Ugrás a fő tartalomra

Véronique Mougin: Ahol a tű átfér

Véronique Mougin: Ahol a tű átfér

„Ahol a tű átfér, átfér a fonál is” – tartja a francia közmondás, ami nagyjából annyit tesz, hogy az alma nem esik messze a fájától. A cím sejteti, hogy Tomi egyszer majd szabó apja nyomdokaiba lép. Pedig a regény elején a dolog még nem így áll. A tizennégy éves fiú egyenesen gyűlöli apja szakmáját: vízvezeték-szerelőnek készül. Az unalmas férfiöltönyöknél sokkal jobban izgatják a szép lányok, az indiánregények, a filmek. Tomi nyughatatlan, nehezen kezelhető gyerek, sosem csinálja azt, amit kérnek tőle. A bar micvóján tudja meg, hogy anyja csak nevelőanyja, később azt is, hogy vér szerinti anyja születésekor meghalt. Onnantól kezdve, mintha még jobban meg akarná gyűlöltetni magát „áruló” apjával és „hamis” anyjával. Már ennyi is pont elég lenne egy érzékeny lelkű, lázadó kamaszfiúnak, de akkor a háború még jobban beleszól a sorsába. Tomi valóban kezelhetetlen, hiszen amikor apja munkaszolgálatra megy, eladja vasalóit, hogy cukrot és mozijegyet vehessen az árukból. Szinte fel sem fogja, mekkora tragédia készülődik. Amikor a családot deportálják, apa és fiú elszakad a többiektől: Gabitól és Tomi anyjától. A fiú egy kamasz kegyetlen őszinteségével írja le a tábori körülményeket, és azt, micsoda kreativitásra van szükség a túléléshez. Apja például szabónak jelentkezik, amikor varrni tudó embereket keresnek. Tomi konstatálja, hogy ő mennyivel jobb körülmények között dolgozhat a szabóműhelyben, ezért amikor az SS-ek legközelebb varrni tudó emberek után kutatnak, felteszi a kezét. Ugyan az apja visszarántja karját, mondván, nem tud varrni, felejtse el ezt az őrültséget, ő mégis szerét ejti, hogy felvegyék a varrodába. Onnantól kezdve megváltozik az élete. A szabályokat mindig felrúgó, lázadó személyisége pedig megtalálja az utat a túléléshez. A felszabadulás után más ember lesz. Egy ember, akinek rémálmai elűzéséhez a megszállott munkára, szenvedélyes varrásra van szüksége. Egy deportált, akinek a lelke ugyan félig a lágerben maradt, de mégis az haute couture tündöklő csillaga lesz, és Brigitte Bardot-nak, Édith Piafnak tervez ruhát, sőt Grace hercegnő kosztümkabátját, John Lennon esküvői öltönyét és Pompidou asszony, a First Lady ruháját is ő tervezi. Hosszút út vezet ugyan a Champs-Élysées fényes szalonjáig, melyet Antoine úrral vezet később, de Tomi eltökélten dolgozik a sikerért. És közben mindenkit megbecsül, aki lelkileg, szellemileg támogatja: Marcelt, akit pótapjaként szeret, és akinek varrodájában fotókkal, élettörténetekkel teletűzdelt „zsenifal” mutatja be, hogyan tudtak emberek a semmiből a legnagyobb dolgokat létrehozni. A kötet vége tehát divattörténeti kalandozás is, sőt annál sokkal több. Egyfajta óda a szépségről, a textilek, szabások, színek tökéletes találkozásáról, melyben a test egy istennő szobrává nemesedik, a nők személyisége pedig mutathatja valódi karakterét, és kitörhet a régebbi korok fűzőként szorító béklyóiból. A Lanvin, Dior, Belanciaga stb. tervezőkről szóló himnikus részek szinte elandalítják az olvasót, és rádöbbentik, hogy a ruhatervezés valójában nem más, mint mások álmainak a megvalósítása a saját álmaink segítségével. Az Ahol a tű átfér egy hihetetlen igaz történetet mutat be – egy olyan fájdalmakkal és csodákkal teli életet, amelyet csak a 20. század képes produkálni.
21. Század Kiadó, 

(21. Század Kiadó)

 

A koncentrációs tábortól a francia divatvilág csúcsáig megismerhetünk egy csodaszámba menő életet, amit vakvágányra vitt a történelem, de végül megmentett a szépség. Tomi tizennégy éves. Makacs, éles eszű, lázadó szellemű és huncut. Amikor felmászik kedvenc fája tetejére, lányokról fantáziál, és mindarról, amit el fog érni a jövőben. Zsidó lévén deportálják az édesapjával és a legjobb barátjával együtt. Hogy mentse az életét, azt állítja, ért a szabómesterséghez, ettől kezdve a csíkos rabruhákat kell megfoltoznia. Ami blöffnek indult, szerelem lesz első látásra: Tomi rájön, egyszerűen imád varrni, és e hivatás jelenti számára a kiutat. Az Ahol a tű átfér szinte hihetetlen, mégis igaz történet, amely a koncentrációs tábortól a francia haute couture szédítő csúcsáig, egy ragyogó jövő felé ível, miközben bemutat egy regényes életpályát, egy végletes fordulatokkal teli sorsot, amelyet csak a huszadik századi valóság hívhatott életre.

Véronique Mougin: Ahol a tű átfér , Fordította Tótfalusi Ágnes, 21. Század Kiadó, 2023

https://21.szazadkiado.hu





Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag