Elena Vlădăreanu: Európa. Tíz gyászének (részlet)
egy tél a bátyámnak (részlet)
prológus
mon amour, mon frère
egy telet építek neked
mellkasommal a hónak tapadok
és mellkasom lapos
és nőiségem szétszóródik mint a hamu!
szívem közepébe egy csillag nőtt
átölelhetsz, mint egy fiút
testvérem vagy a fájdalomban a halálban
nem a születésünktől fogva nem anyától nem apától
fogjuk egymás kezét és kézen fogva
megyünk a gödrünk elé
mi vagyunk a reggeli gyerekek az esti gyerekek
az éjféli gyerekek
hol vannak szüleink hogy megmondják
kik vagyunk mi valójában
és mi a francot keresünk ebben a városban
ahol minden amit megérintünk reménytelen testté válik
*
azt mondják mindezek
a pánikroham jelei
ahelyett hogy üvöltenél kézzel-lábbal kapálóznál
hallgatsz és reszketsz
mint a kálciumszint-csökkenés olyan az egész
mint egy zuhanás mikor körülötted minden kinyíliiik
és bezáruuul…
mikor nem vagy más mint
az a hányás előtti nyelvbénulás
türkiz
my little toy, my little toy
motyogta anyám egy rongybabát ringatva
temetőbe menet
mennyire szép vagy te, testvérem
zöld a szemed, vizenyős
mint anya türkiz ruhája
azon az enyves reggelen
apa lapokat tépett ki a bibliából
öngyújtóval gyújtotta meg őket
én sírtam és ajkaimat harapdáltam
a szám meleg sós habbal volt teli
én anyámmal tartottam és az istenem-istenemmel
és anya, aki széttépi ruháját
és anya, aki széttépi mellkasát
és anya, aki éjszakáimban sétálgat
mellkasa nyers hús
te szép vagy, testvérem – ezt szeretném elmondani neked
szeretném ha szerelmetes szavaim elérnének hozzád
*
minden reggel galambok jöttek ablakunkhoz
azon az enyves reggelen azt kívántam csipegessenek
belőlem
kis kávébarna melleimből
hogy aztán hozzád jöhessek kezemben egy szétfacsart
naranccsal
hogy aztán rövid nagyon rövid fiús hajjal jöhessek hozzád
hogy elmondhassam neked szerelmem
íme: szép vagyok
epilógus
minden alkalommal mikor megkönyörülök magamon
te ott vagy bőröm a bőrödhöz tapad
bordáink találkoznak
ki az a férfi levágott karral honnan jön ő?
mikor éjszaka közepén felébredek
az ágy végénél látom vérző csonkjaival
sebei mindig annyira frissek
mintha éppen akkor jött volna ki a kés alól
arcod felkavarja minden napom nyugalmát
mikor megkönyörülök magamon te itt vagy mellettem
levágták a hajad leborotválták a szakállad
mély barázdákat hagytak arcodon
kezeid egyre hidegebbek
mint vágóhídra úgy mentem be a kórház udvarára
a gidám vagy miattad jöttem
a gidám vagy azért jöttem hogy nyakadat
penge alá tegyem
én nem szánok meg senkit szánalmas vagyok
Fordította: Király Zoltán
Elena Vlădăreanu verseit eredetiség, erőszak, szexualitás, pragmatizmus és kegyetlen őszinteség jellemzi. Hiteles és hihető, egyáltalán nem mérsékelt felháborodása a nyomor gyermekeinek – akiknek vétke, hogy „két század / egy hússor / és egy tojássor” között születtek – egész generációja számára emblematikus verssorokban tör felszínre. A versek bármely stilisztikai dísztől mentes monológ hatását keltik, amolyan pusztába kiáltott szóét.
Elena Vlădăreanu költő, író, drámaíró 1981-ben született a Konstanca megyei Medgidián. A Bukaresti Egyetem Bölcsészkarának elvégzése után újságíróként dolgozott több bukaresti napilapnál, 2006 óta a Román Rádió Jelen idő (Timpul prezent) című kulturális műsorának szerkesztője. Napjainkig nyolc önálló kötete jelent meg, verseit angol, albán, bolgár, cseh francia, horvát, német, svéd és magyar nyelvre fordították. Fiatal költőtársaival (Răzvan Ţupa, Claudiu Komartin, Miruna Vlada, Marius Ianuş, Dan Sociu stb.) alapították a 2000-es Generáció névre hallgató irodalmi csoportosulást, melynek célja a kortárs román költészet megújítása. Kezdeményezésükkel az elmúlt 20 évben sikerült szakmai elismerést kivívniuk Romániában és külföldön egyaránt.
Elena Vlădăreanu: Európa. Tíz gyászének, Fordította Király Zoltán, Marosvásárhely, Lector Kiadó, 2021