Natalia Sherba: Az órakulcs (részlet)
Natalia Sherba: Az órakulcs (részlet)
Torznak és ijesztőnek tűnt a magas tömb, a sötét erdő közepén meredező, félelmetes kődarab. Az Ördög-sziklát elátkozott helynek tartották. Ha valaki véletlenül betévedt ide, rögvest sarkon fordult, és még sokáig érezte magán a hatalmas kő átható pillantását. Fejvesztve keresztülcsörtetett egy vadállat, gyors szárnycsapásokkal elrepült egy madár, majd újra eluralkodott a csend a furcsa, megbűvölt erdőben.
A férfi, aki egy félig mohás görgetegsziklán ült, felkeltette az erdőlakók figyelmét – régen nem láttak itt embert. Az idegen elegáns öltönyt és fényesre suvikszolt cipőt viselt; különös is volt, hogy nem kente össze az erdei út sarával.
Le sem vette a szemét a repedésről, amely egészen a tetejéig keresztülszelte a sziklatömböt, mintha azt várta volna, hogy a kő nem bírja tovább, és kettéhasad. A különös ember néha felnézett az égre: esteledett, és hosszú, szürke árnyak ereszkedtek a földre.
A kövek alját hirtelen könnyű, kékesszürke köd vette körül, amely patakokban áradt szét a tisztáson.
– Na végre! – szólt megkönnyebbülten a férfi, és felemelkedett.
– Szervusz, Elen.
Sötét sziluett lépett elő a ködfelhőből. A nő hátravetette lila-fekete öltözetének csuklyáját, mire világosszőke haja megcsillant az ezüstös holdfényben.
– Üdvözöllek, Norton – válaszolta halkan. Csettintett az ujjával, és alig észrevehető mozdulattal kört írt a levegőbe, és közvetlen fölöttük félkörívben pislákoló fénysugarak gyúltak ki, mint egy egyszerű szobai lámpán. – Furcsán nézel ki – folytatta a jövevény.
– Ezen a világon minden tehetős és tiszteletre méltó ember így néz ki.
– Elég bizarrul öltöznek itt, az Ostalán. – A nő meglepődve mérte végig beszédpartnerét.
– Bízom benne, hogy nem a divatról készülsz hosszas beszélgetést folytatni velem.
– Bocsáss meg – kapott észbe a nő. – Híreket hoztam.
Az óramágusok világán aggódnak, még azok a rátarti tündérek is beleegyeztek, hogy tárgyalásokat folytassunk. Nyilván tudod, hogy a kulcsokról kell beszélnünk… A Rend várja a visszatérésedet.
– Semmi újat nem hallottam.
A férfi közelebb lépett, és odahajolt a nő arcához, mintha félne, hogy valaki meghallja, legyen az ember, vadállat vagy madár.
– Tulajdonképpen mi az, ami nyugtalanít?
– Ami mindenki mást: a két világ vonzása
– a hangjából ítélve Elen kezdett ideges lenni.
– Vonzás? – a férfi hirtelen felegyenesedett. – Bekebelezés,
Elen. Nevezd nevén a dolgokat: az egyik világ elnyeli a másikat az Időszakadás miatt. Az ősi óramágusok meggondolatlanul két részre osztották a Földet, és a szakadék gyorsan zárul. Az Idő azonban egyensúlyra törekszik, ezért az egyik világ el fog pusztulni. Eltűnik, szertefoszlik a semmiben. A nullával lesz egyenlő. Az emberek, a városok, az erdők, a tengerek… De ami a legfontosabb: elvész az a tudás, amely évezredek alatt halmozódott fel, elpusztul a civilizáció. Az árnyékvilág örökre a múltba, az időtlenségbe távozik. Az a világ marad életben, amelyik igazinak bizonyul, vagy az Eflara, vagy az Ostala.
Kíváncsi vagyok, melyik bizonyul majd erősebbnek.
– Fejezd be. – A nő a halántékához emelte az ujjait, és csóválni kezdte a fejét, mintha csak egy ijesztő látomást akarna elűzni.
– Elen – a férfi hangja kedvesebbre váltott –, nincs miért aggódni, ezt te is nagyon jól tudod, a tervünk hamarosan megvalósul. Csak ki kell várni, hogy ne tartsanak
„bűnözőnek”.
