Ed Stafford: Felfedezők enciklopédiája (részlet)
Nellie Bly álnéven publikált az úttörő újságíró, Elizabeth Cochrane, aki az amerikai média férfiak által uralt világában vált a New York World ünnepelt riporterévé. 1888 telének egyik borongós vasárnap estéjén épp alkotói válság gyötörte, és azt gondolta: „Bárcsak a világ túlsó felén lehetnék!” Sokunkkal ellentétben azonban ő továbbment az ábrándozásnál. Eldöntötte, hogy körbeutazza a Földet, mégpedig Jules Verne 80 nap alatt a Föld körül című regényének híres hősénél is rövidebb idő alatt.
Nellie Bly már oknyomozó újságíróként is komoly hírnévre tett szert. Mindössze húszéves volt, amikor tíz napot töltött a Blackwell szigeti női elmegyógyintézetben, hogy nyilvánosságra hozza, milyen embertelen bánásmódban részesítik az ott kezelteket. Cikke nyomán a mentális betegek ellátásában széles körű reformok kezdődtek. Így hát érthető, hogy amikor Phileas Fogg fiktív rekordjának megdöntésére irányuló tervét szerkesztője elé tárta, meglepte annak reakciója: „Szüksége lenne egy kísérőre… És bizonyára annyi csomagja lenne, ami lehetetlenné tenné a gyors haladást. Idegen nyelveket sem beszél, szóval nem is érdemes erről több szót ejteni. Erre csak egy férfi vállalkozhatna.” Bly válasza azonban hamar jobb belátásra bírta: „Akkor hát indítson útnak egy férfit! Én pedig majd egy másik újság nevében megyek. Lássuk, ki ér hamarabb célba!” Egy ilyen kaliberű újságírót a szerkesztő persze nem akart elveszíteni.
Az újság ezek után még egy évig rágódott az ötleten, majd mindössze két napot hagytak Blynak a felkészülésre, mielőtt az Augusta Victoria fedélzetén Southamptonba hajózva megkezdte volna nagy utazását.
Bly tudta, hogy sikerének kulcsa abban rejlik, hogy minél kevesebb holmit vigyen magával. Csak azt, ami belefér a bőr kézitáskájába. Ily módon el tudta kerülni azt, hogy az elveszett csomagra várakozva vagy szőrszálhasogató vámosokkal vitázva teljen a drága idő. Ezt bizonyára a híresen kevés csomaggal utazó Phileas Foggtól tanulta.
Bly indulás előtt ellátogatott New York egyik leghíresebb szabójához, William Ghormley-hez. „Olyan ruhát kérek, amely kibírja, hogy három hónapig folyamatosan viselem” – adta elő a kérését, és hozzátette, hogy a ruhának még aznap estére el kell készülnie a megszokott hét nap helyett. Ghormley persze hozzá volt szokva a szeszélyes New York-i vásárlókhoz, úgyhogy nem lepődött meg.
Végül egy barna posztóra és teveszőrre esett a választásuk mint a legalkalmasabb anyagokra. Ezután Bly beszerezte a kesztyűket, a skót kockás nagykabátot a hideg ellen, valamint a melegebb tájakra tervezett nyári ruhát, amiről hely szűkében végül kénytelen volt lemondani.
Naplójában megjegyezte: „Az ember sosem méri fel igazán egy kézitáska befogadóképességét, amíg a szükség rá nem kényszeríti. Nekem sikerült belegyömöszölnöm két sapkát, három fátylat, egy pár cipőt, egy komplett piperekészletet, egy tintatartót, tollakat, ceruzákat és jegyzettömböt.” Ez utóbbi tárgyak rendkívül fontosak voltak, hisz Bly minden állomásáról levelet írt, hogy a New York World követni tudja a kalandjait.
„Gombostűket, tűket és cérnát” szintén vitt magával, hogy szűkös ruhatárát egy darabban tudja tartani. Ehhez jött még „egy köntös, egy blézer, egy kis flaska bögrével, több váltás fehérnemű, zsebkendők… Az egyetlen luxuscikk, amelyet megengedett magának, egy üveg Cold Cream volt, hogy „bőrömet megóvjam a kiszáradástól a változatos időjárási körülmények között”. Mivel a táskát már így is alig tudta becsukni, vízálló takaróját végül kénytelen volt kézben vinni.
Csupán öt órával a hajó indulása előtt, az amerikai államtitkár közbenjárásával kapta kézhez 247-es számú különleges útlevelét, amelyet a hobokeni kikötőbe postáztak, ahol a World munkatársai az utolsó ellenőrzéseket végezték Bly útitervén.
Amiről Bly és kollégái nem tudtak, hogy ugyanekkor a hobokeni kikötő nyüzsgésében a The Cosmopolitan kiadója, John Brisben Walker is alaposan áttanulmányozta Bly útitervét, amelyet a New York World büszkén nyilvánosságra hozott.
Walker sosem szalasztotta el annak lehetőségét, hogy növelje lapja olvasóinak számát, így azonnal elhatározta, hogy ő is útnak indítja egyik riporterét, hogy a világ körüli utazás dicsőségét a The Cosmopolitan arathassa le.
Bly 1889. november 14-én, csütörtökön 9 óra 40 perckor hajózott ki Hobokenből az Augusta Victoria fedélzetén. Fogalma sem volt arról, hogy hat órával később, a The Cosmopolitan huszonnyolc éves szerkesztője, Elizabeth Bisland felszállt egy San Franciscóba tartó vonatra, hogy az ellenkező irányból igyekezzen megkerülni a Földet.
