Jeff Wagner: Type O Negative – Soul on Fire (részlet)
Peter tudta, hogy a Type O erősebb, mint akármilyen szerződés vagy lemezcég. Egy teljesen felesleges válogatás semmi nem volt azokhoz a dolgokhoz képest, amiken a zenekar addigra már keresztülment. Így hát ezen is túltették magukat. Ekkoriban így nyilatkozott a Type O Negative felállásáról: – Egységes közösséget alkotunk. A minap eszembe jutott, hogy közel tizennégy éve vagyunk együtt. A legtöbb banda még tizennégy hónapot sem bír ki, nem hogy tizennégy évet. Azt hiszem, az egyik dolog, ami végig összetartott minket, hogy gyerekkori jó barátok vagyunk, hasonló háttérrel rendelkezünk, és mindannyian Brooklynban nőttünk fel. Johhny és Kenny ugyan időközben átköltöztek Staten Islandre, úgyhogy ők már inkább vendégmunkásoknak számítanak. Egyeznek a céljaink és a kilátásaink, a kezdetektől barátok vagyunk, és ez azóta sem változott.
A 2006-os Symphony for the Devil DVD hátsó borítóján megismételték, amit a Life is Killing Me albumon már világgá kürtöltek: „Mi egy non-próféta szervezet vagyunk.” A zenekar, a két vállaltan ateista, Peter és Josh irányítása alatt a továbbiakban is hangsúlyozta istentagadó programját. Az év folyamán ugyanakkor Peter Steel hozzáállása váratlan fordulatot vett: megtért. Ezt az ősrajongók a legvadabb álmaikban sem gondolták volna.
Megtörtént a lehetetlen: Peter Steele rátalált Istenre, és újra felfedezte katolikus örökségét.
Ha isten halott is volt Peter számára a nyolcvanas évek óta, 2006-ban a zenész újjáélesztette, bocsánatot kért Tőle és igyekezett jóvátenni bűneit. Tagadta, hogy valamiféle „újjászületett” hívő lenne, inkább azzal viccelődött, hogy éppen ellenkezőleg, ő „újjáhalt” – mindig is imádta az effajta humort. Az ő világában ez a gondolat, bármilyen furcsán hangzott is, teljesen logikusnak és következetesnek számított.
Végül nem a rehab, nem az a néhány odaadó barát és családtag, nem is a Type O új szerződése, és még csak nem is a Carnivore feltámadása, hanem Isten és a katolicizmus volt az, ami Petert arra sarkallta, hogy új életet kezdjen, és ezúttal sikerült is neki!
CSAK EGY ÁTLAGOS NAP AZ IRODÁBAN
Kathie Merritt találkozása Peter Steele-lel
A kilencvenes évek elején a Roadrunner európai részlege újra kiadta a két Carnivore-albumot egy CD-n. Ez akkoriban új adathordozónak számított és egyre nagyobb népszerűségre tett szert. A kiadó a Carnivore és a Retaliation lemezt is rárakta és kicsit kapkodott, aminek következtében az eredmény nem lett a legjobb. Nem elég, hogy ezt a hang és a borító minősége is megsínylette, a 79 perces keretidő miatt három dalt kihagytak. Nem került fel sem a Legion of Doom az első albumról, sem a Ground Zero Brooklyn és a Manic Depression a második lemezről. Ha mindez nem lett volna elég, a borítót elrondították egy matricával, ami teljesen kiborította az amúgy is folyton dühös Petert. A kiadónál dolgozó Kathie Merritt sose felejti el a napot, amikor Peter Steele váratlanul beállított a Roadrunner manhattani irodájába – habzó szájjal és egy baseball-ütővel a kezében:
Ez akkoriban történt, amikor Európában dívott két albumot sűríteni egy CD-re. Valamelyik New York-i lemezbolt, talán a Bleecker Bob’s üzlet árult európai import CD-ket, és itt akadhatott Peter kezébe a Carnivore lemeze, amelyen a „Super Bargain Super Saver”[1] feliratú matrica virított. Lila köd szállt az agyára, és rajtaütött az irodánkon. Ekkor láttam először. Baseball-ütőt lengetve állított be, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy mindannyiunkat kinyír. Kolumbusz napja volt, vagy valami hasonló ünnep, úgyhogy csak a rádióadó ügyeletét ellátó emberek tartózkodtak benn meg én. Aki ezt művelte, az a halál fia! – üvöltötte Peter. Teljesen kiakasztotta, hogy egy akció tárgyává tették a szerzeményeit. Teljesen bepánikoltunk: Úristen, most mind meghalunk! Ez a csávó megöl minket, és a holttesteinket csak holnap fedezik majd fel, mert szünnap van… Szóval, az első találkozásunkkor azt hittem, kiloccsantja az agyvelőmet.”
