Ugrás a fő tartalomra

Paul Auster: Baumgartner


Seymour Baumgartner kilenc éve gyászolja feleségét, kilenc éve él lángoló fájdalomban, csonkolt lelki végtagokkal, hiszen a felesége volt az a fele, aki őt éppé és egésszé tette. A fantomfájdalmak lázában aztán egy napon kétszer is belehasít a valódi, fizikai fájdalom. Megégeti a tenyerét, és a térde is majdnem eltörik. A fizikai fájdalom eme két jelképes pillanatával kezdődik a gyógyulás és az emlékezés története. Az emlékezés Auster trükkös kaleidoszkópikus technikájának köszönhetően a főszereplő fiatalkorának, szerelmének és felesége írásainak egymásra tükröztetésével jön létre. Spirálisan, a múltból a pillanatokat fel-felcsippentő dramaturgiával építkezik a regény, mely egyszerre örvény, ami lehúz az érzelmek mélyére, és lajtorja, ami felvisz a lelki megértés szféráiba.

Anna Blume és Seymour Baumgartner szerelme vezetékneveiknek megfelelően termékeny és örökké virágzó. Egymás szellemi-lelki-szívbéli kertészei, gondozói. Amikor a férfi egy hónapja él az üres házban, annyira hiányolja a számára megszokott, szonátának hallott írógépkopácsolást, ami kiszűrődött Anna szobájából, hogy bemegy a helyiségbe, és maga kezd el gépelni, hogy felidézze a megszokott hangot. Vagy kávét tölt az asszonynak, és leveleket ír neki. A férfi látszólag életben van, életjeleket ad, de mégsem él. Ha van fantomfájdalom-szindróma, akkor talán van fantomszemély-szindróma is, és Baumgartner ebben szenved biztosan. És miután hólyagos lett a keze, mert megégette tojásfőzés közben, nem a földre esett tojásfőzőbe rúg bele, hanem a feleségébe. Akinek árnya, lénye kilenc éve követi őt mindenhová. De rá kell döbbennie, valójában ő tartja az élők között az asszonyt.

Ahhoz, hogy visszataláljon önmagához, a főszereplőnek két, szintén beszédes keresztnevét kell segítségül hívnia. A Seymour szót talán nem lehet kiejteni anélkül, hogy Salinger ikonikus Glass-testvéreinek legtragikusabb sorsú alakja eszünkbe ne jutna: aki a szellemi és lelki tökéletesség mintaképe, ugyanakkor a valódi élet és a háború rokkantja, aki veszélyesen vonzódik a fákhoz, ha autót vezet. Ez utóbbi vonzalom és a valóságból való emigrálás Auster főhősénél is megjelenik. Míg a protagonista második neve is különös jelentőséget kap: Tecumseh, a híres amerikai törzsfőnök annyira megihlette Baumgartner apját, hogy fiát róla nevezte el, mert azt gondolta, ő volt a valaha élt legnagyobb amerikai. Az idősebb Baumgartner nem kér mást fiától, csak hogy az indián vezetőhöz hasonlóan harcoljon mindig a jó oldalon. Baumgartner pedig megteszi: küzd egyre homályosodó memóriájával, küzd terebélyesedő gyászával, küzd a jóért, küzd önmagáért.

Hogy sikeres lehet ez a harc? Hogy rátalálhat-e a remény egy hetvenéves férfira, aki gyakorlatilag kivonta magát a valóságból, és annyira magányos, hogy a könyvfutárral való beszélgetés pár perce jelenti számára az igazi kommunikációt? Hogy felesége szövegeinek felidézésével, összerendezésével végre sikerül-e őt illő módon eltemetni magában?

Minden kérdésre választ kapunk Paul Auster új regényéből, mely csodálatos hőseposz elengedésről és befogadásról, elmúlásról és megelevenedésről.

