Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Shunmyo Masuno: Hogyan engedd el, ami nem fontos

Az elengedést úgy képzeld el, hogy szabadon ereszted a dolgokat. A hírek, a közösségi média, az e-mailek és sms-ek szüntelen körforgásából nehéz kikapcsolódni. Ennek a könyvnek az a radikális üzenete: néha legjobb, ha nem teszünk semmit. Shunmyo Masuno zen buddhista szerzetes könyve 99 tanácsot, apró igazságot gyűjt egybe: hogyan mondjunk nemet, hogyan fogadjuk el, hogy valamit nem vagyunk képesek megtenni. Hogy a közösségi média mindössze egy eszköz, nem több annál. Hogy a döntéseket tanácsos napvilágnál meghozni, nem érdemes siettetni. Hogy minél elfoglaltabbak vagyunk, javasolt annál gyakrabban törekedni a kikapcsolódásra. 2. számú tanítás: Hagyd meg a többi ember személyes terét – a törődés és a kotnyelesség nem ugyanaz. 15. számú tanítás: Ne felejtsd el, hogy a közösségi média csak egy eszköz. Nem több annál. 19. számú tanítás: Inkább hagyd, hogy egy kapcsolat magától érjen véget, semmint hogy erőltesd a lezárást. 40. számú tanítás: A dolgok elengedését ne úgy képzeld, hogy kihají
Legutóbbi bejegyzések

Fernanda Melchor: Ábrándozók (részlet)

Maroñóék egy fehér Grand Cherokeen hajtottak be a Paradájz lakóparkba, hogy átvegyék új otthonuk kulcsát. Polo jól emlékszik arra a napra, mert Marián asszony ült a volánnál; sose felejti el, milyen mulatságosnak találta, hogy egy nő vezeti az autót, miközben a férje az anyósülésen gubbaszt. Emlékszik a hideg levegőre is, ami megcsapta az izzadt arcát, amikor az ablak surrogva leereszkedett. A nő sötét napszemüvege teljesen eltakarta a szemét, és amíg azt magyarázta, kik ők és mit keresnek ott, Polo nem látott mást, csak a saját tükörképét a lencséken, meg azt a botrá- nyosan vörösre festett szájat és az ezüst karpereceket, amelyek szélcsengők módjára csilingeltek a nő csupasz karján, amikor egy intéssel megköszönte, hogy Polo végre felemelte a sorompót, és beengedte őket. Polo nem találta különö- sebben vonzónak Marián asszonyt. Olyan volt ő is, mint bármelyik másik nő, aki a parkban lakott valamelyik fehér villában a terrakottát utánzó, hamis tetőcserepek alatt: jól néztek ki mind, a

Timothy Garton Ash: Európa – a személyes tapasztalatok kontinense (részlet)

  Európa belső nyitása magával hozta a külső bezárkózást. Míg a technikai értelemben vett „szabad mozgást”, azaz a más tagállamban való munkavállalás, tanulás és életvitel szabadságát az uniós szerződések, addig a kontinensen belüli, határellenőrzés nélküli utazás szabadságát a schengeni térség biztosította. Az 1985-ben az Európai Közösség öt alapító tagja – Németország, Franciaország és a Benelux államok – közötti megállapodásként kezdeményezett schengeni térség csak az 1990-es évek közepén vált teljes mértékben működőképessé. A köznyelvben „Schengenland” néven ismert térséghez később csatlakozott számos dél-, észak- és kelet-európai tagállam, valamint olyan nem uniós tagország is, mint Svájc és Norvégia. A schengeni belső nyitás következtében felállított első nagyobb külső akadályok között volt a Ceuta és a másik spanyol észak-afrikai enklávé, Melilla körüli fémkerítés. Addig Ceuta határán határőrposztok álltak, de hatékony fizikai akadály nem volt. A mai félelmetes, m

Boris Vian: Szépséghiba (részlet)

Ha az embert kupán vágják, annyi baj legyen. Még az is belefér, ha egyetlen éjszaka leforgása alatt kétszer is bedrogozzák… Ám ha kimegy, épphogy csak egy kis friss levegőt szippantani, és egy vadidegen szobában tér magához ádámkosztümben egy szintén anyaszült meztelen nő társaságában, az azért már elég durva. Arról nem is szólva, ami a későbbiekben történt… De azt hiszem, az lesz a legjobb, ha elölről kezdem az egészet, az első estétől… Attól a nyári estétől, hogy pontos legyek. A pontos dátum nem lényeges. Nos, már nem is tudom, miért, de kedvem tá­madt kimozdulni otthonról. Általában szeretek korán feküdni és korán kelni, de vannak napok, amikor az ember egy kis piára, emberi melegségre, társaságra vágyik. Lehet, hogy kissé szentimentális vagyok. A külsőm alapján persze ezt senki sem hinné el, de lehet, hogy a hatalmas muszklik és izomkötegek csak arra szolgálnak, hogy elrejtsék Hamupipőke-szívemet. Szeretek haverok kö­zött lenni. És barátnők között. Mindig megvolt a társaságom, hím

Claire Keegan: Már későn

Férfiak és nők, akik megházasodtak, de megbánták. Férfiak és nők, akik nem házasodtak meg, és megbánták. Férfiak és nők, akik semmit sem bántak meg. Mennyire egyszerű lenne az élet, ha a szerelem csak a szerelemről szólna! Ha egy párkapcsolat csupán kettő ember összekapcsolódását jelentené, melybe nem zavar be az ego önálló lénnyé való megnövesztése, mellyel harmadik félként mindig megcsaljuk magunkat. Claire Keegan terápiás kendőzetlenséggel ír a kapcsolat nélküli kapcsolatokról, melyekben mindenki magányos bolygóként kering látszólag közös röppályán. Mindenkinek járna egy olyan őszinte barát vagy pszichológus, aki ehhez az ír szerzőhöz hasonlóan mesél nőkről és férfiakról. Keegan megpiszkál, felráz, lelkileg megmotoz, beleveri az orrunkat a valóságba, amit mi magunk rottyantottunk az élet közepébe. Nagy szükség volt már egy ilyen szerzőre. Claire Keegan elsősorban novelláiról ismert, és arról az érzelmi kompressziós technikáról, amivel a családokban létező lelki hiányokat képes bemut

Alberto Moravia: Őskori ​történetek (részlet)

Amikor a gondolatok megfagytak a levegőben     Egymillió évvel ezelőtt tudvalevőleg sokkal hidegebb volt a sarkvidéken, mint manapság. Simán lement a hőmérséklet akár mínusz egymilliárd fokra. Abban a vad hidegben minden megfagyott, nem is gondolnátok, de még a gondolat is. Például mihelyt valakinek megfordult a fejében, hogy „Hú, de kutya hideg van!”, tessék, a feje fölött egy felhőforma szövegbuborékban a cseppkőhöz hasonlóan alul elcsöppenő jégcsapbetűkkel rögtön megjelent a felirat: „Hú, de kutya hideg van!” Ez a megfagyott, olvasható gondolat azzal a logikus következménnyel járt, hogy a sarkvidéken nem mertek gondolkodni. Attól féltek, hogy olvasnak a gondolataikban. A végén már senki – se medve, se pingvin, se fóka, se kutya, se eszkimó –, szóval senki sem gondolt semmire. Hülyék gyülekezete volt a sarkvidék. De nem azért voltak hülyék, mert nem tudtak gondolkodni, hanem tapintatból, lelki finomságból. Valamelyik akkori évszázadban (az akkori évszázad egy napnak felelt meg) bi