Ugrás a fő tartalomra

Elena Vlădăreanu: Európa. Tíz gyászének (részlet)

Elena Vlădăreanu: Európa. Tíz gyászének (részlet)

 

egy tél a bátyámnak (részlet)

 

prológus

mon amour, mon frère
egy telet építek neked
mellkasommal a hónak tapadok
és mellkasom lapos
és nőiségem szétszóródik mint a hamu!
szívem közepébe egy csillag nőtt
átölelhetsz, mint egy fiút


testvérem vagy a fájdalomban a halálban
nem a születésünktől fogva nem anyától nem apától
fogjuk egymás kezét és kézen fogva
megyünk a gödrünk elé
mi vagyunk a reggeli gyerekek az esti gyerekek
az éjféli gyerekek
hol vannak szüleink hogy megmondják
kik vagyunk mi valójában

és mi a francot keresünk ebben a városban
ahol minden amit megérintünk reménytelen testté válik


*


azt mondják mindezek
a pánikroham jelei
ahelyett hogy üvöltenél kézzel-lábbal kapálóznál
hallgatsz és reszketsz
mint a kálciumszint-csökkenés olyan az egész
mint egy zuhanás mikor körülötted minden kinyíliiik
és bezáruuul…
mikor nem vagy más mint
az a hányás előtti nyelvbénulás

 

 

türkiz

 
my little toy, my little toy
motyogta anyám egy rongybabát ringatva
temetőbe menet
mennyire szép vagy te, testvérem
zöld a szemed, vizenyős
mint anya türkiz ruhája
azon az enyves reggelen
apa lapokat tépett ki a bibliából
öngyújtóval gyújtotta meg őket
én sírtam és ajkaimat harapdáltam
a szám meleg sós habbal volt teli
én anyámmal tartottam és az istenem-istenemmel


és anya, aki széttépi ruháját
és anya, aki széttépi mellkasát

és anya, aki éjszakáimban sétálgat
mellkasa nyers hús

 
te szép vagy, testvérem – ezt szeretném elmondani neked
szeretném ha szerelmetes szavaim elérnének hozzád


*


minden reggel galambok jöttek ablakunkhoz
azon az enyves reggelen azt kívántam csipegessenek
    belőlem
kis kávébarna melleimből
hogy aztán hozzád jöhessek kezemben egy szétfacsart
    naranccsal
hogy aztán rövid nagyon rövid fiús hajjal jöhessek hozzád
hogy elmondhassam neked szerelmem
íme: szép vagyok

 

 

epilógus


minden alkalommal mikor megkönyörülök magamon
te ott vagy bőröm a bőrödhöz tapad
bordáink találkoznak


ki az a férfi levágott karral honnan jön ő?
mikor éjszaka közepén felébredek
az ágy végénél látom vérző csonkjaival
sebei mindig annyira frissek
mintha éppen akkor jött volna ki a kés alól


arcod felkavarja minden napom nyugalmát
mikor megkönyörülök magamon te itt vagy mellettem


levágták a hajad leborotválták a szakállad
mély barázdákat hagytak arcodon
kezeid egyre hidegebbek

mint vágóhídra úgy mentem be a kórház udvarára
a gidám vagy miattad jöttem
a gidám vagy azért jöttem hogy nyakadat
penge alá tegyem
én nem szánok meg senkit szánalmas vagyok
 
 

 

Fordította: Király Zoltán


Elena Vlădăreanu verseit eredetiség, erőszak, szexualitás, pragmatizmus és kegyetlen őszinteség jellemzi. Hiteles és hihető, egyáltalán nem mérsékelt felháborodása a nyomor gyermekeinek – akiknek vétke, hogy „két század / egy hússor / és egy tojássor” között születtek – egész generációja számára emblematikus verssorokban tör felszínre. A versek bármely stilisztikai dísztől mentes monológ hatását keltik, amolyan pusztába kiáltott szóét.

Elena Vlădăreanu költő, író, drámaíró 1981-ben született a Konstanca megyei Medgidián. A Bukaresti Egyetem Bölcsészkarának elvégzése után újságíróként dolgozott több bukaresti napilapnál, 2006 óta a Román Rádió Jelen idő (Timpul prezent) című kulturális műsorának szerkesztője. Napjainkig nyolc önálló kötete jelent meg, verseit angol, albán, bolgár, cseh francia, horvát, német, svéd és magyar nyelvre fordították. Fiatal költőtársaival (Răzvan Ţupa, Claudiu Komartin, Miruna Vlada, Marius Ianuş, Dan Sociu stb.) alapították a 2000-es Generáció névre hallgató irodalmi csoportosulást, melynek célja a kortárs román költészet megújítása. Kezdeményezésükkel az elmúlt 20 évben sikerült szakmai elismerést kivívniuk Romániában és külföldön egyaránt. 

 

Elena Vlădăreanu: Európa. Tíz gyászének, Fordította Király Zoltán, Marosvásárhely, Lector Kiadó, 2021

http://lectorkiado.ro

 

 

 

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag