Zdeněk Jirotka: Saturnin (részlet)
Bár nem kedvelem túlságosan Vlach doktor hasonlatait és példáit, amelyekkel heves szónoklatát teletűzdeli, azt azért el kell ismernem, hogy a kávéházról és egy tál fánkról szóló szemléletes példázatában mégiscsak van valami. Legalább megközelítőleg be lehet rajta mutatni, milyen ember is Saturnin.
Vlach doktor az embereket ugyanis aszerint csoportosítja, hogyan viselkednek egy kongó kávéházban, ha egy tál fánk tornyosul az orruk előtt. Képzeljenek el egy luxuskávéházat vasárnap délelőtt. Kint
gyönyörűen süt a nap, bent alig akad vendég. Már megreggeliztek, elolvastak minden újságot, kényelmesen hátradőlnek a kipárnázott boxban, és elmélázva szemlélnek egy tál fánkot. Az unalom lassan betölti a kávéház minden zugát.
Nos, éppen ilyenkor kell megmutatkoznia Vlach doktor elmélet szerint, hogy az embereknek ki melyik kategóriájába tartozik. Szerinte, akinek nincs fantáziája, lomha és nélkülözi a humorérzéket, az bambán, üres tekintettel bámulja a fánkot akár délig is, azután felemelkedik, és elindul ebédelni.
Alapos a gyanúm, hogy Vlach doktor engem is ebbe a csoportba sorol. Úgy vélem, jogtalanul. A humort és a mozgékonyságot most ne firtassuk, de hogy a fantáziámat kétségbe vonja, miközben tudja,
hogy sikerült elfogadhatóan kitöltenem a hivatalos adóbevallási papírokat, az őszintén meglep. No de nem ez a lényeg. Ha ebbe a kategóriájába tartozom is, számomra még mindig kedvesebb, mint a
második csoport tagjának lenni. Annak ugyanis a tál fánkot bámulva, úgymond, az jár a fejében, mi lenne, ha a kávéház többi vendégét egyszer csak, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, bombázni kezdené a péksüteménnyel.
Nem értem, hogy egy józan, felnőtt ember hogyan gondolhat ilyesmit. Miközben teljes mértékig egyetértek azzal, hogy Vlach doktor, a saját állítása szerint, ebbe a csoportba tartozik. És érthetetlen módon még büszke is rá. Az embereknek ezt a csoportját ő szellemileg érettebbnek tartja. Én azonban el sem tudom képzelni, mi köze lehet a szellemi érettségnek ahhoz, ha valaki arról ábrándozik, hogyan durran szét a fánk a kávéház ártatlan vendégeinek fején. Elképzelni sem tudom, de rendben, erről ne nyissunk vitát. Megvan ugyanis a véleményem a Vlach doktorral folytatott vitákról. Valahányszor eszmecserébe bocsátkoztam vele, úgy éreztem magam, mint aki ész nélkül nekiront a völgygátnak.
Ha a sors nem hozott volna össze Saturninnal, sosem hittem volna, hogy létezik az embereknek egy harmadik kategóriája is, akik amolyan fehér hollók. Gondolok itt azokra, akiket a levegőn át süvítő fánk
képe annyira magával ragad, hogy fogják magukat, és az elképzelésüket valóra is váltják. Az efféle személyek iránt Vlach doktor mérhetetlen tiszteletet érez. Szerinte ahhoz, hogy valaki ezt megtegye, nem elég született komédiásnak lennie, hanem bátorságra, temperamentumra, és ki tudja mi mindenre van még szüksége. Véleményem szerint ritka őrültnek is kell lennie, mert minden értelmes lényt megdöbbent, hogy létezhetnek még emberek a társadalom védelmében kialakított alkotmányos renden kívül. Sajnos arra a sorsra jutottam, hogy kénytelen voltam mindezt a saját bőrömön megtapasztalni. Az efféle emberek tényleg léteznek, és ez idáig nem is igen korlátozták őket személyes szabadságukban. És Saturnin valóban ilyen.
Fordította: Balázs Andrea
Vajon meddig tartható fenn a polgári nyugalom, ha egy úr mellé olyan inas szegődik, aki zabolátlan képzelőerejével a legabszurdabb kalandokat is rezzenéstelen arccal tálalja fel a reggeli mellé? Amikor főhősünk felfogadja a kifogástalan modorú, ám teljességgel kiszámíthatatlan Saturnint, még nem sejti, hogy gondosan berendezett élete fenekestül felfordul. Inasa ugyanis képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe sodorja: a lakásából egy lakóhajóra költözteti, oroszlánvadászatra indítja az éjszakai Prágában, és úgy szövi az események hálóját, hogy még Kateřina néni, a család rettegett és mindig harcra kész nagynénije is beadja a derekát. Zdeněk Jirotka 1942-ben megjelent regénye a cseh irodalom egyik legmaradandóbb remekműve, mára legendássá vált alkotása. A Saturnin az életigenlés, a finom irónia és a fergeteges abszurd találkozása – egy olyan világban, ahol a legveszélyesebb fegyver a humor, és ahol egy szolgáló bárkit megtaníthat arra, hogyan kell igazán élni.
Zdeněk Jirotka (1911–2003) cseh író, humorista és újságíró, akit leginkább 1942-ben megjelent szatirikus regényéről, a Saturninról ismernek. A mű a cseh humor hagyományaira, Jaroslav Hašekre és Karel Čapekre épít, de egyértelműen érezhető benne az angol Jerome K. Jerome és P. G. Wodehouse hatása is. A Saturnin ma is a csehek egyik legnépszerűbb olvasmánya. Számtalanszor feldolgozták, megfilmesítették, több rádiós és televíziós adaptáció készült belőle, és rendszeresen szerepel a cseh színházi repertoárban.
Zdeněk Jirotka: Saturnin. Fordította Balázs Andrea, Typotex Kiadó, 2026
.jpg)
