek északon és nyugaton is, ahol ezt a szövetségkötést komolyan veszik. A maszájok azonban semmi másnak nem tekintik a körülmetélést, mint a férfiasság próbájának. Az ő Kevin fia csak arra ügyeljen, hogy egy hangot se adjon ki magából a művelet közben. Ole biztos benne, hogy ki fogja állni ezt a próbát.
Ezzel a maga részéről lezártnak tekintette a kérdést.
Fordította: Kúnos László
Már megint az év legviccesebb könyve!
Jonas Jonasson új regényében egy kreatív svéd reklámszakember cége, az Édes a Bosszú Rt. vállalja különféle sérelmektől szenvedő ügyfelei részére a bosszúállás lebonyolítását – a törvényesség határain belül.
Egy fiatal fehér nő és egy fekete fiú a cégtulajdonos segítségével szeretne bosszút állni az életüket tönkretevő, gátlástalan neonáci műkereskedőn. De ahogy megszokhattuk már a svéd író történeteinél, ez nem olyan lesz egyszerű. A jonassoni fordulatokban gazdag cselekménynek rajtuk kívül fontos szereplője még egy afrikai javasember, továbbá Irma Stern, a világhírű dél-afrikai festőművésznő és egy nyugdíjazás előtt álló rendőrnyomozó. A szerző humora Kúnos László sziporkázó fordításában ezúttal is ellenállhatatlan, világszemlélete fájdalmasan aktuális és lényeglátó.
Jonas
Jonasson: Édes
a Bosszú Részvénytársaság, Fordította Kúnos László, Athenaeum Kiadó, 2020