Ian Graham: Kurtizánok (részlet)
A házasságok az európai királyi és nemesi körökben az elmúlt századokban szinte kivétel nélkül rossz párkapcsolatok voltak. Üzletként tekintettek rájuk. A felsőbb társadalmi rétegekben a házasság egyfajta egyezményes kötelék volt két fontos család között, amelynek célja a vagyon védelme és örökösök nemzése volt. A szerelem szóba sem került. Az ifjú pár olykor csak az esküvő napján találkozott először egymással. Amikor 1761-ben III. György brit uralkodó elvette Charlotte Mecklenburg-Strelitzet, a király és a leendő királynő akkor pillantották meg egymást először, amikor már az oltár előtt álltak.
A felső osztálybeli nők kitanulták a társasági etikett szabályait, de mást nem nagyon. Szűkös érdeklődési körük ritkán keltette fel férjük érdeklődését. A királynők dolga az örökösök világrahozatala volt, de szigorú neveltetésük miatt a legtöbbjük nem igazán tudta, hogyan elégítse ki férjét az ágyban, vagy azon kívül. Így hát a férjek máshol keresték a társaságot és a szexuális örömöket. Királyok és nemesek számára általános és elfogadott volt szeretőt tartani, és ez gyümölcsöző üzletágat teremtett a pénzsóvár és ambiciózus kurtizánoknak.
Astaire-hez és Rogershez hasonlóan a kurtizánok is tisztában voltak szakmájuk szimbiotikus természetével. Jó társaságot alkottak, szórakoztattak és szexuális szolgáltatást nyújtottak pénzért, vagyonért, státuszért és olykor egy arisztokrata címért cserébe. A legjobb kurtizánok évekig képezték magukat. Gyakran beszéltek több nyelvet, olvasottak, tájékozottak voltak, és a felsőbb osztálybeli nőkkel ellentétben jártasak voltak a csábítás és a szexuális örömszerzés művészetében. A legügyesebbek gazdag jutalmakban részesültek. A velük kapcsolatban álló férfiak társadalmi helyzetének köszönhetően bőségesen el voltak látva pénzzel, kényelmes szállással, ruhákkal, ékszerekkel és más javakkal. A legsikeresebb kurtizánok elképesztően gazdaggá és híressé válhattak, sőt, királyok és uralkodók feletti befolyásuk miatt olykor politikai hatalomra is szert tettek. II. Henrik francia király megbízta ágyasát, Diane De Poitiers-t, hogy helyette leveleket és dokumentumokat írjon és aláírjon. XIV. Lajos ágyasa, Madame De Pompadour pedig magas szinten részt vett a francia politikai életben.
Eredetileg a kurtizán (franciául courtisane, olaszul cortigiana) női udvaronc volt, egy hölgy a király kísérői, tanácsadói, informátorai és társalkodói közül. A rosszul működő házasságoknak köszönhetően azonban a vonzó udvarbeli hölgyek gyakran magukra vonták a királyok figyelmét, a természet pedig tette a dolgát. Idővel a szó jelentése átalakult, és a kurtizán olyan nőt jelentett, akit azért tartottak az udvarnál, hogy a nemeseknek vagy a királynak nyújtott természetbeni szolgálataiért pénzt, nemesi címet vagy ingatlant kapjon, legjobb esetben mindhármat.
A kurtizánok a társadalom bármely rétegéből származhattak. Némelyek közönséges utcalányként kezdték, aztán szerencsés módon arisztokrata klienseik lettek. Mások nemesi családba születtek, de anyagi nehézségek miatt választották a pénzkeresésnek ezt a formáját, vagy a családjuk nem volt annyira vagyonos, hogy a házassággal járó anyagi terheket viselni tudja. A kurtizánokat az ágyasoktól a szeretőik vagy partnereik száma különböztette meg. Egy ágyasnak általában egy időben egy szeretője volt, míg a kurtizánok több klienst szolgáltak ki. A kurtizánok és az ágyasok vagyontárgyakat és pénzt fogadtak el szolgálataik fejében, de nem tekintették prostituáltnak magukat. Prostitúció esetén direktebb kapcsolat van a szex és a pénz között, míg az ágyasok és a kurtizánok esetében ez nem volt ennyire egyértelmű, hiszen nem részesültek azonnali anyagi juttatásban a szexuális aktus után.
Továbbá egyes országokban gyakori volt a kitartott szeretői státusz is. A kitartott szerető egy második vagy alternatív feleségszerűség volt, akit partnere nem tudott feleségül venni vagy alacsony származása miatt, vagy mert a férfi már házas volt. A kitartott szeretői státusz általános dolog volt az ókori Rómában, Görögországban, illetve Kínában. Az ágyasok és a kurtizánok utódaival ellentétben, akiket az apjuk nem ismert el törvényes utódaként, a kitartott szeretők utódai gyakran örököltek nemesi címet. Az ókori Kínában egy kitartott szerető utódja uralkodóvá válhatott, ami olykor meg is történt.
Nincs éles határvonal a kurtizán, az ágyas és a kitartott szerető definíciója között. Ezek átfedik egymást. Kurtizánok lehettek professzionális ágyasok, de olyan nők is, akik királyok és nemesek figyelmét akarták magukra hívni, annak reményében, hogy ágyasaik lehetnek, mint például Madame de Montespan a Napkirály udvarában. Ők is kurtizánok voltak a gyakorlatban, csak éppen nem így nevezték őket. Az is előfordult, hogy egy kurtizán házasságra lépett a kitartójával, vagy legalábbis azt állította.
A kurtizánok és az ágyasok gyakran irigylésre méltóan szabad és független életet éltek, olyat, amilyenről a legtöbb korabeli nő nem is álmodhatott, de meg is fizették az árát. Voltak, akiket a családjuk bátorított erre a szakmára, másokat viszont emiatt tagadtak ki az örökségből. Sokukat kiközösítették az erkölcsös társaságokból. Egy kurtizán renoméja, kívánatossága minden egyes jómódú szeretővel nőtt, ellenben mint tiszteletre méltó nőé, ezzel arányosan csökkent.
Fordította: Tóth Virág
Mai szemmel nézve nem hétköznapi státuszú nőkről szól ez a könyv, akiket gyakran családjuk nehéz anyagi helyzete kényszerített erre a pályára, bár a keleti kultúrákban kegynek számított, ha valaki a legősibb foglalkozást űzhette. A kurtizánok olykor ki voltak rekesztve a társadalmi elitből, máskor pedig ők határozták meg azt. Befolyásos férfiakat édesgettek magukhoz, akik gyakran az idő múltával az ellenségeikké váltak. Híres királyokat tettek alattvalóikká, vagy ők váltak azok játékszereivé. Divatot diktáltak, botrányos életükkel magukra irányították a sajtó figyelmét, ami még hírhedtebbé és gazdagabbá tette őket. A hírnév és a siker azonban kétélű fegyvernek bizonyult. Közülük csak keveseknek adatott meg a kiegyensúlyozott élet és a boldog és egészséges öregkor.
Ian Graham izgalmas és néha elképesztő történetek keretei között foglalja össze a kétes hírű nők életét. Az olvasó átfogó képet kaphat mind Európa, mind Ázsia, de még Amerika híres kurtizánjairól is az ókortól egészen a 20. századig.
Ian Graham: Kurtizánok, Fordította Tóth Virág, Tericum Könyvkiadó, 2021