Ugrás a fő tartalomra

Dolly Alderton: Szellemek

Dolly Alderton: Szellemek


Adva van egy lány, akinek azért lett George a második neve, mert aznap, amikor született George Michael az első helyen volt a slágerlistán. Adva van egy lány, akinek néha keserű a humora, de nagy a szíve, és ezt írja a profiljába: „Nina Dean, 32, gasztroíró. Lakóhely: Archway, London. Keres: szerelmet és a tökéletes vaníliakrémes-mazsolás csigát.”

Adva van egy lány, aki egyszer csak azt veszi észre, hogy hirtelen szellemek veszik körül: régi barátja, haverként szeretett exe jelentősen túllépett rajta, szinte az összes barátnője „beszülősödött”, vagy ha még nem, biztosan házasodik. Adva van egy lány tehát, aki azon kapja magát, hogy 32 éves szingliként többet tud a szülés, a csecsemőtáplálás, pelenkázás részleteiről, mint akinek 5 gyereke van, a leánybúcsúk és esküvők unásig ismert, monoton mizériájáról nem is beszélve.

Adva van egy lány, akinek nemcsak régi barátai válnak szellemekké, de a saját családja is: anyja épp heveny életközepi válságban szenved, képtelen elfogadni az öregedést, amiből kifolyólag még az általa Pilatusnak hívott pilatest is kipróbálja, és fejébe veszi, hogy mostantól Nancy helyett hívja mindenki Mandynek. És mi van Nina apjával, aki kompenzálhatná feleségének viselkedését? A hetvenedik évét taposó férfi sajnos maga is valamilyen formában kezd szellemmé válni: sztrókja után egyre súlyosbodó demenciában szenved, fokozatosan tűnnek el az emlékei és a kapcsolata a valósággal. Egyik nap az éppen olvasott újságot teszi a kenyérpirítóba, másik nap egy olyan ember halála kapcsán küld részvétnyilvánító üzenetet, aki még nagyon is él.

Adva van tehát egy lány, aki úgy érzi, hirtelen kísértetek veszik körül emberek helyett, és egy világ választja el mindenkitől. Sőt inkább univerzum. A kétségbeesés határán egyszer csak a randiappok poklában találja magát (átlag halandó talán nem is sejti, miféle kénköves bugyrai vannak egy ilyennek). A kötet ereje pedig pont abban rejlik, hogy az írónő nemcsak a harmincasok kapcsolatainak fejreállását mutatja be roppant érzékenyen és humorosan, de azt is, amit sokan elfelejtenek. Szinglinek lenni marhára nem vicces. Viszont marhára munkás. És marhára kell, hogy legyen egy erős páncélod, hogy bírd a párban élők diszkriminációját és a randipartnerek virtuális vagy offline szörnyetegként való viselkedését. Egy normális párt találni a Playstation-generáció férfijai között, akik folyamatos szintlépéshez vannak szokva, ha nem nyújt nekik elég impulzust egy adott kapcsolat, szinte lehetetlen. Vadászni, harcolni, taktikázni kell, ami miatt persze a nők meggyűlölik magukat. A kapcsolat pedig, ha összejön, egy projektté silányul, és már az elején is hiányzik belőle az, ami húsz év házasság után szokott eltűnni. A szerelem. Mire megy ebben párkapcsolatkereső őrületben Nina sajátságos humorával, nagy szívével, jó emberismeretével? És mihez kezd, amikor a gyűlölt húsvásárban, az egyik online társkeresőn hirtelen megtalálja az igazit, Maxet? Aki az első randevún rögtön megkéri a kezét? Dolly Alderton Szellemek c. regénye bravúrosan ötvözi a Bridget Jones naplójának őszinte humorát Sally Rooney intelligenciájával és szarkazmusával. Ezért lehet, hogy amíg olvassuk, felváltva röhögünk és bólogatunk. Hiszen sokszor nehéz eldönteni, mi a nehezebb: benne lenni egy párkapcsolatban vagy megtalálni azt.

(21. Század Kiadó)

 

Nina Dean harmincas éveinek első felét tapossa, sikeres gasztroíró, szeretik őt a barátai és a családtagjai, új lakásba költözött, a város másik kerületébe. Amikor találkozik Maxszel, az elbűvölő romantikus hőssel, aki az első randin közli vele, hogy feleségül fogja venni, Ninának úgy tűnik, minden terv szerint megy.
Az új kapcsolat a legjobbkor jött – mióta betöltötte a harmincat, messze nem érezte magát olyan jól a bőrében, mint arra előzőleg számított. Bármerre nézett, a dolgok az idő múlására, a lehetőségek fogyatkozására emlékeztették. A baráti szálak meglazultak, az ex-pasik továbbléptek, és, ami a legrosszabb, mindenki távoli kertvárosokba költözött. A szülők se jelentenek támaszt, Nina apja lassan átadja magát a leépülésnek, az anyja meglepő frizurával és ruházattal kísérletezik. Tényleg Max lenne a megoldás?

 

Dolly Alderton: Szellemek, Fordította Perlényi-Chapman Eszter, 21. Század Kiadó, 2022
https://21.szazadkiado.hu

 

 

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag