Ugrás a fő tartalomra

Joseph M. Marshall III: Szilaj Ló (részlet)

Joseph M. Marshall III: Szilaj Ló A legendás lakota harcos élete (részlet)



A történelmet mindannyian, közösen birtokoljuk, habár volt egyfajta kizárólagosságra való igény az értelmezésével kapcsolatban azok részéről, akik „győztesnek”, „a vadnyugat meghódítóinak”, illetve „a föld megszelídítőinek” képzelték magukat. Mi feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy meghallgassunk a történelmünkkel kapcsolatos minden értelmes álláspontot, sőt, valójában ragaszkodunk hozzá.

Valószínűleg egy másik lakota író más megközelítésből foglalkozna Szilaj Ló életével, mint én. Ugyanakkor minden lakota álláspontot muszáj a szűk látókörűek elé tárni. Szilaj Ló túlságosan fontos a lakoták számára ahhoz, hogy közömbösek maradjunk a róla kialakult félreértésekkel szemben. Számomra ő már régen nem az az egydimenziós hős, aki érzéketlen emberi mivoltának gyarlóságára. Megtettem a magamét, hogy valóssá tegyem őt. Elfogadom őt annak, ami volt emberként, férfiként: egy lakota, akit a környezete, a korszak, amiben élt, és a kultúra, ami táplálta formált azzá, amivé vált. Az egyszerű ember öröksége éppúgy megihletett, mint a rendkívüli vezető öröksége. Egynek érzem vele magam, amikor anyanyelvemen szólok, amikor kőrisfából íjat és fűzfából nyílvesszőket készítek, és amikor megteszek minden tőlem telhetőt, hogy megoldjam a problémákat, szembenézzek a törzsemet manapság érintő kihívásokkal. Az általa gyakorolt szokások, az általa követett hagyományok, az értékek, melyek szerint élt, ma még mindig életképesek, éppen azért, mert mindent megtett, hogy megóvja őket. Általuk élt, és értük harcolt. Mindezen okokból kifolyólag Szilaj Ló örökre a hősöm marad. Ugyanezért, nekem ő mindig éppannyira valódi lesz, mint az anyám és apám, vagy a nagyszüleim voltak.

Számomra Szilaj Ló örökké a hajthatatlan harcos és hadifőnök marad. Ő sem volt rettenthetetlen, de legyőzte a félelmét. Olyan ember volt, aki reálisan látta a környezetét és a körülményeit. Megértette a harcosokat csatába vezető ember borzasztó felelősségét és a vele járó megtiszteltetést éppúgy, mint az ijesztő felelősségét annak, hogy mások számára példaképként élje életét. Úgy gondolok rá, mint egy wica-ra, azaz „teljes emberre” (nem szabad összekeverni a wicasa-val, azaz „férfivel”, ami elsősorban a nemi hovatartozást fejezi ki). A wica mindaz, amivé a lakota férfiak igyekeztek válni, olyan férfi, aki a legmagasabb lakota erényeket mutatta bőkezűség, bátorság, állhatatosság és bölcsesség terén.

Szilaj Ló nem volt tökéletes, viszont bőkezűen bánt anyagi javaival és a többiek számára nyújtott segítséggel. Akár a harcmezőn, akár azon kívül újra és újra bebizonyította bátorságát. Állhatatossága lehetővé tette számára, hogy ragaszkodjon értékrendjéhez, hitéhez és elveihez azokban az időkben, melyek fájdalmas változásokat hoztak a lakotáknak. Rendületlenül azon dolgozott, hogy bölcsességre tegyen szert, és mindeközben arra is rájött, hogy az sikerekből és kudarcokból tevődik össze.