– Ó, igen, május negyedikén lejár a büntetésed. Pontosan egy év múlva visszatérhetsz, és próbának vetheted alá a gyermekeidet, hogy óramágusi fokozatot szerezzenek…
Nem lesz egyszerű nap.
– Valóban nem lesz egyszerű… – sóhajtott fel a férfi.
– Igen, Elen…?
A nő idegesen összekulcsolta az ujjait, láthatóan nem tudta rászánni magát, hogy feltegye a következő kérdést.
De hamarosan folytatta:
– Tudni szeretném, hogyan döntöttél a lidérccel kapcsolatban.
A férfi késlekedett a válasszal.
– Á, hát ez az, ami izgat… Hát ezért ráncolod a szép kis homlokodat. Bárcsak megfeledkezhetnék róla! És mindenről, ami vele kapcsolatos.
– De a többiek nem fogják elfelejteni – ellenkezett Elen feldúltan. – Ha komoly óramágusi képességek mutatkoznak meg benne, az összes földedet örökölheti, a várakat, a gyárakat, mindent. Érted, miről beszélek. A születés jogát nem lehet megmásítani. De meg lehet előzni az Idő segítségével.
– Ez így van.
– Meg kell szabadulnod tőle – mondta Elen tántoríthatatlanul.
– A Rend ezt követeli. Mindenki a döntésedet várja.
A férfi elnevette magát.
– A Rend? Nem inkább te követeled?
– Én szó nélkül engedelmeskedem a parancsaidnak…
– Tisztában vagyok vele – fojtotta a nőbe a szót Norton –, és értékelem a hűségedet és az elkötelezettségedet.
– Engedd meg, hogy elbánjak vele – suttogta Elen hevesen –, nem fog sokáig szenvedni.
– Azt kétlem… Elen, túlságosan vérszomjas vagy. És nem szereted a tündéreket. Pedig olyan erős, szép teremtmények.
– Éles szárnyakkal – folytatta a nő utálattal, és valami miatt megérintette a mellét. – Addig nem nyughatom, Norton, amíg egyetlen tündér is él a világokon…
– Valóban?
A nő, hogy elfojtsa a dühét, görcsösen felsóhajtott.
Norton hümmögött.
– Mindig csodálkoztam – kezdte –, hogy az óramágusok és a tündérek miért utálják ennyire egymást. Vajon a különböző szárnyforma az oka? Vagy a szárnyak száma?
Elen összerándult, de hallgatott.
Norton összefonta a karját a mellkasán, és tekintetét a sötét égboltra emelte, mely távoli világok apró, vibráló pontjaival volt tele.
Fordította: Teleki Anna
Lépj be az idő birodalmába!
Vasilisa egyszerű kamasz lány, átlagos élettel. Ám egy nap megtudja, hogy létezik egy titkos, elrejtett világ, melyben óramágusok, tündérek és más varázslények élnek. Mire felocsúdik, már egy életre-halálra menő játszma kellős közepén találja magát, és szerepet kell vállalnia a Nagy Idővarázslatban. Veszélyesnél veszélyesebb akadályokat kell legyőznie, miközben szép lassan rájön, ki áll teljes szívből mellette, és ki az, akitől óvakodnia kell.
Barátság, bizalom, a könnyű és a helyes út közti választás nehézsége, az elhivatottság megtalálása, az akaraterő megedzése, az első szerelem bonyodalmai – ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják az Óramágusok sorozat kamasz szereplőit, ahogyan a való élet, a valódi világ kamasz lakóit is, éljenek bárhol.
Az Óramágusok új, egyedi hang a fantasyben, ahol az Idő külön, mágikus univerzumként jelenik meg. Három, időmágiát használó nép: az óramágusok, a tündérek és a Szellemek közt dúl a konfliktus, az idő természetének megértését és mágiájának használatát pedig különleges óraszerkezetek teszik lehetővé a varázslényekkel és -tárgyakkal, kastélyokkal, különleges tájakkal teli, multidimenzionális világban. A gondosan kidolgozott, vibrálóan izgalmas világ és az összetett, folyamatosan fejlődő karakterek világszerte több millió olvasó szívét hódították meg.
Natalia Sherba: Az órakulcs, Fordította Teleki Anna, Európa
Könyvkiadó, 2020