Bly első tengeri útjának elején sokat szenvedett a tengeribetegségtől, napjai nagy részét a hajó korlátján áthajolva töltötte. „És még ő akarja megkerülni a Földet!” – viccelődött az egyik utas, amit maga Bly is ironikusnak tartott, figyelembe véve, hogy alig hagyták el a szárazföldet, és még 32 000 km – főleg tengeri – út állt előtte. Mire hozzászokott az imbolygáshoz, már meg is érkeztek Southamptonba, épp időben, hogy elérje Londonba tartó vonatát, ahonnan a Csatornán átkelve rögtön Párizsba utazott.
Feszített tempója ellenére Bly tett egy kis kitérőt Amiens-be, hogy meglátogassa Jules Verne-t és nejét. Mégiscsak Verne regénye inspirálta az utazásra! Bly a Verne házaspárt kellemes embereknek ismerte meg, akikkel egy érdekes estét töltött, miközben összehasonlította saját útvonalát Phileas Foggnak a falon lógó, bekeretezett térképen kék vonallal jelölt útjával. Bly azt gyanította, hogy szíve mélyén Verne kételkedik abban, hogy képes lesz teljesíteni a tervét: „Ha akár 79 nap alatt is ér körbe, tapsolva fogom ünnepelni!”
A Franciaországon át Olaszországba vezető utazást a kényelmetlenség és a hideg jellemezte. Épp az előző héten történt, hogy ezen az elhagyatott észak-olaszországi vidéken banditák támadtak meg egy vonatot. Bly titkon remélte, hogy ismét megteszik: „A takarók hiányát valamelyest enyhítené, ha az izgalom felfrissítené az utasok vérkeringését.” Kollégái közül páran ugyan javasolták neki, hogy szerezzen be egy revolvert épp az ilyen esetek miatt, ám ő ezekkel a szavakkal utasította vissza az ötletet: „Oly erősen hittem benne, hogy a világ úgy fog fogadni engem, ahogyan én a világot, hogy nem voltam hajlandó felfegyverezni magam.”
Tizenegy nappal az indulása után megérkezett az olasz csizma sarkán fekvő Brindisibe, ahol felszállt egy Ceylonra (ma: Srí Lanka) tartó gőzösre.
A csomagok hiánya következtében a hajón elterjedt a pletyka, miszerint Bly egy gazdag örökösnő, aki csak a „hajkeféjét és a csekk-könyvét” viszi magával az utazásaira. Ez persze komoly érdeklődést váltott ki a hajó fiatal férfi utasai körében. Egy sokat utazó ifjú még a rajongásának is hangot adott, és megjegyezte: „Sose gondoltam volna, hogy egy nő megszámlálhatatlan csomag és bőrönd nélkül is képes utazni.” Amikor Bly megkérdezte, hogy a fiatalember hány bőrönddel utazik, tizenkilenc volt a válasz.
Az Oriental nevű gőzös kikötött az egyiptomi Port Szaídban, majd áthajózott a Szuezi-csatornán, végül 1889. december 8-án megérkezett a ceyloni Colombóba. Bár Bly nem volt milliomos örökösnő, de azért volt nála 200 font aranyérmékben és bankjegyekben, valamint némi amerikai dollár is. A bankókat egy zergebőr tasakban a nyakában hordta, az érméket pedig a zsebében.
Fordította: Alföldy Bendegúz
Ebben az egyedi és lenyűgöző könyvben a világhírű felfedező és túlélő, Ed Stafford 25 fantasztikus expedícióra kalauzol bennünket, és bemutatja, hogy a legendás utazók milyen felszerelést vittek magukkal az ismeretlenbe.
Ahol a megfelelő felkészülés hiánya halálos következményekkel járhat, a magunkkal vitt felszerelés lehet az egyetlen különbség siker és kudarc között. Lehetséges, hogy csak a jobb felszerelés és az alaposabb felkészülés segítette győzelemre Amundsent Scott-tal szemben? Mennyit fejlődött a technológia, amióta Hillary elsőként lépett az Everest csúcsára?
Gondosan válogatott fényképek és gyönyörű illusztrációk segítenek megértenünk, hogy mennyire összetett, részletes és alapos felkészülést igényelt minden egyes felfedezőút, és hogy minden tárgynak meg volt a maga feladata: némelyik életmentő lehetett, mások a kényelmet vagy a szórakozást szolgálták. Megérthetjük, hogyan változtak a tárgyi feltételek a tudomány fejlődésével és a vállalkozások egyre extrémebb kihívásaival.
A kötetben szereplő felfedezők szembeszálltak a félelmeikkel, hegyeket másztak meg, dzsungeleken vágták át magukat és más egyéb komoly akadályokat küzdöttek le. Mindaz, amit a földön, a vízen vagy épp a levegőben magukkal vittek, létfontosságú volt expedíciójuk sikere érdekében, hogy egy picit jobban megismerjék izgalmas és veszélyes titkokkal teli, csodálatos világunkat. Felszerelési tárgyaik bemutatásával mi magunk is rengeteget tanulhatunk róluk és a bolygóról, amelyen élünk.
„Lenyűgöző az az egyedi nézőpont, amelyből bemutatja ezeket a híres expedíciókat. Ed Stafford nagyon is jól tudja, milyen fontos egy felfedezőnek a felszerelése, e különleges könyv segítségével pedig az olvasók is megismerkedhetnek ennek jelentőségével.”
(Sir Ranulph Fiennes)
Ed Stafford: Felfedezők enciklopédiája – Mivel készültek a legendás utazók az ismeretlenbe?, Fordította Alföldy Bendegúz, Scolar Kiadó, 2020