Janne Teller: Gyere (részlet)
XXXV
Átmegy az ablakhoz.
Még mindig havazik, nem sűrű pelyhekben, hanem csendesen, mintha soha nem akarna elállni. Először nem néz oda, de még mielőtt látná az utat, tudja, hogy már nem fogja látni őket. Legalábbis nem innen. Átmegy a másik ablakhoz, de az se segít. Bentről semmi sem látszik.
Mintha sosem járt volna arra.
Mintha sosem lett volna itt.
Az összegyűrt kézirat az asztalán fekszik. A cím alatt vörösborfolt. Az óra öt óra negyvenhármat mutat. De mondott valami mást, mint:
– Tessék.
Egy könnyed mozdulattal a kézirat felé, majd az ablak és a kavargó hó irányába mutat:
– Sajnálom, hogy kicsit nedves lett.
Fűzi hozzá az ajtóban, a lábával már a küszöbön, csak a fejét fordítja el, kékesfekete karikák néznek a
szemébe.
– A te döntésed.
Mondott ennél többet?
Mondta ezt egyáltalán?
Vagy csak ránézett?
Úgy, hogy belelátott?
A fedőlapon nem volt mindig is ott a vörösborfolt?
Becsukja a szemét. Mintha a fejében kavarognának a hópelyhek, s megint kinyitja a szemét, mélyet lélegzik, kimegy az irodából, végig a folyosón a bejárati ajtóhoz. Először nem látja őket, de aztán ott vannak, sötét nyomok egymás után a hóban, átlósan és át az úton balra, majd el. Furcsán megkönnyebbül tőle. Nem tudja, miért.
Miért?
Visszamegy az irodájába. Megint az órára néz, öt óra ötvenöt. Gyorsan olvas, simán meg tudná csinálni. Hoz magának egy friss csésze kávét, megragadja a kéziratot az asztalon, s a kanapéra ül. Leveszi a cipőjét, olvasni kezdi.
Elölről.
XXXVI
Bolond.
Hogyan is lehet kételkedni? Jól összerakott történet. Izgalmas sztori kellemetlen, rossz emberekről, akik kellemetlen, rossz dolgokat tesznek, s az egész nagyobb perspektívába ágyazva, kellő súlyt adva a szövegnek. És mi van, ha ez Petra Vinter története?
De nem az.
Ez a furcsa az egészben.
– Az én történetem – mondta.
De nem az. Nem Petra Vinterről szól, ezt világosan látja. Nem Petra Vinterről szól, még akkor sem, ha
esetleg olyasmiről szól, amit Petra Vinter átélt.
A főszereplő másvalaki.
Semmiben nem hasonlít Petra Vinterre.
A támadás nincs leírva.
Nem úgy, ahogyan volt. Nem úgy, ahogyan elmesélte.
Az én történetem, mondta.
Ez a furcsa az egészben.
Mi van, ha a perspektíva Petra Vintertől származik?
A tudás, a tapasztalat?
Egy kontextust nem lehet birtokolni. Az újságírók jót nevetnének, ha ilyet mondana. Ez a piac. Ha a szerző jobban érti a történteket Petra Vinternél, az Petra Vinter baja. A piac dönt, és tudja, hogy a piac úgy fog dönteni, hogy a szerző könyvét venni fogják, sokan megveszik majd. Ezt a szerző döntötte el. Ezt világosan látni. Igen, tulajdonképpen nem lehet nem látni, ha egyszer feltűnt az embernek. De nem baj ez. A világnak ilyesmi kell. És ha nem is ilyen világot szeretne, mit csináljon vele?
Ilyen a világ. Praktikusnak kell lenni. Alkalmazkodni. Minden más a bolondoknak való.
Lúzereknek.
Becsukja a kéziratot, és az asztal szélére löki.
A nyitott kandallóban félig elégett fa izzik. Nem volt több brandy az üvegben. Petra Vinter hangja suttogássá halkult.