(21. Század Kiadó)

Sy Baumgartner jeles író, nyugdíj előtt álló filozófiaprofesszor. Egy életet töltött szerető házasságban Annával, feleségével, aki kilenc évvel ezelőtt beleveszett az óceánba. Hetvenegy éves, és emlékeivel hadakozik, miközben próbálja észben tartani napi teendőit. A regény spirális mozgásban vágja keresztül a múlt rétegeit, Sy és Anna diákkorát, New York-i megismerkedésüket, írást és pénztelenséget, a negyven évi házasságot és a még korábbi időket, Baumgartner fiatalságát, ahogyan felnőtt New Jersey-ben, apját, aki Lengyelországban született, és öltönykereskedő lett az Egyesült Államokban. Paul Auster tizennyolcadik regénye bámulatos remeklés, asszociatív, együttérzéssel teli mű, amely a legapróbb hétköznapi mozzanatokat lényegíti át, hogy feltegye a kérdést: miért telítődik emlékek és érzések sokaságával az egyik pillanat, miközben a másik nyomtalanul feledésbe merül.

 

Paul Auster: Baumgartner, Fordította Pék Zoltán, 21. Század Kiadó, 2023

https://21.szazadkiado.hu 

 

 

 

 

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ Kevesen mondhatják el magukról, hogy mindössze harmincévesen világszerte ismert írók, de Sally Rooney egyike ezeknek a szerencséseknek. A Baráti beszélgetések és a Normális emberek című bestsellerek szerzője szeptemberben jelentkezik új regényével, a Hová lettél, szép világ gal, amely ezúttal is a milleniálok szerelmi életével, társadalmi- és egzisztenciális problémáival foglalkozik. Sally Rooney szó szerint berobbant az irodalmi életbe, nevét Donna Tartt és Zadie Smith mellett emlegették, de megkapta a Snapchat generáció Salingere címet is, ami amiatt is ironikus, hogy Sally Rooney konzekvensen elzárkózik a közösségi média használatától. Őt nem fogjuk megtalálni Instagramon, hogy belessünk a dolgozószobájába, a Twitterről is törölte magát néhány éve, ahogyan a TikTok pár perces videóiban sem fogjuk viszontlátni. Pedig igény lenne rá. Világhírt meghozó könyve, a Normális emberek szó szerint Instagram sztárrá lett, hála a külföldi bookstagrammerekn...

Ann Patchett: Tom Lake

  Amikor egy kötetre úgy záporoznak a díjak és az elismerő szavak, mint a kerti szellőben a cseresznyevirág szirma, egy dolgot tehet az ember: maga is elolvassa a könyvet, hogy megtudja, mi végre az őrült hajcihő. Ann Patchett könyvének esetében hamar rá kell jönnie, a nagy hajcihő valójában az élet leghatalmasabb dolgainak: a szerelem, az anyai szeretet és az élet apró szépségeinek ünneplésének szól. Hétköznapjaink leggyöngédebb pillanatainak felmagasztalása ez a kötet, azoknak a pillanatoknak, amelyekre csak ritkán csodálkozunk rá, ezért nagy szerencse, hogy Ann Patchett egy egész regénnyi ódát írt róluk. A szerelem, a házasság és a családi kapcsolódások keserédes szépségét az apró részletek tökéletes megfigyelése adja a szövegben. De még mielőtt épp elérzékenyülnék, a szerző mindig ránt egyet a rekeszizmainkon: a kötet humora ugyanis egyedülálló. A történet egy cseresznyéskertben játszódik, melyben idősödő farmer anyjához és apjához a vírus miatti lezárások miatt hazatér három l...

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet)

Marie Aubert: Felnőtt emberek (részlet) Két héttel ezelőtt Göteborgban jártam, egyedül mentem, vonattal utaztam, szállodában aludtam, és reggel átsétáltam a néhány utcatömbnyire fekvő termékenységi klinikára. Úgy nézett ki, mint bármelyik kórház, csak szebb volt, és világosabb, nagy cserepekben jukkapálmák sorakoztak, a falakon pedig anyákat és csecsemőket, madarakat és tojásokat ábrázoló, megnyugtatónak szánt képek lógtak. Az orvost Ljungstedtnek hívták, a rendelője az utca túloldalán álló edzőteremre nézett, láttam a súlyokat emelgető és futópadokon gyalogló embereket. Az orvos svédül ejtette ki a nevemet, nem Idának, Eidának hangzott, az i hang valahonnan a torka mélyéről jött, közben a billentyűzetet pötyögtette, és rám se pillantott. Gyorsan elmagyarázta az eljárást, a menstruációs ciklus mely pontján kell elkezdeni a hormonkezelést, hogyan szívják le a petesejteket, ma csak a nőgyógyászati vizsgálatot végzi el, mondta, és vért vesznek a további vizsgálatokhoz. – Manapság roppa...