RÉSZEGEN, MEZÍTLÁB
Annyi sztori kering Peter Steele-ről, hogy kitenne egy külön könyvet. Az egyik legjobb történetet – hogyan állt Peter az üzleti megbeszélésékhez – Lynda Rath idézi fel a Roadrunnertől:
Kevés nő került vezető beosztásba a cégnél, én egyike voltam ezeknek. Mint a kreatív osztály vezetője többször is találkoztam Peterrel Manhattanben. Ilyenkor beültünk valamelyik kedvenc éttermébe és mindig magával hozott egy csinos svéd (vagy finn) lányt, Utét, aki a Blue Grape kereskedelmi vállalatnál dolgozott. Már a legelejétől patakokban folyt a vörösbor, és úgy a megbeszélés felénél azon vettem észre magam, hogy éppen talpmasszázst kapok Petertől. Mindeközben próbáltam komoly maradni és hivatalos mederben tartani a tárgyalást! Egyik alapelvem volt, hogy az üzlet nem keveredhet a magánélettel és ehhez foggal-körömmel ragaszkodtam. Sok ember függött a munkám eredményességétől, felelősség nyomta a vállamat és határidőim voltak, Peter azonban egy szent őrült volt. Nekem pedig nem volt más választásom, mint részegen, mezítláb tárgyalni vele.
[1] Magyarul: Szuper akció, szuper megtakarítás – a ford.
Fordította: Dudich Ákos
A Soul on Fire átfogó betekintést nyújt az egyik valaha élt legprovokatívabb zenész életébe. Peter Steele, zseniális kreativitásának köszönhetően, a Carnivore vad napjai után, a platinalemezes Type O Negative élén kiérdemelte a gót metálisten titulust. A katolikus iskolában eltöltött napjaitól, a 80-as évek New York-i
hardcore világán át, a depresszióval kisért szupersztár státuszig
mindent megélő baritonhangú bőgős kitörölhetetlen nyomot hagyott
rajongóiban és a popkultúrában.
Ez a könyv az ő történetét meséli el, ha már maga nem tehette meg.
“Hiszel az örökkévalóságban? / Én még a holnapban sem hiszek!” – Peter Steele
„Már semmi sem tesz boldoggá, és ettől még rosszabbul érzem magam, mert közben pontosan tudom, hogy valójában mennyire szerencsés ember vagyok. És most nem csak arra gondolok, hogy egy sikeres zenekarban játszom. Szerintem, aki lát a szemével, tud járni és beszélni, annak nem lehet oka panaszra. Ez ironikus és egyben szomorú is. Sok minden megváltozott az életünkben. Egymást érik a halálesetek, és zűrzavar jellemzi a napjainkat. Mindezek ellenére, ahelyett, hogy kimennék az utcára és behúznék valakinek, csak mert haragszom a világra, úgy döntöttem, inkább írok egy rakás csapnivaló dalt.” – Peter Steele, Metal Maniacs magazin, 2000. január
.jpg)
Jeff Wagner: Type O Negative. Soul on Fire, Fordította Dudich Ákos, Konkrét Könyvek, 2022