Egy vadregényes nyári tábor helyszínén játszódó thriller, ahol mi magunk is nyomolvasókká és rejtvényfejtőkké válunk. Hátborzongatóan izgalmas krimi a serdülőkor sérülékenységéről és a társadalmi osztályok közötti láthatatlan, vagy éppen nagyon is jól látható határvonalakról. Kik a szabadabbak: a szülők vagy a gyermekek? A gazdagok vagy a nincstelenek? A regény választ ad arra, mi a valódi függetlenség, miközben mesterien bonyolult idősík-technikával, olvasói figyelemeltereléssel és karaktermozgatással rakosgatja ki a történet mozaikjait. Egy nyári tábor a helyszín, amely a körülötte lévő rezervátummal együtt a Van Laar családhoz tartozik, de hirtelen nem tudjuk eldönteni, hogy az erdőségek útvesztőjében vajon ki is az igazi Minotaurusz? Az érzelmek labirintusában pedig mindegy, milyen társadalmi osztályból jövünk, mert lehet, hogy mégis egész életünkben bolyongani fogunk.
Liz Moore új regénye a 60-as években és 70-es évek közepén játszódik Camp Emersonban, ahonnan a tábor jómódú tulajdonosainak lánya, Barbara eltűnik. Anyjának, Alice-nek a gyásza mintha megsokszorozódna a hírre, és felelevenedne az a nap, amikor 8 éves, Maci nevű fia is ugyaninnen tűnt el. A fiú annak idején csak kirándulni indult a nagyapjával, majd visszaindult az ösvényen a svájci bicskájáért, de soha nem tért vissza. A két idősíkban történő nyomozás során megismerhetünk táborlakókat, táborfelügyelőket, nyomozókat, a Van Laar család tagjait, személyzetét, mindenkit, aki valaha ezen a vad vidéken élt. Még egy bicegős Jacobnak hívott figurát is, akit a táborozók a tűz körül csak kísértetként emlegetnek, valójában azonban mindkét gyermek eltűnésekor a környéken volt. A rejtélyek csak egyre gyűlnek, miközben felmerül bennünk a kérdés, vajon létezik olyan festék, a rózsaszín egy speciális árnyalata, ami minden családi titkot képes elfedni? Milyen különös dolgok történtek a Van Laarok Svájcból odaszállított faházában, amelynek elemeit úgy szállították át az Atlanti-óceánon, majd rakták össze a helyiek? Alice, az eltűnt gyermekek anyja, akinek Nyuszkó a beceneve, vajon az Alíz csodaországban-hoz hasonlóan egy elvarázsolt országban kóborol, csak éppen saját fájdalmai országában? Liz Moore irodalmi krimije az első sortól az utolsóig fogva tart, ha egyszer beleugrasz az üregébe, csak zuhansz, zuhansz a történettel együtt. Igazi page turner thriller, ami a tavasz slágere lesz, de az erdei táborok hangulatával már megelőlegezi a nyarat is.
(21. Század Kiadó)
1975. augusztus: egyik hajnalban a táborfelügyelő látja, hogy egy fekhely üres. Eltűnt Barbara Van Laar, az egyik táborlakó. Barbara nem egy átlagos tizenhárom éves: a nyári tábor a családja tulajdonában van, és ez a család a környék legnagyobb munkaadója. Nem először fordul elő, hogy valamelyik gyerek eltűnik a családból. Barbara bátyjának hasonló körülmények között veszett nyoma tizennégy évvel korábban, és azóta se került elő. A tábor személyzete pánikban keresi a lányt, és közben a Van Laar család titkainak újabb és újabb rétegei tárulnak fel, amelyekben a család alkalmazottai is érintettek.
Liz Moore Massachusetts államban nőtt fel, és a manhattani Barnard College-ra, majd a Hunter College-ra járt. 2015-ben Rome Irodalmi Díjat kapott. Jelenleg Philadelphiában, a Temple Universityn tanít kreatív írást. Előző regényét, a Hosszú, fényes folyót beválogatták a Good Morning, America könyvklubba, illetve megjelenésének évében Barack Obama kedvenc könyveinek listáján is szerepelt.
Liz Moore: Az erdő istene, Fordította Gömöri Péter, 21. Század Kiadó, 2025