Byung-Chul Han: A transzparencia társadalma (részlet)
[…]
A mai társadalmat magával ragadó transzparenciapátosszal szemben arra volna szükség, hogy a távolság tiszteletben tartásának pátoszát kezdjük el gyakorolni. A távolság tiszteletben tartása és a szemérem nem integrálható a tőke, az információ és a kommunikáció felgyorsított körforgásába. Ez utóbbi a transzparencia nevében számolja fel a visszahúzódás diszkrét tereit. Kivilágítja és kizsákmányolja őket. A világ ezáltal szemérmetlenebbé és csupaszabbá válik.
Az egyes ember autonómiája előfeltételezi szabadságunkat arra, hogy a másikat ne értsük meg. Ahogy Sennett fogalmaz: „A megértés egyenlősége és egyformasága helyett, a transzparens egyenlőség helyett az autonómia azt jelenti, hogy elfogadjuk, amit nem értünk a másikban – vagyis az opak, nem áttetsző mivoltunk egyenlőségét jelenti.” Továbbá: a transzparens kapcsolat halott viszony, melyből teljesen hiányzik a vonzalom, az elevenség. Csak az egészen transzparens, ami halott. Egyfajta új felvilágosodás volna, ha elismernénk, hogy vannak az emberi létnek és együttlétnek olyan pozitív, produktív szférái, melyeket a transzparencia kényszere szabályszerűen megsemmisít. Ezért írja Nietzsche is: „Az új felvilágosodás. […] Nem elég, hogy belátod, milyen tudatlanságban él ember és állat; ezután még a tudatlanság akarásának is meg kell lennie benned, és meg kell azt még tanulnod. Szükséged van arra, hogy megértsd: az ilyenfajta tudatlanság nélkül maga az élet volna lehetetlen, az ilyenfajta tudatlansá az elengedhetetlen feltétele annak, hogy az élő fenntartsa magát és növekedjék.”
Bizonyítottan nem szükségszerű, hogy a több információ jobb döntésekhez vezessen. Az intuíció például túlmegy a rendelkezésre álló információk határán, és saját logikáját követi. Az egyre növekvő, sőt burjánzó információtömeg manapság elsorvasztja a magasabb rendű ítélőképességet. A kevesebb tudás és információ gyakran többet eredményez. A kihagyás és a felejtés negativitása nemritkán produktívan hat. A transzparencia társadalma nem tűri, hogy az információban hézag vagy a látásban vakfolt [Sehlücke] legyen. A gondolkodásnak és az inspirációnak azonban szüksége van az ürességre. A „boldogság, szerencse” jelentésű Glück szó egyébként a „hézag, lyuk” jelentésű Lücke szóból ered (a középfelnémetben még gelücke alakban élt). Így hát az a társadalom, amely a hézag negativitását már semmilyen módon nem engedné meg, boldogság nélküli társadalom volna. A szerelem vakfolt nélkül pornográfia. A hézagmentes tudás pedig a gondolkodást zülleszti számítássá.
Fordította Szabó Csaba
A TOTÁLIS MEGVILÁGÍTÁS KIZSÁKMÁNYOLÁS.
Byung-Chul Han radikális kritikát fogalmaz meg a transzparencia korunkat uraló ideológiájával szemben. Az átláthatóság ma nem pusztán erkölcsi követelmény – és nem korlátozható a korrupció vagy az információszabadság kérdésére –, hanem olyan rendszerszintű kényszer, amely az élet minden területét áthatja. A társadalmi folyamatok a láthatóság, mérhetőség és gyorsíthatóság logikájának rendelődnek alá. A totális transzparencia elvárása azonban felszámolja a szabadságot, miközben a különbség, a titok, a lassúság és a mélység eltűnését eredményezi. Az internet, amely a szabadság terének ígérkezett, az önfeltárás újfajta kontrollját hozza létre. A digitális panoptikumban önként szolgáltatjuk ki magunkat a megfigyelésnek és az ellenőrzésnek. Han kordiagnózisa arra figyelmeztet, hogy a teljes transzparencia nem felszabadít, hanem új totalitarizmushoz vezet.
Byung-Chul Han: A transzparencia társadalma. Fordította Szabó Csaba, Typotex Kiadó, 2026
.jpg)
