Keanu Reeves – China Miéville: A Máshol Könyve (részlet)
A szobát még nem öntötte el az erőszak áradata. a fény érkezett
előbb, LED-izzók ocsmány, steril izzásával. Aztán belépett egy férfi, és leült a fém öltözőszekrények közötti padra. A hátizsákjából előhúzott egy gépet, és különböző protokollokat futtatott rajta. Egy ideig egyedül bámulta a kijelzőt. Végül megérkeztek a többiek is.
A férfi folytatta az előkészületeket. Minden katonának megvolt a maga rituáléja.
Ketten hangos röhögéssel disznó vicceket meséltek egymásnak. Két másik hallgatagon, összehangolt mozdulatokkal ellenőrizte a fegyvereit. Egy félmeztelen harmadik fürgén ledobta magát a padlóra, és tapsolós fekvőtámaszokat nyomott a többiek előtt. Megjött az éjszakai bevetés parancsnoka is. Olyan odaadással tanulmányozott egy térképet, mintha egy sírbolt mélyén találta volna. Az elsőnek érkezett katona újabb diagnosztikai programokat futtatott a detektorán.
Valaki már teljes menetfelszerelésben érkezett. Felségjelzés nélküli, terepszínű dzsekijét nyakig becipzározta, mintha fázna. Senki sem foglalkozott vele, de ahogy körülnézett a helyiségben, elcsípte a detektorral bíbelődő férfi tekintetét. Összebólintottak.
Az ajtó még egyszer, utoljára megnyikordult. Ezúttal mindenki felkapta a fejét, és a jövevényre nézett.
Magas, karcsú alak volt, egyszerű, sötét ruhában. Szemébe lógó, hosszú fekete tincsei alól méregette a katonákat. Mozdulatlan sziluettje kitöltötte az ajtó négyszögét.
A detektort kezelő férfi lopott pillantást vetett a társára, aki eddig némán ellenőrizte a fegyverét, bár az illető a többiekhez hasonlóan szintén a jövevényt nézte.
Aztán a sötét hajú férfi belépett az ajtón, ezzel pedig megtörte a mozdulatlan némaságot, és mindenki visszatért a dolgához. Az elsőnek érkezett katona visszafordult a detektorához, és próbaképpen az egész helyiséget végigpásztázta a masinával. A kijelzőre nézett, és egy töredékmásodpercig azon a férfin tartotta a készüléket, akivel az előbb találkozott a tekintetük. Végigzongorázott a különböző érzékelési módokon, és a katona egymás után különböző színű pacákká változott a képernyőn.
Az utolsónak érkezett jövevény lehajtott fejjel állt a sarokban. Valaki odalépett hozzá.
A szerkezet operátora a homlokát ráncolta. Nem a képernyőn kavargó, furcsa feketeség bizonytalanította el – számtalanszor látta már, hogy a sötét hajú férfit így mutatja a készülék. Az anomália a férfi elé toppanó, alacsony katona volt, aki állig a dzsekijébe burkolózott. A képernyőn a kabát fehérnek és átlátszatlannak tűnt, de a ruházatnak egyáltalán nem lett volna szabad így kinéznie. Ragyogott. Valamivel leárnyékolták.
– Hé! – A kezelő a detektorra meredt. – Ulafson? – Felkapta a fejét. A kabátba burkolózó katona tétován az Egység legértékesebb tagja felé lépett.
Ahhoz túl messze voltak, hogy hallani lehessen őket. A kezelő az egyik hangrögzítő menüponthoz görgetett, hátha a detektor mesterséges intelligenciája az ajakmozgások és a hanghullámok erőtlen foszlányai alapján legalább megközelítőleg képes rekonstruálni a beszélgetést, de a végeredmény így is torz massza maradt.
