Augustin Cupşa: Így nőjön rajtunk a fű (részlet)

Craiovából kijutni elvileg kétféleképpen lehet. Vagy kelet felé veszed az irányt, végig a București sugárúton, amíg eljutsz Lăpușig, és ott sorba állsz könyörögni, bácsi, vigyen el, a sok asszonnyal együtt, akik Bukarestbe mennek, ételt visznek a gyereküknek, vagy kölykökre vigyáznak, amíg a szülők dolgoznak, és ott vannak még a napi ingázók is, a műanyag szatyros férfiak, akik a lábuknál tartják a cuccot, csikkel a szájuk sarkában indulnak valamelyik gyárba, Slatinára, vagy ki tudja, hová, ahol sikerült valamilyen munkát találniuk. Vagy nyugat felé indulsz el, a Severin úton, túl az utolsó villamosmegállón, ami még a Kombinát előtt van, és reménykedsz, hogy leinthetsz egy Magyarország felé tartó török vagy bolgár kamiont. Vagy jó, elmehetsz az állomásra, de a vonatok mind keleti vagy nyugati irányban közlekednek, hacsak nem támad az a rossz ötleted, hogy felszállj a 26-os vagy 27-es személyre, és délre menj, Calafatig, ahol a legtöbb, amit tehetsz, hogy a Dunába ugrasz. És akárhogyan...