– A rendőrségnek nem mondtam el, hogy négyüket felismertem – mondja. – Amikor magamhoz tértem annyira, hogy beszélni tudtam, világos volt, hogy az ellenzék megnyerte a választásokat. Maktuba Morenzaó lehetősége volt, nem az enyém. – Petra Vinter gyorsan beszélt, mintha átugrana valamit, de a szavaira ma is tisztán emlékszik. – José halott volt, az én hibámból. A négyek Maktuba személyi testőrségéből voltak, Maktubát azzal vádolták volna, hogy ő vette rá őket.
Tudtam, hogy nem ő áll mögötte, de őt hibáztatták volna. Káoszhoz vezetett volna, a választásokat talán meg kellett volna ismételni, ki tudja…?
Petra Vinter feláll, és a kandallóhoz megy.
– Huszonhárman voltak.
Csönd van kis ideig. Sem ő, sem a szerző nem szólal meg. És akkor Petra Vinter feléjük fordul, mosolyog:
– Minden egyes emberi cselekedetben megtalálható a tömegek tettének csírája. És erről sosem beszéltem. A szerző regényének főszereplője sem beszél soha arról, hogy felismerte őket. De a csattanó épp az ellenkezője annak, amire számítunk. Mivel a hősnő sosem beszél róla, a nők és a föld az új elnöknek és cimboráinak szabad prédájává válhattak.
Fordította: Weyer Szilvia
Szakad a hó, késő este van. Egy könyvkiadó vezetője az irodájában ül, és a művészet, az irodalom etikai kérdéseiről ír beszédet. Aznap délután meglátogatta egy titokzatos és különleges nő – a nő azt állította, hogy egy sikeres író regénye, melyet a kiadó nemsokára nyomdába küld, valós eseményeken alapszik. Valós eseményeken, melyeket ő maga élt át. Erőszakon, kegyetlenségen. A beszédet író férfi a havazás miatt egész éjszakára az irodában ragad: át- meg átfogalmazza, újragondolja azokat a kérdéseket, melyek a nő szavai nyomán egyre kínzóbbak számára.
A Magyarországon is népszerű dán írónő regénye – a Semmi című művéhez hasonlóan – súlyos morális és filozófiai kérdéseket feszeget.
Mit jelent az igazság? Mit jelent a fikció?
Hol húzódik a határ a művészet és a valóság között?
Mit engedhet meg magának egy író a művészet nevében?
Mi magunk határozhatjuk meg, kik vagyunk?
Hol kezdődik és hol végződik az egymás iránt érzett felelősségünk?
Megjelentesse a kiadó a könyvet, vagy sem?
Több esszé, novella és tanulmány után debütáló regénye, a modern északi saga stílusában elbeszélt Odin szigete 1999-ben jelent meg. Azóta számos sikerkönyvvé vált kötetet publikált. Könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Mindig súlyos és kényelmetlen kérdéseket tesz fel, szembesít tetteink legszörnyűbb következményeivel, és állásfoglalásra kényszerít. Olyan konfliktusokat helyez művei középpontjába, melyek mindannyiunkat érintenek. Leghíresebb műve, a nagy port felvert Semmi (Intet) nem egyszerűen ifjúsági regény, hanem súlyos filozófiai, erkölcsi és generációs problémákat boncolgató mű. Hatása példátlan volt Dániában: eleinte betiltották az iskolákban, majd a megjelenést követő évben (2001) váratlanul elnyerte a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját – azóta kötelező olvasmány. A botránykönyv nemzetközi bestseller lett; 2008-ban megkapta a legjobb ifjúsági regénynek járó francia díjat (Le Prix Libbylit). Dániában, Svédországban, Finnországban, Norvégiában és Franciaországban színdarab formájában is előadják. Magyarországon is több színházban műsorra tűzték és évek óta nagy sikerrel játsszák.
Janne Teller: Gyere, Fordította Weyer Szilvia, Scolar Kiadó, 2021