Joseph M. Marshall III: Szilaj Ló – A legendás lakota harcos élete (részlet)
A történelmet mindannyian, közösen birtokoljuk, habár volt egyfajta kizárólagosságra való igény az értelmezésével kapcsolatban azok részéről, akik „győztesnek”, „a vadnyugat meghódítóinak”, illetve „a föld megszelídítőinek” képzelték magukat. Mi feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy meghallgassunk a történelmünkkel kapcsolatos minden értelmes álláspontot, sőt, valójában ragaszkodunk hozzá.
Valószínűleg egy másik lakota író más megközelítésből foglalkozna Szilaj Ló életével, mint én. Ugyanakkor minden lakota álláspontot muszáj a szűk látókörűek elé tárni. Szilaj Ló túlságosan fontos a lakoták számára ahhoz, hogy közömbösek maradjunk a róla kialakult félreértésekkel szemben. Számomra ő már régen nem az az egydimenziós hős, aki érzéketlen emberi mivoltának gyarlóságára. Megtettem a magamét, hogy valóssá tegyem őt. Elfogadom őt annak, ami volt emberként, férfiként: egy lakota, akit a környezete, a korszak, amiben élt, és a kultúra, ami táplálta formált azzá, amivé vált. Az egyszerű ember öröksége éppúgy megihletett, mint a rendkívüli vezető öröksége. Egynek érzem vele magam, amikor anyanyelvemen szólok, amikor kőrisfából íjat és fűzfából nyílvesszőket készítek, és amikor megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megoldjam a problémákat, szembenézzek a törzsemet manapság érintő kihívásokkal. Az általa gyakorolt szokások, az általa követett hagyományok, az értékek, melyek szerint élt, ma még mindig életképesek, éppen azért, mert mindent megtett, hogy megóvja őket. Általuk élt, és értük harcolt. Mindezen okokból kifolyólag Szilaj Ló örökre a hősöm marad. Ugyanezért, nekem ő mindig éppannyira valódi lesz, mint az anyám és apám, vagy a nagyszüleim voltak.
Számomra Szilaj Ló örökké a hajthatatlan harcos és hadifőnök marad. Ő sem volt rettenthetetlen, de legyőzte a félelmét. Olyan ember volt, aki reálisan látta a környezetét és a körülményeit. Megértette a harcosokat csatába vezető ember borzasztó felelősségét és a vele járó megtiszteltetést éppúgy, mint az ijesztő felelősségét annak, hogy mások számára példaképként élje életét. Úgy gondolok rá, mint egy wica-ra, azaz „teljes emberre” (nem szabad összekeverni a wicasa-val, azaz „férfivel”, ami elsősorban a nemi hovatartozást fejezi ki). A wica mindaz, amivé a lakota férfiak igyekeztek válni, olyan férfi, aki a legmagasabb lakota erényeket mutatta bőkezűség, bátorság, állhatatosság és bölcsesség terén.
Szilaj Ló nem volt tökéletes, viszont bőkezűen bánt anyagi javaival és a többiek számára nyújtott segítséggel. Akár a harcmezőn, akár azon kívül újra és újra bebizonyította bátorságát. Állhatatossága lehetővé tette számára, hogy ragaszkodjon értékrendjéhez, hitéhez és elveihez azokban az időkben, melyek fájdalmas változásokat hoztak a lakotáknak. Rendületlenül azon dolgozott, hogy bölcsességre tegyen szert, és mindeközben arra is rájött, hogy az sikerekből és kudarcokból tevődik össze.
Szilaj Ló nagyon hasonlított a többi korabeli, 19. századi lakota férfire. Sok feladatot látott el, és számos szerepet töltött be. Egyszerre volt gyermek, férj, testvér, apa és tanító. Szerszámokat és fegyvereket készített, vadász, nyomkereső, lovas, felderítő és harcos volt, csak hogy néhányat említsek. Ezenkívül mély gondolkodó, tartózkodó, zárkózott ember, aki büszkén védelmezte mindazt, ami számára kedves volt. Egy kiváló megfigyelő, visszautasított udvarló, spirituális vezető, családcentrikus és hazafi. Summa summarum: élte az életét, döntéseket hozott, cselekedett, amikor kellett, hibázott, és élvezte, vagy éppen elszenvedte tettei következményeit. Ez az ő hagyatéka.
Ez az életrajzi elbeszélés Szilaj Ló életét a történetmondók ismeretei alapján próbálja feleleveníteni. A régi időkben voltak hőstörténetek, melyeket fiúknak és fiatal férfiaknak meséltek a wica, a „teljes ember” ősrégi hagyományának elsajátítása érdekében. Természetesen ennek egyik része a harcossá válás volt, és számos történet a harcosokról, valódi emberek valós hőstetteiről szólt. Ez volt a legjobb mód a fiatalok inspirálására.
Fordította: Meidl Ágnes
Lebilincselő
életrajz a Little Bighorn-i csatában legendává vált emberről
Szilaj Ló (Crazy Horse, vagy Tȟašúŋke Witkó, 1840?–1877), a sziú indiánok briliáns hadifőnöke a 19. század második felében elkeseredett küzdelmet folytatott a fehér bevándorlók terjeszkedése ellen. Az amerikai vadnyugat egyik legkarizmatikusabb alakjaként tartják számon, akinek vezetése alatt az indián harcosok legyőzték és megsemmisítették Custer híres 7. lovasezredét, térdre kényszerítve ezzel az Amerikai Egyesült Államok hadseregét. A neves történész, Joseph Marshall segítségével lehetőségünk nyílik arra, hogy Szilaj Lót úgy ismerjük meg, ahogy kortársai ismerhették.
Marshall maga is a sziú lakota nemzetségből származik, és Szilaj Ló életrajzát átfogó kutatásokra, valamint a törzsi szájhagyományokra alapozta rokonai visszaemlékezéseinek segítségével, melyeket nagyon ritkán osztanak meg az indián közösségeken kívül. Betekintést nyerhetünk a korabeli lakota életmódba, megismerhetjük az eszméket, melyekért Szilaj Ló harcolt, és melyekért fel is áldozta magát. Rendíthetetlenül haladt előre a látomása által kijelölt ösvényen. Megtalálta, majd elvesztette élete szerelmét. Útját a kötelességtudat jellemezte, megpróbáltatások, csalódások sokasága, gyász, halál kísérte. Egy felejthetetlen hős, aki nagybetűs legenda marad örökre.
Joseph M. Marshall III: Szilaj Ló, Fordította Meidl Ágnes, Konkrét Könyvek, 2023