Hernán Díaz: Bizalom
Az emberek többsége ösztönösen hajlamos a valósághajlításra, arra, hogy saját életéről a külső szemlélő által észlelthez képest teljesen más narratívát állítson elő. Hernán Díaz nemzetközi sikereket elért regénye pontosan ezt a verítékszagú igyekezetet mutatja be, de olyan trükkösen, hogy az olvasó az első oldalak után azon kapja magát, hogy mohón nyomoz az igazság után, és egyre szenvedélyesebben rakosgatja össze a történet puzzle-darabkáit.
A kötet szerkezete formabontó: egy regény, egy kézirat, egy memoár és egy napló. A regény a Rask házaspár életét meséli el olyan nézőpontból, ahogy egy külső szerző látja, és hazugságnak tűnő regényként tálalja. A kézirat azt mutatja be, ahogyan a férj akarja prezentálni a külvilágnak az igazságot, a memoár annak a szellemírónőnek a feljegyzéseit, akit a férj kért meg élete megírására, végül pedig a feleség naplója következik. A feleség tényleg egy betegeskedő gyerek-ara volt, ahogy a férj állítja? Vagy őrületre, mentális érzékenységre hajlamos művészbarát, ahogy a róla szóló regény írója? Vajon minden és mindenki megvásárolható és manipulálható? Még a valóság is?
Ahogy haladunk előre az újabb szövegrészek felé, úgy árnyalódik mindjobban az igazságról alkotott képünk. Díaz egy interjúban így fogalmaz: a történelemben, a művészetekben olyan ritka, hogy a vagyonról női nézőpontból is olvasnánk. Mert hogyan került szóba eddig egy asszony a pénzzel kapcsolatban? Mint feleség, titkárnő, esetleg áldozat. Az 1920-as évek gazdaságilag és kulturálisan pezsgő New Yorkjának tehát a szerző egy másik arcát akarja megmutatni eddig ismeretlen, női nézőpontokból.
Azt hihetnénk, a közelség gyengédséget szül, de egy olyan ember számára, akinek a barátok pusztán annyit jelentenek, hogy valakiknek beszédtémául szolgálhat az élete, a bizalom valójában csak tárgyias eszköz, nem megélés. Azt hihetnénk, együttműködni valakivel nemcsak ugyanazt a célt jelenti, hanem közös célt is. Azt hihetnénk, hogy egy házasságban nem pusztán egymás mellett élnek az emberek, de egymással. Díaz mély emberismerettel, sodró lendületű szövegben mutatja be a valóság és a hiedelmek közötti különbségeket. Közben pedig tanúbizonyságot tesz arról, hogy a legragyogóbb képességek sokszor pont az árnyékban élőkben rejlenek.
(21. Század Kiadó)
Az óriási dübörgés és pezsgés ellenére az 1920-as évek New Yorkjában mindenkinek muszáj volt hallania Benjamin és Helen Raskről. A férfi legendás Wall Street-i mágnás; a nő excentrikus arisztokraták tüneményes tehetségű leánya. De szóbeszéd indul: vajon minden rendben Benjamin pénzügyi manővereivel? És Helen miért él ilyen bezárkózó életet? Miközben a tékozló, spekulációra épülő évtized a végéhez közeledik, a fényűző párt egyre hangosabb pletykák övezik. Milyen áron szerezték irdatlan vagyonukat? Ez a rejtély áll az 1938-ban íródott, Kockázatos pozíciók című regény középpontjában, amelyet, úgy tűnik, mindenki olvasott New Yorkban. De a történetnek nem ez az egyetlen változata. Hernán Díaz Bizalom című könyve káprázatosan hozza játékba a fenti történet szereplőit – miközben kiviláglik, micsoda feszültség rejlik a fiatal nő életében, aki elszántan igyekszik elkülöníteni a tényeket és a konfabulációt. Díaz regénye minden egyes réteg feltárásával, minden egyes felismeréssel egyre lebilincselőbbé és mélyértelműbbé válik. Miközben az olvasó ki szeretné deríteni, mi az igazság, tudatára ébred, milyen gravitációs ereje van a pénznek és a hatalomnak, hogyan manipulálhatók a tények. A Bizalom sokrétű, nagyszabású mű; feltárja azokat a hangokat, amelyeket a lényegi egyenlőtlenségeket igazoló mítoszok betemetnek.
Hernán Díazt már jelölték Pulitzerre és PEN/Faulkner-díjra. A könyveit több mint húsz nyelvre fordították le. Whiting- és William Saroyan-díjas író, a New York-i Könyvtár Dorothy és Lewis B. Cullman Központjának ösztöndíjasa. Első regényét, az In the Distance-t, a Publishers Weekly beválogatta 2017 tíz legjobb regénye közé, a Lit Hub pedig az évtized húsz legjobb könyve közé. Hernán Díaz Brooklynban él.
Hernán Díaz: Bizalom, Fordította Pék Zoltán, 21. Század Kiadó, 2022