A magas férfi a közeledő Ulafsonra nézett, és mintha könyörögve súgott volna neki valamit. Ulafson kitárta a karját, és hirtelen felgyorsított. Célpontja érzelemmentesen figyelte. Az ölelésre készülő katona hangtalanul mondott valamit, és úgy tűnt, mindjárt könnyekben tör ki, és a detektor kezelője újra megszólalt. Hé, szaladt ki ismét a száján,
ezúttal viszont jóval hangosabban, ezért mindenki megfordult, és ők is felkiáltottak, amikor meglátták az állig felhúzott kabát zsebéből előkerülő pisztolyt, és már világosan látszott, hogy a katona szeméből könnyek csorognak, és nem a magas alak felé fordította a fegyvert, hanem mindenki másra a helyiségben, akik őt bámulták.
– Ne mozduljatok! – ordította feléjük.
A fekete hajú, nyúlánk férfi kinyújtotta a kezét, és a közeledő katonának nyomta a tenyerét. Nem öklözte mellkason, nem ütötte le, egyszerűen csak megállította. Ezt leszámítva nem mozdult és nem is szólt semmit, egyszerűen csak karnyújtásnyira tartotta magától az alacsony katonát, aki láthatóan komoly erőfeszítéssel próbálta leküzdeni a maradék távolságot, amely elválasztotta szomorú arcú célpontjától. Végül felmordult, és ugyan a fekete hajú továbbra is mozdulatlanságra kényszerítette, a másik kezével lerántotta a cipzárját, és a belső zsebébe nyúlt. Fémesen csillant és kattant valami.
– Fegyver van nála! – kiáltott fel valaki, mintha eddig nem egy pisztollyal hadonászott volna azok felé, akiknek az oldalán számtalanszor gyilkolt, és kísértette meg a halált.
– Ulafson, ne! – üvöltötte egy másik hang.
Lövések dörrentek. Fülsértő hangerővel. Ulafson egész testében megrándult. A katona, aki addig a fegyverét ellenőrizte, az előbb pedig összenézett a kezelővel, döbbent arccal újabb rövid sorozatot engedett a férfi mellkasába és a combjába, de gondosan kikerülte azt a részt, ahol az előbb a keze tapogatózott. Ulafson felüvöltött, elejtette a pisztolyt, de érthetetlen módon nem bukott fel, hanem vakon tapogatózva csak nyomakodott előre, pedig újabb lövedékek lyuggatták át, és addigra már a fekete hajú férfi ruháján is vérfoltok híztak egyre nagyobbra, bár az arca meg sem rezdült. A teste viszont önkéntelenül megvonaglott, és a tenyere lecsúszott a katonáról. Ugyanazok a lövedékek, amelyek éppen cafatokra tépték a kabátos alakot, egyúttal a célpontja közvetlen közelébe, végre kartávolságon belülre taszították. Utolsó, diadalittas lélegzetvétellel megnyomta a rejtett kapcsolót.
A helyiséget most a füst öntötte el, a fémszag, a lárma és a lángok.
Fordította: Juhász Viktor
Mindig is köztünk járt. Ezernyi
civilizáció felemelkedésének és bukásának volt már tanúja. Mese, mítosz,
legenda: a harcos, akit képtelenség megölni. Számtalan néven ismerik: ő
Unute, a villám gyermeke, maga a testet öltött Halál. Mostanában
egyszerűen csak „B”.
B csak egyvalamire vágyik – ismét halandó szeretne lenni.
Amikor az amerikai kormány titkos katonai alakulatának vezetői azt
ígérték neki, segítenek valóra váltani az álmát, nem kértek cserébe
mást, csak a szolgálatait. Amikor azonban az egység egyik halandó
katonája váratlanul visszatér az élők sorába, a lehetetlennek tűnő
fordulat mögött olyan erő sejlik fel, amely még B-nél is titokzatosabb,
és legalább olyan hatalmas…
A regényben Miéville különleges gondolkodásmódja találkozik Reeves lebilincselő cselekményével: korunk két utánozhatatlan alkotója teljesen egyedi regénnyel állt elő, amelyben mindkettejüknek új arca mutatkozik meg.
Keanu Reeves – China Miéville: A Máshol Könyve, Fordította Juhász Viktor, GABO Kiadó, 2024