Szilaj Ló nagyon hasonlított a többi korabeli, 19. századi lakota férfire. Sok feladatot látott el, és számos szerepet töltött be. Egyszerre volt gyermek, férj, testvér, apa és tanító. Szerszámokat és fegyvereket készített, vadász, nyomkereső, lovas, felderítő és harcos volt, csak hogy néhányat említsek. Ezenkívül mély gondolkodó, tartózkodó, zárkózott ember, aki büszkén védelmezte mindazt, ami számára kedves volt. Egy kiváló megfigyelő, visszautasított udvarló, spirituális vezető, családcentrikus és hazafi. Summa summarum: élte az életét, döntéseket hozott, cselekedett, amikor kellett, hibázott, és élvezte, vagy éppen elszenvedte tettei következményeit. Ez az ő hagyatéka.

Ez az életrajzi elbeszélés Szilaj Ló életét a történetmondók ismeretei alapján próbálja feleleveníteni. A régi időkben voltak hőstörténetek, melyeket fiúknak és fiatal férfiaknak meséltek a wica, a „teljes ember” ősrégi hagyományának elsajátítása érdekében. Természetesen ennek egyik része a harcossá válás volt, és számos történet a harcosokról, valódi emberek valós hőstetteiről szólt. Ez volt a legjobb mód a fiatalok inspirálására.

Fordította: Meidl Ágnes

 

Lebilincselő életrajz a Little Bighorn-i csatában legendává vált emberről

Szilaj Ló (Crazy Horse, vagy Tȟašúŋke Witkó, 1840?–1877), a sziú indiánok briliáns hadifőnöke a 19. század második felében elkeseredett küzdelmet folytatott a fehér bevándorlók terjeszkedése ellen. Az amerikai vadnyugat egyik legkarizmatikusabb alakjaként tartják számon, akinek vezetése alatt az indián harcosok legyőzték és megsemmisítették Custer híres 7. lovasezredét, térdre kényszerítve ezzel az Amerikai Egyesült Államok hadseregét. A neves történész, Joseph Marshall segítségével lehetőségünk nyílik arra, hogy Szilaj Lót úgy ismerjük meg, ahogy kortársai ismerhették.

Marshall maga is a sziú lakota nemzetségből származik, és Szilaj Ló életrajzát átfogó kutatásokra, valamint a törzsi szájhagyományokra alapozta rokonai visszaemlékezéseinek segítségével, melyeket nagyon ritkán osztanak meg az indián közösségeken kívül. Betekintést nyerhetünk a korabeli lakota életmódba, megismerhetjük az eszméket, melyekért Szilaj Ló harcolt, és melyekért fel is áldozta magát. Rendíthetetlenül haladt előre a látomása által kijelölt ösvényen. Megtalálta, majd elvesztette élete szerelmét. Útját a kötelességtudat jellemezte, megpróbáltatások, csalódások sokasága, gyász, halál kísérte. Egy felejthetetlen hős, aki nagybetűs legenda marad örökre.

 

Joseph M. Marshall III: Szilaj Ló, Fordította Meidl Ágnes, Konkrét Könyvek, 2023

https://konkretkonyvek.com 

 

 


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955–1974) (részlet)

Ingmar Bergman: Munkanapló I. (1955 – 1974) (részlet) 1971 Ingmar Bergman megnősül (ötödször és utoljára), feleségül veszi Ingrid von Rosent. Amikor nem Fårö szigetén élnek, egy stockholmi lakásban laknak egy új házban a Karlaplanon. A Drámai Színházban megrendezi Lars Forssell Show című darabját. A munkanaplóban továbbra is a Suttogások, sikolyok a téma. Március 24. Átolvastam, amit eddig írtam a Suttogások ról. Bizonyos kérdéseket azóta világosabban látok, de az alapelképzelésem nagyjából változatlan maradt az utolsó bejegyzésem óta. A témát mindenesetre éppolyan vonzónak érzem, mint azelőtt. Azt hiszem, eddig a következőket sikerült összerakni: Idős anya, ágyban fekvő beteg, halálán van, rákos, bűzlik, fél, élni akar, hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, nagy, elhízott test, reszket az élettől és a félelemtől, de nagy erő van benne. Március 28. Visszatértem Fårőre néhány, Ingriddel töltött tartalmas nap után. Különösen tegnap kerültünk egymáshoz nag