Lina Areklew: Hamu és korom (részlet)
Lina Areklew: Hamu és korom (részlet)
Amikor Fredrik felébredt, először nem tudta, hol van. Erőltetve pislogott, és körülnézett. Fehér lambéria fedte mellette a falat. Huzatot érzett, fura szögben feküdt, és fájt a nyaka. Tapogatott maga körül, és az ujjbegyei hideg zománcot érintettek.
A fürdőkád.
A karórája szerint már ebédidő is elmúlt.
Fredrik az erejét összeszedve kimászott a kádból, és puffanva ért földet. Még éppen el tudott mászni a vécéig, már ki is adta magából gyomra tartalmát. Kimerülten a fürdőszoba falának támaszkodott, és lehunyta a szemét. Lapozgatott az előző napi elszórt emlékképek között, de nem emlékezett, hány pohárral ivott, miután lement a hotel bárjába. Felvillant egy elmosódott kép egy pincérnőről, éppen megkérdezi tőle, jól érzi-e magát. És volt valami Adam Cederrel is.
Egyszer csak megjelent előtte Ceder arca. Az állkapcsa megfeszült, a keze remegett dühében. »Mit keres itt? Követ engem? Hagyjon engem békén, különben esküszöm, megbánja!« A szavak visszhangoztak a fülében. A férfi egészen közel állt hozzá. Annyira közel, hogy az arcán érezte Ceder haragos leheletét. Vagy csak álmodta? Mondott bármit Niklasról? Nem emlékezett. Az utolsó emléke, hogy valaki segít neki a szobájába jönni, de utána minden sötétbe burkolózott.
Miután Fredrik lezuhanyozott, és készségesen kitakarította a hotelszobát, elkezdte összepakolni a holmiját. Gyorsan ment, hiszen alig hozott magával bármit. A vászonszatyrot az ajtóhoz tette, és visszament a szobába még egyszer utoljára megnézni, nem borított-e fel vagy tört össze valamit előző nap.
Ekkor találta meg az ágya alá bedugott táskát.
Először azt gondolta, valaki nyilván ottfelejtette, ő meg csak nem vette észre, amikor előző nap beköltözött. Leült az ágy szélére, és kihúzta a táskát. Sporttáska volt, az oldalán lévő emblémából kiderült, hogy drága boltból származik. Fredrik óvatosan kicipzározta. Néhány ing, egy nadrág, egy villanyborotva, egy neszesszer, egy műanyag mappa benne lapokkal és egy ezüstszínű laptop. Neki is épp ilyen volt otthon. Nézte, forgatta, de nem talált rajta semmit, ami a tulajdonosra utalt volna.
Amíg fel nem nyitotta.
Döbbenten tette le a számítógépet az ágyra, és beletörölte a kezét a nadrágjába, mintha valami ragályos vírus fedné. Azonnal visszatért a viszketés, és idegesen vakarta a kézfejét. A tekintete egy öntapadó cédulára szegeződött.
Adam Ceder, Ceder City East. A név után egy telefonszám állt.
Hogy a francba került Ceder táskája az ő szobájába? Betört volna hozzá? Fredrik csak arra emlékszik, hogy váltottak pár kurta, de hangos szót, aztán ment ki-ki a maga útjára. Nem?
Nyilvánvalóan vissza kell adnia a táskát. Teljesen kicsúszott a kezéből az irányítás. Mi a fenét művel? Követ egy idegent, és ellopja a holmiját. És amúgy is, miért hazudott volna Ceder Niklast illetően? Mi oka lett volna rá? Semmi. Fredrik végigsimította a gyógyszeres levelet a zsebében, pontosan tudva, hogy tegnap sok tabletta fogyott. Ennek véget kell vetnie. A tabletták tönkreteszik az életét. Torzítják a valóságképét. Talán ideje lett volna a problémák gyökerét kezelni, ahelyett, hogy elfedi őket további problémákhoz vezető gyógyszerekkel. Haza kell mennie. Legrosszabb esetben Ceder feljelenti őt, de akkor ezzel majd szembe kell néznie. Beszélnie kell a múltjáról, a tablettákról, az alkoholról. Elnézést kell kérnie Cedertől, aztán kivernie a fejéből ezt az egész agyament történetet.
És Niklast.
Torstent is fel kell keresnie, rögtön a Szent Iván-éji hétvége után, hogy megbeszéljék a kezelését azon a sundsvalli klinikán. Igen, ezt kell tennie.
Utána felötlött benne valami. Hiszen magával viheti a táskát, és leadhatja a recepción. Így helyrehozza a hibát, megússza a rendőrségi feljelentést. Azt mondhatja, hogy a folyosón találta. Tekintve, hogy nem emlékszik semmire, akár így is történhetett.
Fordította: Papolczy Péter
Fredrik Fröding Európa legszörnyűbb hajókatasztrófájának, a M/S Estonia komp 1994-es tragédiájának túlélője, akinek egész további életére árnyékot vet, hogy szüleivel együtt öccsét, Niklast is elvesztette a hajószerencsétlenségben. Felelősnek érzi magát, mert képtelen volt megakadályozni, hogy egy hullám elragadja a fiút, ám a lelke mélyén úgy érzi, testvére mégis túlélte a katasztrófát.
Felnőtt életét végigkíséri ez a trauma. Folyamatos, gyógyszeres pszichiátriai kezelésben részesül, kevés sikerrel – bár rendőrtisztnek készült, csak adminisztrátorként kap munkát, és időnként „megpillantja” Stockholm forgatagában a testvérét. A történet is egy ilyen találkozással indul. Az utcán meglátja Niklast, amint a híres Ceder szállodalánc tulajdonosával, Adammal tárgyal, majd eltűnik a szállodában. Fredrik Ceder nyomába ered, egészen Ulvö szigetére követi, majd egyre nagyobb bajba keveredik. A szálak egy régi gyilkossághoz, a sziget sötét múltjába vezetnek.
Lina Areklew: Hamu és korom, Fordította Papolczy Péter, Európa Könyvkiadó, 2022
